Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-16 / 65. szám
4. oidai 1S12. iüillus Ifi üjMrnm sziüház és zeiie H üőegyfet mulatsága. Kabaré. Ez igy történt: Az ifjú, szürke és egyszerű lény mellesleg véletlenül e sorok írójával azonos — esetlegességeken felépülő esti és mindenkori utján (ez az ut hasonlít Szind- bád hajóséhoz) bebukott egy az utszélen álló sárga barokképületbe. A sárg ház Színház volt, benne ép szinjátszottak kü- lömböző dolgokat, külömböző emberek, akik mint később kisült, nem voltak igazi komédiások, hanem csak műkedvelők., — Uram haj, ez még jobb — mondta az azonos ifjú, leült és nézte a dolgokat. Látott sok mindent, visszament régi korokba, elfelejtett emberek között járt, csekély lényét áthelyezte a való életből a színpadra, úgy érezte, hogy ő is oda tartozik. Egy intimus, finom kis szobában zongora szólt, egy kis, pikáns arcú, édesen girbe-gurba vonásu preciőz játszotta a minétet, párok forogtak, a nagymama bólogatott a sarokban, nézte a fiatalokat, egy leány, egy fiú, egy leány, egy fiú igy van ez jól ... A zene bevégződött, a minét illata — mert illata volt — ellibbent, a párok elvonultak, az azonost is hívták, de az nem mehetett, egy kis ren- contreja akadt:majd aztán. Aztán másnap nem történt semmi. Mert ez nem is igy volt, hóbortos álom még nem valóság, a deszka csaló képét csak azonos képzelte valónak. A függöny lement, az azonost a színházi csillár sugárzó lángkarjai a való életbe ragadták vissza és most referál. Olyan volt, mint az álom, nem, inkább mint a lüktető élet a szombati este. Forgott, kavargóit, változott folyton a szin. Most görög táj, majd empire-szoba, egyszer vig, máskor szomorú érzések játszották vibráló játékaikat a szivekben. Nem is igen tudunk egységes képet adni róla. Talán a legjobb lesz szépen, szárazon elmondani, mi történt. Tehát: az est clouja egy némajáték volt. Fejes Mária — mintha érdemes lenne ezt a nevet jól bevésni emlékezetünkbe — egy színésznőt játszott benne, aki szeret és meghal. A dolog nem fontos, fontos és emlékezetes azonban a mód, ahogyan Fejes Mária a talán sablonos történetből lelki szenzációt faragott. Nem szeretnők hatását sablonos, szokott szavakkal sziveinkből elmosni, elég annyi, hogy tökéletes volt. A pantomim zenéjét Bendiner tanár irts és játszotta, a tőle megszokott művészi módon — Bendiner különben egy szonátát is játszott, Beethoven emlékezetes Mondschein-szonátáját. Bájosak vol tak a különböző élőképek, különösen pediga Biedermeier-kép, amelynek keretében Shik Elemérné és Schik Elemér sok ízléssel és kedvességgel lejtették a menüettet. Általános éspedig kellemes feltűnést keltett egy csodaszép öregasszony Tabajdyné e képben, akinek a személye szinte légies finomságot és jóságot kölcsönzött az egész színnek, Egy Garvay-féle kedves és ötletes egyfelvonásos fő női szerepét Varjú Ibolyka játszotta, igazán nem közönséges érzékkel és stílussal. Olyan volt — ez a legnagyobb dicséret — mint egy igazi, energikusan bájos angol miss, élt valósággal. Méltó partnere volt Essigman Emil, megértőén és intelligensen játszott. Két kis Molnár-komédiában általá- lános derültséget és közörömöt keltettek Tanódy Endre dr. — aki konferált — és Sajó József, ki sok természetes humort vitt szerepébe. Fejes Mariska programmon kívül közismert primadonnákat imitált. Kedves volt és ötletes s zajosan megtapsolták ügyes utánzataiért. A többi szereplők számára csak egy dicsérő szónk van: méltók voltak az előadás nívójához mindnyájan. Névszerlnt Tanódy Ágnes, aki gyönyörűen zongorázott, Láday Matyi, a bájos Harsányi nővérek, Medveczky, Klára, Kondor Sándor, Madarassy Pál, Kölcsey Gábor. Az est nagysikerű volt, olyan, amilyent műkedvelőktől itten még nem láttunk. És ez nem csak a szereplők, de a kiváló rendezők érdeme is. Nagy