Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-09 / 36. szám

1912. május 9 3. oldal — A vasúti internátusbán tény­leg nagyon súlyos trachomafertözés van. Aránylag igen nagy számban van trachomás beteg, akik azonban kellő­leg elkülönítve, megfelelően gyógy­kezeltetnek. — Minden óvintézkedés meg van téve a betegség továbbterjedése el­len. Az egyes megbetegedésekhez eddig komplikáció nem járult s való­színű, hegy az összes betegek káros következmények elkerülésével, látá­suk veszélyeztetése nélkül felgyó­gyulnak. — A beteg gyermekek eltiltat- tak az iskolalátogatástól, a gyanúsak járhatnak, de külön padban kell az iskolában ülniök. — A trachona gyógyítása igen hosszú időt vesz igénybe. A gyógyu­lás eltarthat egy fél évig, egy évig is. Az óvintézkedések legfőbb feladata most az, hogy a szünidő alatt a tra- chonás gyermekek, akik elszélednek az ország minden részébe, szét ne hurcolják a bajt. Ezért — ha csak keresztülvihető lenne a betegeket a szünidőn át is itt kellene tartani az intézetben vagy pedig, ha ez nem le­hetséges, kórházba kellene őket in­ternálni. Csak ezzel lehetne elejét venni annak, hogy a veszedelmes betegséget széthurcolják az egész országban. — A baj keletkezésének okát, a fertőzés eredetét nem lehetett eddig megállapítani. A baj minden gyermek­nél körülbelül egy időben keletkezett. Olyan beteg, aki hosszabb idő óta lenne trachomás, nincs. Ezeket mondta tudósítónknak dr. Fe - kete Samu, aki a szembetegségek gyó­gyításában speciálista és mint ilyen nem­csak a közönség, de a szaktudósok előtt tekintélyben áll. Hozzáértő orvosi vélemények szerint a trachoma a legveszedelmesebb fertőző szembetegség, amely nemcsak hosszú ideig tartó betegséget okoz, de esetleg a látás elvesztésével is járhat. A trachoma szegény íróban. Nem is néztem többet arra, minek hozzam zavarba. Azonban az est folyamán találkoztam vele később is. Tudom, egyszer megnéztük a táncolókat, ő ott állt az ablakhoz támaszkodva és nézett, nézett. Aztán hajnalban, mikor föl­kerekedtem s általánosságban néma meg­hajlással elbúcsúztam mindazoktól, akiket nem ismertem, — az ő feje biccentett egy kicsit, ő lett újra vörös. És mikor kerestem az emlékemben egy kis rést, hogy hol surranhatott be ez az arc ? — egyszerre eláll a szivem verése, úgy megrettentem. Az én régi kis lányom volt, a csapzott madárka, aki valamikor sze­retett s akivel én csak szóba sem álltam. Akkor nagyon elszégyeltem magam. Csak azért, mert nem ismertem föl. Meny­nyi, de mennyi keserűséget lehetett volna felolvasztani most egy jó szóval s én ezt is elmulasztottam. Szántszándékkal sem lehettem soha kegyetlenebb, mint ekkor voltam s ami a legrosszabb, soha senki­vel — főleg vele — nem hitethetem el, hogy nem tervszerűség szerint cseleked­tem. Szegény, szegény kis csapzott ma­dárka ! üjMtttm veszedelmes voltát már régen fölismerték és Tisza Kálmán azért terjesztette a tör­vényhozás elé az 1886. évi V.^törvény- cikket, amely kizárólag a trachoma ter­jedésének meggátlásáról intézkedik. Ezen­kívül számos kormányintézkedés történt a baj továbbterjedésének megakadályo­zására. 1904-ben belügyminiszteri rendelet bocsájtatott ki a trachoma elleni küzde­lem programmjának végrehajtására. A magyarországi trachoma elleni vé­dekezés megelőzte minden más ország hasonló intézkedéseit, legmagasabb szín­vonalon áll, ami nem csoda, ha tudjuk, hogy olyan európai hirü tudós vezeti a trachoma elleni küzdelmet, mint dr. Grosz Emil egyetemi tanár. Hogy ez intézkedések dacára — amikor Magyarországon egy trachomás cseléd nem állhat szolgálatba, mikor egy trachomás munkás nem mehet egyik vá­rosból a másikba — megtörténhetett az, hogy a vasúti internátusbán ilyen hatal­masan elterjedt a betegség, azt csak a hiányos orvosi ellenőrzésnek tulajdonítjuk. Szatmár városában ezelőtt 15—20 évvel volt utoljára trachomajárvány. Ez­előtt 15—20—25 évvel évenkint fordult elő néhány