Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-15 / 41. szám
4. oldal 1912. május 15 UjJmltnál zelmeit és főként nem a köztisztviselőkét (éljenzés.) Csaba Adorján főispán: Azért koztam fel ezt a kérdést itt, mert én hírlapi polémiába nem bocsátkozhatom, hogy senkit sem ért rangsorban mellőzés és mielőtt a kinevezésre elhatároztam magam, lelkiösmeretesen tudakozódtam és bár információm az, hogy minden tisztviselő pontosan megfelel a saját munkakörében, egy ilyen fontos vezető állást a pályázók közül Figus Albertre bíztam legnagyobb megnyugvással. És most következett a bomba. A jobbszárnyon szólásra emelkedett dr. Farkas Antal és elmondott egy beszédet, amely megérdemelné, hogy kőbe véses- sék, hogy a felvilágosodottság korszakában, a liberalizmus, radikalizmus hajnalán milyen kijelentések merészeltek elhangzani Szatmár város törvényhatóságának közgyűlésén. Szó szerint közöljük a beszédet — elrettentő például. — Nem pártkérdés — kezdte a szónok meglehetős nyugodt hangon — amiről itt szó van, hanem egy sajnálatos dologA frappáns meghatározás egészen uj oldalról világította meg a tisztviselők ügyét és láthatólag általános meglepetést keltett, hogy eddig erre se a főispán, se Kelemen Samu nem jöttek rá. A szónok ezután áttért a komolyan dörgő hangnemre, a mely a beszéd előtt kevéssel elcsattant égi dörgedelmekre emlékeztet ugyan, de a napsugár mégis, óh mégis kacéran mosolygott belé. — Mint értesülve vagyok, folytatta tehát dr. Farkas Antal, a tisztviselők egy jelentékeny része valóságos forradalmi hangulatban demonstrált. Ez fegyelemellenes dolog. Jó adminisztráció fegyelem nélkül nincs. Hogy a dolog igy simán intéződik el, az csak a főispán ur tapintatosságának érdeme, holott a tisztviselők kilépése egyenes fegyelmit képez és a legkevesebb az lenne, ha a törvényhatóság rosszalását fejezné ki velük szemben. — Az a tisztviselői kar, amelynek mi (a munkapárt?) annyiszor emelte a fizetését, arra merészel vetemedni, hogy szociáliskodjék, szakegyletet alakítson. — Ha ezt még egyszer meg merészelik tenni, akkor — maradjak bár egyedül e nézetemmel szemben — én leszek az, aki feláll és indítványozni fogom a tisztviselők ellen a fegyelmi eljárás megindítását. A közgyűlés valóban hálátlan volt a szónokkal szemben, elmulasztotta méltányolni a beszédben nyújtott pompás humort. „Ha’ezt még egyszer meg merészelik tenni . . . “ Tudniillik azt, hogy még egyszer ki merészelnek lépni a munkapártból, akkor igy meg úgy. Nahát most már csakugyan holtbiztasra vesszük, hogy a dr. Farkas Antal beszéde után a tisztviselők nem lépnek ki többször a munkapártból. De a szónok egy hősiesen méla akkorddal folytatván befejezte nagy beszédét imigyen szólván: — Ez meg nem engedhető demonstráció volt, amely ellenkezik a renddel és fegyelemmel, ezt akartam a tisztviselői kar szemébe vágni. A beszéd közben minden második szó után felhangzó közbeszólásokból csak a következőket sikerült feljegyeznünk: — Eláll, eláll! — Abszurdum! — A tisztviselők nem iskolás gyermekek ! — Miért nem térdepeltet} ki mindjárt a tisztviselőket? — De messze esett a farkasalma a fájától! Csaba Adorján főispán kéri, hogy fejezzék be már a vitát, hiszen leghelyesebb, ha ez az egész dolog feledésba merül (felkiáltások: nehéz lesz!) Dr. Keresztszeghy Lajos jelentéktelen felszólalása és dr. Kelemennek erre adott válasza után Dr Tanódy Endre szólalt fel. — Azért ragaszkodik a szóhoz a főispán kívánsága ellenére, mert dacára annak, hogy ez ügyben a közgyűlés határozni nem fog, számos felszólalás hangzik el és ezek között dr. Farkas Antal a közgyűlési terem földrajzi súlyát használja ki a tisztviselők ellen, amidőn a tisztviselők, de általában a polgárok szabadság jogai ellen nyilatkozik. A régi perben azoknak volt igazuk, akik nagyobb számú tanút állítottak; ezért kell, hogy a tisztviselők mellett is szóljon valaki. A főispán lojálisán nyilatkozott, de szóló nem lát seholsemj merényletet a kinevezési jog ellen. A bizottsági tagok és tisztviselők kérvényeztek egy tisztviselő