Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-05 / 33. szám
f A •2. oldal äjMtmm 1912. május 5 a róla szárnyra kelt híresztelések is őszinte demokratizmusának bizonyítékai, mert erős pártja volt dr. Baltazárnak és végre is paktum utján az ő elvbarátja, Erőss Lajos foglalta el a püspöki széket, akivel azután vállvetve küzdenek az 0. R. L. E. felvirágoztatásáért, majd a debreceni egyetem kivívásáért s a kinek korai halála után 1911. június 25-én csaknem egyhangúlag választották meg az óriási egyház- kerület püspökévé, a mire eddigelé alig volt példa a ref. egyház történetében. Kálvin János születésének 400 éves évfordulati ünnepén, 1909-ben érlelődik meg Baltazár agyában a Kalvineum gondolata: egy 500,000 korona költséggel, mintegy 70,000 korona évi kiadással tervezett Otthon felállítása a ref. lelkészek és kántorok árvái számára. A sajtóban, egyházi és világi hatóságok előtt, majd estélyek alkalmával a nagyközönség előtt a lelkészárvák Otthona javára agitált, lelkesített, gyűjtött — úgy, hogy már 700 ezer korona felé jár az összeg, melyből Losonczon a nyáron, Hajdúböszörményben valamivel később építeni kezdik, amott a leányok, itt a fiuárvák Otthonát, hogy ne legyen többé megrendítő igazság az a szomorú közmondás: „Meghalt a kálvinista pap, meghalt a családja is“. Akinek keblében érző szív van, ennek hallatára meg kell dobbania, amint nagyot dobbant üveges hintó az értarcsai utón. Ott várt a határhalomnál a szép Luiza másik kikosarazott szerelmes fiatal ember szintén lóháton. Midőn a hintó közeledett, elélo- vagolt s pisztolylyal a kezében, rákiáltott a kocsisra: — Megálj, ha kedves az életed! A kocsis megrémülve állifotta meg a lovakat, a hintó nagyot zökkent, mire a szép Luiza ijedten dugta ki fejét a hintó ablakán. Az ablaknál ott állott lóháton, pisztollyal a kezében a kikosarazott szerelmes kérő és igy szólt: — Egy csókot kérek bucsuzóra! A másik pillanatban pedig elcsattant a csók s a szerelmes legény pisztolyával rámutatva az előttők elterülő dülőfödre, mondván: — Legyen ez a darab föld az ára! És bedobott a kocsiba egy papírtekercset, a mely nem volt egyéb, mint egy szabályosan kiállított cessió a szép Luiza részére arról a földről, a melyen a csók elcsattant. Azóta hívják ezt a földet „csókos földnek1-. dr. Baltazár jó szive és tenni, hatni, alkotni akart, hogy a magyar hazának a múltban úgy, mint a jelenben megbecsülhetetlen szolgálatot tévő lelkészek árvái tisztességes neveltetésben részesülhessenek. Ezért jön ebbe a városba is, ahol jól esik látni, hogy a főpap lehet a szeretet, a nép, a demokrácia és a béke meleg, szárnyaló lelkű főpapja — és nem okvetlenül a felekezeti gyűlölködés, a vakság és az egyház nemzetközi nagy hatalmi politikájának fagyos szivü generálisa. Jól esik Szatmáron egy ilyen főpapot látni — a változatosság kedvéért. Dr. Hirsch üozsef szzss Rákóczi-u. 35. sz. a. helyezte át. Csatornázás és oiioezeíéli Annál az általános, komoly és mélyen járó érdeklődésnél fogva, amivel a csatornázás és vízvezeték ügyét lakosságunk javarésze kiséri, sőt buzgón sietteti, érthető, hogy e dolognak minden fontosabb mozzanatával, legyen az előnyös vagy hátrányos, örömest foglalkozunk. Csöndben, de serényen folyó munkálkodása az ügy élére állított vizmüigaz- gatónak sokkal közelebb vitt bennünket a városnak vízzel való ellátásához, semmint a várakozásban kifáradt lakosság hinni merészelné. Komolyan arrói van szó, hogy a jövő tavasszal megkezdhetik a kivitel munkáját és rá egy évvel vízvezetéki vizet ihatunk, ámbár a mü teljes befejezése még egy évet fog igényelni. Az a földalatti csatornahálózat pedig, amely városunkat