Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-18 / 66. szám
A,: <A. Perverz fantázia I. évf. 68. sz. Szatmár-Németi 1912 junius 18 Kedd kellett ahhoz, hogy a jövő demokrata Magyarország útjait az arisztokrata méltóságok egyengessék Őket becsületes tradíciók kötik, se érdekük, se meggyőződésük nem a miénk. Nem is lehet rossz néven venni, ha saját életösztönükkel védelmezik a maguk érdekeit. Már pedig nekik csak nem érdekük a császári akarattal szembehelyezkedve demokrata* jogokért küzdeni. Szomorú ország Magyarország, ha már arra szorult, hogy a grófoktól, báróktól, püspököktől és hasonszőrű főuraktól kell várnia a uépjogok védelmét. Tőlük nem várhatunk egyebet, mint úri őszinteséget: annak az őszinte bevallását, hogy nekik nincs más hivatásuk, mint a saját érdekeik védelmezése. Nehány idealista, jobb érzésű gróf megindította ugyan az akciót nem annyira a népjogok érdekében, mint a felháborító törvénytelenségek megtorlása végett és ez a kis fellobbanás lehetetlen ábrándokba ringatta a nemzeti szerencsétlenség kétségbeesett könnyen- hivőit. De a főrendiház bősz igazságossága csak addig tartott, mig eltávolították a konstablereket a saját portájukról. Az, hogy ugyanezen konstáblerek nemcsak statisztáltak a tárgyalás alá kerülő törvények meghozatalánál, de abban fontos vezető szerepet játszottak, az már nem hatott a fáradt, ernyedt főúri idegekre. Az ő szemükben a parlament pöffeszkedő potentátjai közönséges parvenük, akiknek rendőri inzultá-| lása csak nem hoz nemesebb izgalomba egy igazi urat? A nép pedig, a nép ... a csőcselék ... a paraszt ... a zsidó ... a szocialista . . . menjen vissza az 1848. előtti időkbe és ne alkalmatlankodjék a nehéz, beteg főuraknak. Nem látok jól, nem hallok jól, — ezzel kezdte beszédét egy öreg, poshadt főrend. Ez a méltóságos ur a karakterisztikonja a mi főrendiházunknak. Az elaggott főrendek menedékhelye, a petyhüdt, roskatag, kiszáradt, vértelen roncsok, akik nem látnak, nem hallanak jól, kacagás, hogy ezektől kellett várnia ennek a nyomorult országnak a népjogok fájó sebeire az orvoslást. Ez betegesen szép és nagy áldozat lenne, ami ellenkeznék a főrend természetrajzi talajdonsá- gaival. Őket se alkotmányos eskü, se felelősség nem terheli a nemzettel szemben, mint azt a hitszegő gyülekezetei, amelynek tagjait nem a császár nevezte ki, hanem a nép küldte a képviselőházba azzal a megbízással, hogy alkotmányos szabadságunkat védelmezzék. Ezek a koncért ágáló emberek pozdorjává törték az alkotmányt és mi a grófoktól vártuk, hogy összeragasszák ? Nem vártuk, nem is várhattuk. Éppen úgy, amint nem várhatjuk attól a fórumtól sem, amely végső stációja lesz a törvénytelenségek felülbírálásának és amely fórum már elég világosan praejudi- kált a saját Ítéletének, mikor kegyesen üdvözölte a törvénytelenségek Rózsa Sándorát és még kegyelmesebben meghallgatta a rablóhadjárat fekete eredményét. Jó magyar nép nincs neked pártfogód se lennt, se fennt, a te pártfogód a te két karod, a saját erőd, ezzel és egyedül csak ezzel tudsz védelmet szerezni a jogaidnak. Itt lennt kell tömörülni a népjogok kivívása céljából és nem felülről várni kegyeket, alamizsnákat. Ne kérő marokkal kolduljon a nép azoktól, akik a zsírján élnek, híznak, — hanem ökölbeszorított kézzel követeljen. Szatmár, junius 17. Tizennégy óráig beszélt egyfolytában Bacsinszky, a ruthén képviselő. Az osztrák reichsrat véder^i^ottsagában folytatott obstrukciónak ez legnagyobb szenzációja. A kivilágos virrad- tig tartó beszéd után rövidesen megszüntették az obstrukciót s uj egyezkedések fognak megindulni. A tizennégyórai beszéd minket egy szempontból érdekel, a szólásszabadság szempontjából. Pirulnunk kell, ha a magyar parlamentben történteket és az osztrák véderős vitát összehasonlítjuk. Mig nálunk az alkotmányos országban, egyetlen erőszakos és elvakult elnök terrorja miatt a legjogosabb, legméltányosabb vitának is vadul, hallatlan brutalitással szegték útját, addig az „alkotmánytalan“ reichsratban a szólásjog teljes birtokában élhet fegyvereivel a parlamenti harc. Akadnak nálunk — hál’ istennek mind kevesebben, — akik a Tisza gróf parlamenti trükkjét bizonyos hősi, huszáros bravuru magyar cselekedetnek vélik. Ezeknek az uraknak jusson eszébe, hogy mennyivel nemesebb és méltóbb elenfélnek bizonyult az osztrák obstruktorok erős támadásainak célpontja, Georgi, az osztrák honvédelmi miniszter, Georgi nem tárvénytelen vak- merősködések olcsó és durva fegyvereivel válaszolt a hosszú obstrukciós beszédre, hanem egyszerűen megmutatta, hogy ő is birja úgy a harcot, mint a ti- zennégyórás szónok. Az egyetlen ember, aki végighallgatta Bacsinszky beszédét, aki farkasszemet nézve vele egész éjszaka ott ült az ülésteremben, éppen az osztrák honvédelmi miniszter voít. Ha már éppen bravúrról van szó, ugyebár ez különb, szerencsésebb trükk, mint a Tisza huszáros hatvágása, amit különben is esak rendőrkardok mögé bújva mert kivágni a szomorú hirü geszti hős-figura. SCHERUNG □ fényképészeti műterme a PANNÓNIA udvarán, (földszint) Kényelmes kocsibejárat Telefon 375. T Ára 6 fillér