Leona önfeláldozó agitálása, Rácz Péter művészi értéke nélkül aligha sikerült volna oly fényesen a kabaré. Előzékeny és ügyes ajándékkal kedveskedtek a közönségnek a Luna-fofrás igazgatósága és a Diana-drogeria. A bál. Ez mikor e sorokat írjuk még folyik. És úgy látszik, vége sem lesz reggelig. Pedig szeretnénk még pihenni a délutáni népünnepélyig. Mert ott is jelen akarunk ám lenni! A bálon jelen volt hölgyek névsorát keddi számunkban közöljük. (b—y.) | H 3ÉGESŐI ^ által bevert ablakokat azonnal bevágja és mindennemű üvegezést 0-', * vállal STERII JÓZSEF, Bocsbay-u. 1. II. emelet. TŐZSDÉK. Budapest, junius 15. Értéktőzsde. Magy. hitei 834-50 Osztr. hitel 63950 Jelzálogbank 459 — Leszámítoló 540"— Hazai 301"— Magyar bank 650.— Rimamurányi 761"— Közúti vasút 76950 Városi vasút 410 — Salgótarjáni 752 — Koronajáradék 88-40 Gabonatőzsde. Búza ápr. —•— „ máj. —•— „ okt. 11-35 Rozs ápr. —•— „ okt. 9-42 Tengeri jul. 8-89 „ aug. 8-94 Zab ápr. —•— „ okt. 9-10 Megjelen naponta reggel 5 órakor .....— Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő : Dr. TANÓDY ENDRE DÉNES SÁNDOR Előfizetés: HELYBEN: VIDÉKRE: Egész évre . . K 16— Egész évre . . K 18 — Félévre . . . K 8— Félévre . . . K 9 — Negyedévre . . K 4*— Negyedévre . . K 450 Egy hónapra . K 140 Egy hónapra . K 170 Egve3 szám ára 6 fillér Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, ISKOLA-KÖZ 1. TELEFON 358 nflPi hírek — A függetlenségi párthoz. A végrehajtó bizottságnak tagjait, valamint azokat, akik a választmányi tagjai voltak, kérem, hogy e hó 17-én azaz hétfőn délután 6 órakor a függetlenségi kör helyiségében (Csokonai-u. 4. sz. Iparos olvasókör) tartandó megbeszélésen megjelenjenek. Kelemen Samu orsz. gyűl. képviselő. — Az Északkelet — két fillér. Derék laptársunk bizony ritkán szolgál szenzációval. De egy nagy szenzációt sikerült akvirálnia, amit egy lap sem csinált meg sem előtte, sem utánna: nemrég közhírré tette, hogy ingyen adja a lapját. Egy darabig ment is az ingyenosztogatás, de most az Északkelet is érzi a drágaságot, ataely minden rendes vidéki lapot áremelésre késztet és minthogy neki sincs szubvenciója, szegénynek, felemelte a lap előfizetési árát nulláról két fillérre. Azt pedig el kell ösmernünk, hogy egy becsületes, tisztességes újság, amelytől nem lehet elvitatni, hogy megfizetetten tollal, őszinte meggyőződéssel szolgálja hivatását, már az önzetlenségéért is megérdemel 2 fillért. Annyival is inkább, mert a nem önzetlenek ennek dupláját kérik azért az írásért, amely már megszületése előtt busásan le van pénzelve. — Tisza volt szolgája. A szatmári postánál szolgál Erdős Mihály postaszolga, aki büszkén emlegeti, hogy mielőtt a postához került, gróf Tisza Istvánnál szolgált mint inas. Mivel üres mandátum nem volt, amibe a kegyelmes ur beültethette volna az inasát, beprotegálta a postára szolgának. Utóvégre itt is szolgai munkát teljesít. Erdős Mihály nem hálátlan volt gazdája iránt és éppen olyan előkelő fásultsággal, főúri vaksággal nézi a geszti kényur politikai ténykedéseit, mintha legalább is munkapárti képviselő lenne és nem postaszolga. Mikor Kovács Gyula rálőtt Tisza ^Istvánra, Erdős Mihály táviratilag üdvözölte a volt gazdáját. Erdős Mihály éppen úgy, mint a szatmári munkapárt, amely most szolgálja Tiszát. A kegyelmes grófnak mostanában olyan kevés jut ki az üdvözlésekből, hogy minde- niket külön köszöni meg saját kezű levélben. Erdős Mihály is kapott egy ilyen köszönőlevelet, egy névjegyet a következő szöveggel: „Az ellenem irányult merénylet alkalmával kifejezett szeren- csekivánatért fogadja őszinté köszönete- met Tisza István.“ így jutottak Tisza István köszönő soraihoz: a szatmári munkapárt és Erdős Mihály postaszolga. Alkalmi sirkővásár költözködés miatt, a vasút melletti sirkőüzletben.