a szennyvizektől van hivatva megtisztítani, három év alatt fog elkészülni. Szinte a helyzet magaslatára emelkedett most már a hatóságunk is, amelyet másfél évtizeden át — sokszor a gáncs hangján is — nógatni kellett, hogy ezt tegye. Jóleső érzéssel ismerjük el ezt a tényt, és fokozott bizalommal várjuk immár közügyeink intéző köreitől, hogy a századokra szóló alkotással sietni fognak Szatmári odaemelni, hol a Nyugatnak sok kisközsége is áll. Éppen ezért föl kell emelnünk a szavunkat az ellen a terv ellen, amely legújabban fölmerült, és arra alkalmas, hogy egyrészt a vizmü zavartalan szolgáltatási képességét kockára tegye, másrészt, hogy késleltesse a sürgős ügyet szabályos előmenetelében. Tudvalevő, hogy eddig minden mesterséges vizvezetésben a technika hűen utánozta a természetet: magasabb pontokon (sik helyen tehát víztoronyban) raktározván el a földből felszivattyuzott vizet, amely igy természetes nyomással tódult a vezető csőhálózatba és szállott fel a kívánt többb emeletnyi magasságra. E rendszer szerint készült minden vízvezeték a legrégibb időtől kezdve napjainkig. Az előhaladó tudomány nemrég megoldotta azt a kérdést, hogy — ha rendkívül magas fekvésű helyekre kell a vizet eljuttatni, amikor tehát a víztartálynak túlságos magasnak kellene lennie, a vizet géperővel szorítják belé a vezető csövekbe. Alkalmazták ezt Düsseldorf német városban, amely egy magas fekvésű hely séget kebelezett Jbe, amelyet másképp nehéz lett volna az alacsonyabb fekvésű városi vezetékből vízzel ellátni. Világos, hogy itt egy különleges feladat megoldásáról van szó; kényszerűségből kellett alkalmazni az ilyenkor tényleg jól fogó találmányt. A mi helyzetünk azonban, szerencsére, nem ilyen. Kockázatosnak tartjuk egy még eddigelé ki nem próbált módszert szükség nélkül alkalmazni, amely mellett ki leszünk téve olyan üzemzavaroknak, amelyek miatt esetleg napokon át nem kapuhk vizet, ami az évezredek óta működő tornyos rendszer mellett ki van zárva. • ' Szemben azzal, hogy a düsseldorfi vizmü uj rendszere szerint egyetlen nyilvános vízvezetéket sem fétesitettek három év alatt, holott azóta igen sok készült, semmisnek tartjuk azt a reklámizü biztatást, hogy a mi vízvezetékünknek csodálására fog idetódulni az egész világ. Ne akarjunk mi tanítani. Elég egyelőre, ha magunk járunk tanulni régi iskoláiba a nagy világnak. Az van mondva, hogy az uj rendszerű vízvezeték olcsóbb lesz a fölöslegessé váló víztorony árával, körülbelül 100.000 koronával. Igen ám, csakhogy először kétségtelenül sokkal drágábbnak kell lennie az uj rendszer gépberendezésének, hogy üzemzavarok lehető kizárásáról gondoskodva legyen ; másodszor pedig a főfeladat az, hogy egy négy millióba kerülő alkotás lehetőleg tökéletes legyen, tekintet nélkül még sok ezer koronányi többkiadásra is. Észszerütlen és káros az olyan takarékosság, amely később keservesen megbosszulhatja magát a berendezés célsze- rütlenségével. Igazi takarékosságról csak akkor lehetne szó, ha bizonyosak lehetnénk aífe- lől, hogy kevesebb pénzért ugyanazt a jót kaphatjuk, mint a többért. Esetünkben azonban úgy áll a dolog, hogy egy mindenütt alkalmazott, mert helyesnek bizonyult, módszer helyett egy újítással kellene kísérleteznünk. Nohát erre ne vállalkozzunk a millióinkkal. Érjük be azzal, amit mások tanultak a saját költségükön a mi hasznunkra is. Ha már a pénzt kímélni óhajtjuk, takarítsuk meg azt a költséget (még ha csekély is) amibe a kiküldeni tervezett szakértők tanulmányútja kerülne, nem lévén éredmes olyan technikai újítást megM. I Deák-térre költöztetem butorraktáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA 0