trachoma beteg, akiket annak ide­jén dr. Jéger Kálmán — aki már akkor is városi főorvos volt — lelkiismeretesen, és díjtalanul kezelt s igy elejét vette a baj nagyobbmérvü elterjedésének. Ilyen nagy méretű trachomajárvány, mint most van a vasúti internátusbán, emberemlékezet óta nem volt Szatmáron. Szatmármegyét a trachoma az utóbbi időkben meglehetősen kímélte, legújab­ban azonban az Amerikából visszavándo­rolt emberek a falvakban szórványosan terjesztik a betegséget, úgy hogy üdvös dolognak látszanék, ha a trachoma elleni erélyes óvintézkedések az egész várme­gye területén megtétetnének. flz 113 SZH5IMÍR telefonja Elnapolták a képviselőházat. Budapest, május 8. Návay Lajos elnök fél 11 órakor nyi­totta meg a képviselőház ülését és az előterjesztendő interpellációk felolvasása után. Bikády Antal szólalt fel. Nem érti, úgymond, hogy a kormány az ellenzéket támadja, holott ők nemes célokért küz­denek. Ezután nagy érdeklődés mellett Kelemen Samu emelkedett szólásra s kijelentette, hogy csalatkozott az uj kor­mányban, amely az előző kormány politi­káját akarja folytatni, amely politika pe­dig a régi kormánynyal megbukott és a melynek szintén az a törekvése, hogy megakadályozza az általános választói jog reformját A miniszterelnök ahelyett, hogy a békés munkát proponálta volna, harci riadót fuvott és a békés közeledés helyett fenyegetésekkel akar hatni. Ha becsüle­tes békét nem kötünk, álljuk tovább is a harcot. Apponyi Albert azt kérdezte, hogy miért kellett elmenni Khuennek, ő azt kérdezi miért kellett jönni Lukácsnak ? Egyetlen kincsünk alkotmányunk és an­nak épségben tartásáért harcolni fogunk. A véderő kibírhatatlan terheket ró a nemzetre és igy az ellen küzdeni köte­lesség. Elfogadásra ajánlja Bakonyi Samu határozati javaslatát. Lukács László miniszterelnök Appo­nyi Albert grófnak válaszol. Kijelenti, hogy Khuennek azért kellett menni, mert úgy találta, hogy személye nem alkalmas a békés kibontakozásra. Erre a kérdésre csupán Apponyi személyére való tekin­tettel válaszol. Az osztrák támadá kJrOjii. <t — úgymond — kellő erélylyel utasított., vissza. Horvátországban rendet fog te­remteni. Legközelebb beterjeszti a válasz­tói reformmot, mely reméli minden igényt ki fog elégíteni. Lukács beszéde után a feliratkozott szónokok letöröltették neveiket, mire az elnök a kormány bemutatkozása feletti vitát bezárta. Bakonyi Samu zárószó jogán kérte javaslata elfogadását. A Ház többsége el­vetette az indítványt. ___Ezután elnapolták a Házat és a napi­rendet is a legközelebbi ülésen — való­színűleg szombaton — fogják megálla­pítani. Ma jd Barcsay Andor interpellált a hunyadmegyei csángótelepités ügyében, melynek végeztével az elnök az ülést berekesztette. A politikai hangulat. Budapest, május 8. A folyosón ma erős békehangulat uralkodott. A Justh pártban teljesen ked­vezően ítélik meg a helyzetet, a Kossuth pártban is békés a hangulat, melynek Mezőssy Béla is kifejezést adott. A vitát a kormány bemutatkozása felett megegye­zéssel zárták be, mert az ellenzék kíván­sága volt, hogy ez esetre napolják el a Ház üléseit. A kormány előbb apróbb javaslato­kat akart letárgyalni, de az ellenzék el- napolási követelését mégis honorálta. Kétségtelen, hogy szombatra amikor Lu­kács László beterjeszti a választói refor­mot, meglesz a parlamenti béke. A békehangulat dominálta a párton- kivüli ellenzéket is és Polonyi Géza is azt újságolta, hogy nagy kilátás van a békére. Lukács ma hosszasabban beszélgetett Justh Gyulával akitől kérdezte: — Olvasom, hogy Batthyányi Tivadar gr. beteg. Igaz ez ? — Olvasom — feleli Justh — hogy tegnap látogatóban voltál Batthyányinál. Igaz ez ? — Ha tudtam volna hogy beteg — mondja Lukács — akkor tényleg megláto­gattam volna. Dr. PRINCZ ALADÁR ügyvédi irodáját a nagy Takarék épületében .. (Deák-tér 18. szám alatt) megnyitotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom