Új Szatmár, 1912. június (1. évfolyam, 53-76. szám)
1912-06-16 / 65. szám
' 4 1 Magyar kultúra Minél kulturáltabb valamely ország, annál inkább becsüli meg az állampolgárok életét és egészségét. Minálunk az emberi életet és az egészséget csak annyiban veszik számításba, amennyiben az az uralmon levő osztályok érdekének megfelel s amennyiben azt a maguk számára hasznosítani tudják. Amig elegendő gyerek születik és igy elég olcsó marad a napszám, nem baj az sem, ha évente — miként azt a statisztika bizonyítja — 240.000 gyerek hal is meg 5 éves kora előtt, avagy 75 ezer ember pusztul el évente tüdővészben. Hol vannak Magyarországon azok a közegészségügyi intézmények, amik ennek a két rettenetes nyavalyának útját állani hivatva volnának ? Ami történik e téren, az vagy nem egyéb, mint társadalmi jótékonykodás, vagy olyan intézkedés, amelynek semmi maradandó eredménye, vagy nagyobb hatása nincsen. Az orvosok pl. még mindig nincsenek államosítva s igy Magyarországnak több mint ezer*köz- sége állandóan orvos nélkül szűkölködik. Ezzel szemben az állatorvosi intézményt már 2 évtizeddel ezelőtt államosították. Miért? Mert az állatok egészsége közvetlenebbül érdekli a nagybirtokosokat, mint az emberek élete és egészsége. Hol vannak nálunk a tüdővész kórházak, üdülőtelepek s más hasonló intézmények, melyek a tüdővész fertőzésének és rettenetes pusztításának útját állanák és főképen : hol vannak Magyarországon bármiféle hygienikus intézkedések, amelyek azt céloznák, hogy a tüdő vésznek, a gyermekhalálozásnak okait eltüntessék, vagy legalább is enyhítsék? Bizony sehol sincsenek ! Az az állam, amelynek törvény- hozótestülete legnagyobbrészt nagy- birtokosokból és azok szekértolóiból áll, ott a nép javára törvényeket nem igen várhatunk. Csak az ilyen antidemokratikus országban lehetséges az a hihetetlenül hangzó tény, hogy az állam évenként háromszor annyit költ el lótenyésztésre, mint közegészségre . . . Ez a magyar kultúra. És azért kéll lábbal tiporni a törvényt, hogy ez is maradjon örökké. & ifívn háton ismét nagy Panama H jUfU llwlCli szállítmány érkezik------== KARDOSHOZ. i. évf. 65. sz. Szatmár-Németi 1912 junius 16 Vasárnap Hz 113 színmű tárcája A hétről. Irta: Dénes Sándor. S írnak a gazdák, hogy esik az eső és egy kis tartós szárazságra — amit pedig igen megkívánna az egyébként kitűnőnek indult termés — semmi kilátás nincs. Szörnyűséges veszedelem fenyegeti a vármegye gazdaközönségét, mert ha valamikor fontos volt a termés, most, a pénzviszonyok ilyetén megrongálódott állapotában, százszorosán fontos, hogy a termés önáílóan financirozza az esztendőt. És ha ez nem sikerül, akkor zudul a baj esőstől a kisgazda nyakába. Jön az adó, jön a törlesztés, jönnek az évi számlák, csak segítség nem jön. Mert ami az államnak kell a néptől, azt besrófolják rajta a bőre árán is. Azokat a törvényeket, amelyeknek alapján az állam adót szed, katonát szed, azokat megszavazzák konstábler-segitséggel is. De arra, hogy a nép kapjon valamit az az államtól, nem hoznak törvényt sem szép szóval, sem erőszakkal. Mert nálunk minden fontos, csak az nem, hogy az ország nyomorult népének fel ne kopjék a foga az éhségtől. E lkeseredésében aztán politikára is vetemedik a gazda. Hogy miképpen politizál, azt magam se hinném el, ha saját füleimmel nem hallottam volna. Nem hinném el — és senkitől se veszem rossz néven, ha szintén nem hiszi el — hogy milyen magasfoku tájékozódottsága van a Szatmárvármegyei kisembernek a politikáról, vagymiről. Azon kezdődött a beszéd, hogy előbb koccintott a két magyar az italos kupicával. Azután meg higyje meg komám, hogy derék egy ember a mi követünk. Olyan belső embere a királynak, hogy maga se külömb a komájának. Úgy jár-kél a királyi udvarban, mint a csirke a mi udvarunkon. Szereti Őfelsége kegyetlen módon és csak azt fájlalta, hogy régen férjhez ment a kisebbik leánya, nem adhatja hozzá. De nemcsak a király szereti annyira a mi követünket, de szereti a király házában mindenki. Mert hogy igen gavallér ember, ösmeri kend a követválasztásbul. Gavallér ember, azért is választottuk meg, mert gavallér: öt pengővel adott többet minden szavazati honpolgárnak, mint az ellenjelölt. Hát mondom, szereti mindenki a király házában, de legjobban kegyeli a felséges királyné — Mária Terézia. Ilyen nívón áll a magyar paraszt politikai képzettsége. Mióta ezt a diskurzust hallottam, igazán nem csodálkozom, hogy a nép nem csinál forradalmat, nem borítja lángba az országot a nemrég lezajlott felháborító törvénytelenségek miatt. V alami szegény postáskisasszonyon túlságos mértékben erőt vett a héten a vallásosság. Magára zárta az István-téri hivatal ajtaját és kijelentette, hogy nem bocsát oda senkit — a szentnek sem. Azaz a szentnek igeh. Mert — az volt a mániája szegénynek: — a szentekkel való barátság az ő egyedüli hivatalos kötelessége s pénzküldeményt se fogad el mástól, sem pedig ajánlott levelet. Boros Imrét, az Uj Szatmár élelmes riporterét nagyon izgatta az ügy és elhatározta, hogy tüzön-vizen, ha törik, ha szakad, meginterjúvolja a szentek barátnőjét. Jellegzetes orrának ellen^ilyozására szerzett valahol egy ócska reverendát, belébujt és úgy kocogtatott a kisasszony ablakán, amely megnyílt a reverenda előtti Boros alkalmazkodott a helyzethez és — amit régen nem tett — letérdepelt Női és férfi :: tennis-cipők nagy választékban megérkeztek. Moskayits Farkas és Társa cipő és cslzmagyár részv.-íárs. szatmári fiókja Ára 6 fillér.