kinevezése érdekében, a kérvényesési jog alkotmányos jog, sőt Magyarország alkotmányából ez az egy van még meg, hogy kérni szabad, de adni nem muszáj. Lehet, hogy idővel muszáj lesz adni is. Farkas Antal ezzel szemben forradalomról beszél, de feledi, hogy az ellenforradalom nem előzheti meg a forradalmat. (Nagy tetszés, derültség.) Szóló és a többség nézete az, hogy a tisztviselők törvényes és megengedett módon jártak el és hogy a közgyűlés ez alkotmányos érzület létminimumán alól maradna, ha a tisztviselők politikai demonstrációját bármely formában, vagy csak közvetve is elitélné. Ferencz Ágoston városi tanácsost igazán elösmerés illeti meg, hogy dr. Farkas Antal beszédére válaszolván a tisztviselők nevében, igen előkelő módon tudott mértéket tartani a jogos feháborodás kifejezésében. Forrt, izzott a hangulat és akkor valóban jól esett hallani egy önérzetes, mindazonáltal mérsékelt hangú választ. — A felhangzott vélemények között a dr. Farkas Antal beszéde mélyen lealázó a tisztviselői karra nézve. Tisztelettel viseltetem a közgyűlésen elhangzó vélemények iránt, de sajnálatos dolog lenne, ha a tisztviselők közül senki sem utasítaná vissza ezt a meg nem érdemelt leckézte- tést. Mi mindenkor elvégeztük kötelességünket, a főszámvevői állás betöltése másodrendű kérdés volt és e tárgyban csak kérést intéztünk a munkapárt elnökségéhez. De mikor a kinevezés megtörtént, úgy vettük a dolgot, amint tisztviselőkhöz illik és újonnan kinevezett tisztviselőtársunkat szeretettel fogadtuk körünkbe. — Minthogy pedig itt elhangzott a dr. Farkas Antal lealázó véleménye, ezennel a tisztviselői kar nevében kérem : méltózlassék ellenünk a fegyelmi eljárást meginditani. Ferenc Ágoston általános éljenzéssel fogadott beszédének befejezése után elérkezettnek látta az időt a felszólalásra dr. Vajay Károly polgármester is. Az ország-és világszerte varázsát vesztett és — hála istennek — idejét múlt patriarchalismus atyáskodó hangján mondta el a következő szavakat: — És mindig szerettem • tisztviselőtársaimat, nem ártottam soha egyiknek sem, igyekeztem hasznukra lenni. Én ez ügyben sem gondoltam semmi rosszra. Hagyjuk kérem ezt az ügyet már békében. A vihart mégis a főispánnak sikerült elcsittitani, aki kijelentette, hogy itt fegyelmire nincs ok s a vitát most már végleg bezárja. Ezek után az újonnan kinevezett főszámvevő, Figus Albert emelkedett szólásra és mondotta el bemutatkozó szüz- beszédét: — Amikor először van szerencsém Szatmár város törvényhatóságának közgyűlésén részt venni, azon élénk óhajtásomnak adott kifejezést, hogy működésemet a törvényhatóság bizalommal fogadja. Tudatában vagyok nehéz helyzetemnek, mert hiszen a bizalommal szemben csak más városnál kifejtett működésemnek Önök előtt ösmeretlen tartalmára hivatkozhatom s igy csak ígéretekkel állhatnék elő. De én az ígéretekben is reális akarok maradni és nem állok elő üres frázisokkal. Jól tudom, hogy a köztisztviselői állás nem puszta disz, az köteleségekkel jár, amelyeket pontosan fogok teljesíteni. Vagyont kezelő tisztviselőnek kötelessége rendben tartani hivatalát és rendben tartani a vele nexusban levő hivatalokat. Nincs kétségem az iránt, hogy. ez az igyekezetem sikerrel fog járni, mert két heti ittmükö- désem alatt arra a meggyőződésre jutottam, hogy olyan tisztviselői karnak lettem tagjává, amelyre csak büszke lehetek. Kérem a tekintetes törvényhatóságot: helyezkedjék velem szemben a jóindulatú várakozás álláspontjára. A közgyűlés látható szimpátiával fogadta az uj főszámvevő férfias, megnyerő beszédét és mindenki, különösen a tisztviselők siettek őt beszéde után üdvözölni. A közgyűlés ezután megszavazott a Kálvineum részére 500 korona adományt az 1913. évi költségvetés terhére s azután már ösmert, többé-kevésbé jelentéktelen ügyet intéztek el. Utazási cifclei, Mrős-S ésk, lasarak, bereodszett § aeussmk Rapipái j Vasgerendák minden méretben, fekete és horganyozott légszesasesö- vek állandó nagy raktára. vaskereskedése Árpád- és Széchényi-u. sarok. Braun is iiászli
