Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-08 / 35. szám
radikális politikai napilap Cserc-lráatalno&ofi r — I. év}. 35. sz. Sxatmár-Németí 1912 május 8 Szerda (A. K.) Az eszmetársulás a hibás, ha ennek a cikknek magva ostobaságnak és képtelenségnek fo^ ítéltetni. Miu- tánazonban ép a józan gondolatok nak szokott a leg szomorúbb sorsuk lenni, talán ép azért érdemes ezzel foglalkozni, mert abszurdum. Az egymással találkozó eszmék egyike a színészet pallóiról indul el. Ez az eszme a csare-vendég- játékot teremtette. Már csinálják Budapest és Kolozsvár között s amint olvastuk, meg akarják egymással próbálni Arad és Nagyvárad színészete is. Ennek nemcsak az emberi gyarlóság ad jogcímet, amely a megszokottat elunja és becsüli a változatosságot. Hanem az uj, a más társulat előadásaiban a publikum mindig fölfedezhet valami egyebet, valami jobbat, érdekesebbe bet, mint a rendes társulat nyújtott neki, ezzel a valamivel többet követel az utóbbitól s viszont az utóbbi társulat is, ha meglátja, hogy a közönségnek mivel lehet még jobban hatni: bizonyosan levonja ennek a tanulságait. És ezzel az ötlettel kerül szem- egy másik, amely már szürkébb mazőkről kerül: nem lehetne-e hasonló cserét csinálni a közigazgatásban is, egyes városok között? Ennyire még se megyünk a lehetetlenség tervezésében, hogy olyas- mitgondoljunk : egy hónapig Szatmár egész tisztviselői kara Debrecenbe menjen igazgatni, az pedig, a polgármestertől a kisegítő napdijasig, egy hónapra a szegedi városházára tegye át működését. (No ez lenne a legérdekesebb, s ki tudja, mi minden pattanna ki ez által.) Hanem azt talán meg lehetne teremteni, hogy minden város két három fiatal hivatalnokot tanulás okából egy- egy évre kölcsönadja a másiknak — és viszont. A városi közigazgatásban gyakran tapasztalható ötlet-szegénység, a modern tervek iránt való fogékonyság hiánya a kezdeményezés lany- hasága, legtöbbször annak köszönhető, hogy a magasabb fokig jutó hivatalnok egyazon városban, egy azon közigazgatásban kezdi és folytatja karrierjét. Kezdi öreg principálisok alatt, a kiktől azt hallja, hogy minden úgy jó, a hogy ők csináljáks miutánfolytoncsak a régit és megszokottat látja, lassanként el se képzeli, hogy máskép is lehetne. Néha, olvasás, vagy más hirvevés révén megpendít egy-egy uj gondolatot, de a keresztülvitelhez való énergiája mogtörik a tapasztalaton : — hiszen úgy is jó, a hogy eddig csináltuk. A városok közül pedig egy se tökéletes, de valami mindig van egyikben és a másikban, amivel a többinek fölötte áll. Arad leghamarabb kezdte a városhigienia rendezését, Temesvár okosabb az ipar- politikában, Debrecen a gazdagodásban, Szeged a nemzeti kultúrában, Nagyvárad a városi élet pezsdítésében, — és igy tovább. Mindenkinek van valami közvetlen oka, eredője, amit messziről meg nem lehet ítélni. Friss agyú, ambiciózus hivatalnok azonban, akit azért küldtek cserébe, hogy lásson és fölfeHz Ü3 SZÁM tárcája Mást szeretett. Április volt. Műtermem ablakai virágosak voltak és beragyogott a napsugár. Florence rövid szoknyácskában, borzas fürtökkel dudolgatott körülöttem. A dohányszelencében kétszázhatvan frank pihent, úgyszólván első keresetem. Bobiche apó arcképét festettem meg s az öreg ennyire becsülte tisztes ábrázatját. — Florence, Bobiche apót elmulatjuk! Holnap megyünk. Ahogy akarsz! Hajón, vasúton, vagy omnibuszon. A nyakamba ugrott. Reggel útra keltünk. Egy hétig úsztunk a boldogságban. Szerelem és munka! Rettenetes képeket mázoltam, amelyekre büszke voltam. Florence egész nap dalolt és tele szájjal csókolóztunk. Idil volt, vaEgy este hazatérőben, a falu kis kávéházának ablakán nagy plakát hirdette, hogy a hírneves Sumara professzor, illuzionista és magnetizáló, miss Arabella segítségével előadást tart. — Elmegyünk, szivem ? — könyör- gött Florence. Elmentünk. S ezt soha sem sajnálhatjuk eléggé. Sumara professzor megjelenésekor már nagy hatást keltett. Szinte félelmetesnek találtam a hosszú, vékony fickót, kisértetesen sápadt arcával s fekete hajsörénye alatt nyugtalanító, különösen mély, lobogó tekintetű szemeivel. Miss Arabella is megjelent, mélyen kivágott ruhában, Sumara médiumát csakhamar mély álomba hipnotizálta. Rövid, gyors mozdulatai és főként tekintette még engem is impresszionáltak. Pedig tudtam, hogy sarlatán. Mennyire természetesnek találtam tehát, hogy Florence, mint egy ijedt kis óságos idil. Csakis elismert elsőrendű gyapjúszöveteket árusít MK »1 galamb, riadtan simult hozzám. Mis Arabella pontosan felelt a felvetett kérdésekre. De valaki mégis azt mormogta: Humbug! Sumara professzor erre igy szólt: — Hogy a hallgatóság szkeptikus tagjait meggyőzzem, kérem bármelyikük szives segítségét. Florenc dideregve a fülembe súgta: — Én megyek! És mielőtt visszatarthattam volna, már fölszaladt az emelvényre. — Pontosan . meg fogom mondani, hogy őnagysága mire gondol. Sumara hosszú kezét a kicsike fehér homlokára fektette és várt. Florence elaludt s lelke legtitkosabb gondolatait átszolgáltatta az embernek. S ekkor a fickó hirtelen előrehajolt s Florence kis kezeit átszoritva, felébresztette médiumát, rettenetes tekintetével mintegy a leikébe vésve : Semmit se mondjon, kis oktalan! Mindent elárul. Szatmár, Deák-tér 21. szám. Martin Sons & Co. Ltd. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára. Női kosfliiii szövetküfönlegességek.
