Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-30 / 51. szám

1912. május 30 3. oldal UjMmm Impressziói! május 23-án éjjel. Irta: Gutman Lajos. Budapest, május 29. „Ég az Istvántelki főműhely“! Az asszony, szegény maszatos képű fiatal proletár nő, valahol cseléd bent a Belvárosban, a haja szétzilálva, félig siró hangon kiáltotta, vagy inkább visította mint »egy vészjelet az éjszakába ezt a pár szót. A környezet, egy pár fiatal ember, aki elég könnyelmű ebben a veszedelmes éjszakában kint csavarogni a Hungária körúton; szokatlan sötétség, csak minden félkilométerre ég egy gázlámpa, de nem is lámpa, mert a lámpát még délelőtt le­ütötték és most harisnya nélkül, csak úgy a csőben meggyujtva, félméteres lángok­kal kísérteties sárga fénnyel ég a gáz. Fáradtak voltunk, hiszen már reggel óta csavarogtunk az utcán, mindenütt ke­resve, hol van valami látnivaló, valami érdekes, amit nem szabad elmulasztani, tele izgatottsággal, a legforradalmibb han­gulat közepette ökölbe szorított kézzel és dél óta nem ettünk semmit. Most úgy kerültünk ide, hogy két bá­tor kis leányt, akik olyan naiv biztonság­gal jöttek be a Kartács-utcából a városba, katonák, rendőrök, munkások között mintha az egész forradalmat csak az ő.kedvükért rendezték volna — haza kisértünk. Máskor csendesebb időkben, mikor ki van világítva a liget és csak néha hangzik el egy füty valamelyik „chikagói“ jásznak az ajkán, nem nagyon mertem volna éjjel tiz óra tájban itt csavarogni még ennyidmagam- mal sem és most, mikor minden bokor félelmetes arányokat öltött a sötétben és egy elhagyott kofasátor a teljesen élet­telen nagy körúton kopogó lépések, néha egy vonatfüty által megszakított csendben, olyan nyugodtan sétálunk, mintha a déli korzón lettünk volna. Egy negyedórányira tőlünk, a leg­borzasztóbb jelenetek játszódtak le és én azokat a gyermekkori csínyeket meséltem el, amikkel hajdani jó görög tanárunkat halálra tudtuk bosszantani. Hanem amint a Lehel-utca sarkához értünk és elrohant mellettünk ziláló mel­lel a kócos cselédasszony, egyszere bele­csöppentünk a mába, valahonnan a külső Váczi-ut környékéről, mintha a nap készült volna felkelni, a vöröslő égbolton felcsap­tak a lángok. És a zaj kezdett nőni, az Angyal­földön, ahol ma nem zavarta a villamos­csengő az őrültek házának nyugalmát, egyszerre mintha kettévágták volna az előbbi csendes, sötét képet, emberek jöt­tek, sápadtak, porosak, tépett ruhával, mindenki tele uj rémes hírekkel. Valaki lázasan vacogó fogakkal me­sélte, hogy ég a kátránygyár és hogy ágyukat vontatnak fel, hogy a rendőrök sortüzet adtak, hogy egész csata van, egy másik valahonnan a Podmaniczky-utca felől jöhetett és még most is a szeme előtt volt a kép, ahogy egy nyolc éves gyerek lelőtte Naszádi rendőrkapitányt a legbrutálisabb vezetők egyikét. Zűrzavaros kiáltások, aminek nehéz az értelmét fel­fogni, de a phantázia ilyenkor erősen segít, mintha a mellettem álló csapzott hajú, lobogó nyitott ingben, csupasz mellel a kövezet barikádról szónokló fiatalember azt kiáltotta volna, hogy fel kell robban­tani az összekötő vasúti hidat, egy másik az Eszterházi-utca mágnáspalotáit Ítélt' tüzhalálra. És folyton jönnek szaladó er berek, már érzik az égő kátrány sz egy mentő-autó robog el mellettünk, Modern ruhaíestés bármily divatszinrf , Gyár főüzlet: Szatmár, Kossuth I _u tán, a VII. kerületi tűzoltók jönnek fáklyá­val, trombitálva egy pillanatra bevilágit- nak az emberek arcába, némelyiken még látszik az aludt vér. Lassan jövünk be a városba, minde­nütt megroppan lábunk alatt a ledöntött lámpacserép, arról beszélgetünk, hogy mi lesz itt holnap, vájjon észretér-e az elvakult parlament, vájjon elég véres intés volt-e a mai nap, aztán egyszerre, mintha mind az ötön együtt éreztünk volna, elhalgattunk. Az utca kiszélesedett, a Ferdinánd-hidnál voltunk, körülöttünk megint nyomasztó csend és sötétség, de a Váczi-körut villanylámpái már látszanak. Valaki mintha mozogna a vásáros bódék mögött, csakugyan, ahogy odaérünk, mintha saját magának mondaná, pedig minket akart figyelmeztetni, oda mor­mogja hozzánk „Jönnek az antikrisztus emberei“, aztán, megint sötétség, csak a lovak patáit halljuk szabályos lépésekben. Végre kiválik a sötétből egy szakasz lo­vasrendőr, talán nem is látnak bennün­ket, de ha valamelyiknek akkor eszébe jut elfütyölni a mi hymnuszunkat, a Mar- seillesét, ma kitűnő riport-anyag lennénk a reggeli lapok számára. Valami nagyszerű, szorongó érzés, itt, ahol nincs tanú, öt diák és egy szakasz rendőr, akik már vért szagoltak, hűvös éjszakai levegő és feltörő vérhullámoktól izzadó homlok. Egymás mellett állottunk, mint már annyiszor a mozgalomban, érez­tük a szolidaritást és mikor elmentek mellettünk, szinte önkéntelenül ejtettem ki a követ, az utca fegyverét a kezemből. A nyugati pályaudvarnál egy egész század katona áll, őrzik a vasutat és a postát, fáradt magyar bakák, egész nap nem került le a bornyu a hátukról, oldalt egy zsidó önkéntes feltüzött szuronnyal elkényszeredett arccal; már tudják mi történik a külterületen és várják, mit hoz az éjszaka a számukra. Egyszerre mozgalmas lesz a Teréz- körut, a pártvezetőség röpive most jelent meg, az első példányok most kerültek ide, fenhangon olvassák, vége a sztrájknak, holnap megyünk újból a gyárba, nekitá­maszkodunk egy háznak, úgy olvassuk a röpiveket, egyszer jönnek a rendőrök, ki­vont karddal, oszoljunk fel, kiáltják és már talán baj lett volna, de eszünkbe jut, hogy nincs már sztrájk, nem tüntetünk, megint békés polgárok vagyunk és min­denki igyekezett haza. Éjfél felé járt az idő, kivoltunk állva, zsibongott az agyunk és nem bírok vissza­emlékezni, hogy aludtam el, a legforróbb nap után, amit a magyar főváros 1848. óta megélt. dz 113 sznsmiís ígíefonja A képviselőház ülése. Budapest, május 29. A képviselőház mai ülésén Tisza el­nökölt, negyed tizenegy után nyitotta meg az ülést. Bemutatja Rohonyi Gyula levelét, melyben a nagybecskereki kerület mandá­tumáról lemond s felhatalmazást kér, hog v a választást elrendelhesse. Bemutatja ^ vábbi a Háznak a Zentán megvála ^ztott Fernbach Károly megbízó levelét. Szász Károly jegyző fölolva ^ga Jármy Istvánnak azt az indítványát, ŰOgy a kép­viselők a május 23-iki fór /aealom árvái javára mondjanak le aup /Usztusi járandó­ságukból 100-100 koro' a|ról> továbbá Ba­rabás Béla ismeret^,. & indítványát gróf Tisza István elnök^^ történt megválasz­tásának érvenyto^eai^ése iránt. Gróf TiszaT ÍStvűn elnök: Tisztelt Ház! A házszabályo k azt rendelik, hogy az in ditványkönyv ae bejegyzett indítványokat Írásban át k ell adni az elnöknek is. Mivel Barabás B ^la a házszabályok ez utóbbi rendelkez lsének nem tett eleget, — az elnöknek nem adta át Írásban indítványát ~ az r em jöhet tekintetbe s az inditvány- könyv' ki törlendő. A képviselő urnák joga lesz a sza­kái1 /okhoz képest újra beadni indítványát. A mi Jármy István indítványát illeti, a ^ fáznak nincs joga arra, hogy tagjaival szemben egy ilyen kötelező határozatot hozzon, az ebben való megegyezés párt­közi megállapodás dolga. Ezért javasolom, hogy az indít'-íny megokolásának napi­rendre tűzéséről a Ház később határoz­zon, a mig a kérdés pártközi érintkezés­sel megoldl^ató iesz. A H ^2 mindkét inoitványra nézve igy hat/4rozott. rEzután azok a képviselők követik me'g a Házat, akik erre ítéltettek: Bikády ^ jital, Eitner Zsigmond és Polónyi Géza. I Kenedi Géza előterjeszti a mentelmi bizottság jelentését Kovács Gyula máso­dik ügyében. Kovács — úgymond — a pénteki ülésen is zavarta a rendet, holott már meg volt hozva ellene a kizárási határozat. Javasolja a bizottság, hogy to­vábbi három napra zárassák ki az ülé­sekből. Egy hang a baloldalon : A Zsilinszky - fiuk embert öltek, mégis fölmentették őket. Ezután Thaly Ferenc a véderőjavas­lathoz szól. Beszéde elején azt hangsú­lyozta Thaly, hogy a vita megkezdése a béke jelének tekinthető és a komoly pil­lanat arra kötelez mindenkit, hogy elő­mozdítsa a békét. Ezután a javaslatot bí­rálta, a melyet úgy nemzeti, mint pénz­ügyi és szociális szempontokból egyaránt kárhoztat. Kállai Ubul Kossuthpárti képviselő szól a véderőjavaslathoz s mérsékelt tervü reformokat ajánl a kormánynak. Veszprémy István interpellál. Lovászy Károly és Fembach Károly a zentai választás ügyében interpellálnak. Rengeteg visszaélést említenek, veszte­getés, politikai ígérgetés stb. Ezután véget ért az ülés. A véderőhöz holnapra számos ellen­zéki képviselő iratkozott fel. d d­ag, az­b a f raJi, a Legszebb ruhatisztitás lidjtd|6l B cll vegyileg száraz utón. Felvételi üzlet; Ka/inczy-u. 17., Attila-u. 2., Nagykároly: Széchényi-u. 31. Alapittatott 1886

Next

/
Oldalképek
Tartalom