Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-26 / 49. szám

2. oldal äßütmm 1912. május 26 És itt jutunk a legtanulságosabb tanulságához az elmúlt napok lélek­tanának. A polgár ur nem tudja és nem! érzi, hogy ezek aszabadságmozgal-1 mák nem is végsorban, hanem első­sorban az ő hatalomrajutását szol­gálják. Ő is munkás, ő is jogtalan, mert a papirosjogaiba nyugodtan sajtot pakolhat, ha az elnyomott tömegek szövetsége erőt és hatal­mat nem ad neki azokhoz a jogok­hoz. Ő is olyan munkás, mint akibe Pesten lőttek és évszázadok törté­nelme megmutatta, hogy felfelé hiába keres testvéreket, mert atestvérsé- get a vér közösségénél is inkább az érdekek közössége köti meg. Az ér­dekek közössége pedig a polgársá­got az alsóbb osztályokhoz köti, akár tetszik ez, akár nem, és akár­mennyire jólesik is az édes álomkép, amelyet bankett-pertuk és munka­párti értekezletek varázsolnak elő és amelyben a rojtos nadrágu és kitaposott cipőjű polgár testvéri kézszóritásban áll Tiszával és já­rulékaival. Gyönyörű ábránd ez, de örökre csak csalóka álom marad és ennek a mámora zavarja meg a polgári elmét egész odáig, hogy meg­tagadja a szimpátiáját a küzdelem­től, amely ő érette folyik. Talán a legközelebbi forrada­lomnál már sejteni fognak ebből valamit. Csipke és himzés- kiáílitás Szatmáriul. magyar tsxíümiiDészei bemutatása. Tegnap nyílt meg a városházán a Szécsény Ferencné urasszpny által ren­dezett csipkekiállitás, amelyen nemcsak Magyarország több vidékének háziipara vesz részt, hanem különösen képviselve van az Izabella főhercegnő védnöksége alatt álló pozsonyi háziipar egyesület gyönyörű s Ízléses munkáival. 'Szombaton d. e. fél 12 órakor Dr. Vajay Károlyné, dr. Keresztszegi Lajosné, dr. Kölcsey Ferencné, Kölcsey Gáborné és számos előkelő urhölgy jelenlétében nyitotta meg a kiállítást a polgármester. A megnyitás óta a közönség szakadatla­nul s nagy számban látogatja a város­háza nagy tanácstermében kiállított re­mek munkákat, amelyek gyors megtekin­tése annyival inkább ajánlatos, mert a ki­állítás csupán szerda estig marad nyitva. Ami a kiállítás anyagát illeti, abban képviselve van a textilfaju magyar szép- müvészet minden ága. Elkezdve a régi magyar hímzésektől, melyek az Országos Magyar Iparművészeti Társulat gyűjtemé­nyéből valók, a különféle modern hímzé­sekig, az ezerféle magyar motivumu csip­kefajok stb. stb., amiket végig részletezni nem áll módunkban, bár sok oly darab van közöttük, amely megérdemelné, hogy külön cikket Írjanak róla. Különösen feltűnést kelt a most na­gyon divatba került és művészi becsű gyöngyhimzés, melynek Magyarországon való meghonosítása épen a kiállítást ren­dező Szécsény Ferenczné Nagy Etelka s nővére Nagy Ida urhölgy érdeme. Szatmárnémeti város közönsége igen hálás a kiállítást szervező Szécsény Fe­rencné Nagy Etelka s nővére Nagy Ida urhölgyeknek, mert alkalmat adtak a házi­ipar művészeti remekének megismerésére. Különösen figyelmébe ajánljuk a ki­állítást a leányiskolák vezetőségeinek! A kiállítás mindenkor díjtalanul meg­tekinthető reggel 10—1 óráig s d. u. 3—7 óráig. Minden tárgy megvehető a feljegy­zett árért s azonnal el is vihető. Kíván­ságra utánrendelés, vagy a megtekintésre kitett mintakönyv temérdek pompás csipke­mintája után különleges megrendelések is eszközölhetők. A bemutatott anyag magas művészi színvonala bizonyára nagy hatást fog mű­velt közönségünkből kiváltani, amint az a Nagy nővérek által rendezett számos fővárosi és vidéki kiállítások alkalmával történni szokott s aminek legszebb ered­ménye az volna, ha a háziipar ezen neme városunkban is meghonosodna s egyszer már elérnénk azt, hogy a szatmári (?) háziipar termékeit is vihetnénk városról- városra . . .!? MMIIiMI lllllWiWWÍíBTiWí'|liillIHIHÍiBriTiBlf1lBrriyTilifyi;PTBSHSÍBSrígW^BMBl * Valódi ameriiai Panamái; Ragályinál 50 százalék megtakarítás, ha házilag készítjük likőreinket, melyek jóval kel­lemesebb izüek a gyárilag készülteknél. Mindenféle ízben kaphatók. Kis üvegcse ára 60 fillér. Főrak­tár: Brünn Sándor gyógyszertárában a „Meg- váltóhoz“ Szatmár Deáktér 15. szám. flzUO SZBTÍÍ1BR tárcája A sárga Iris. Irta: Dénes Sándor. i Tizenöt éves voltam és fanatikusan szerelmes a sárga Irisbe. Ama ritka sze­relmek közül való volt, ameiyekben az álomra hajlékony lélek csak sejti, de nem ösmeri bálványa körvonalait. Szerettem, mielőtt még megláttam volna. Egy érdek­lődéssel teljes növénytani órán fogta meg a lelkem, amikor karcsú, kecses papír­masé minták között bemutatkozott előttünk, a szerelem zöld mezeje felé vágygyal ácsingózó kis hornyuk előtt bársonyos szirmú, lágy nézésű unokatestvére: a kék Iris. A diákság epekedve, az ismeretlen vágyakozás áhítatával, csillogó szemekkel nézte a papírból készült virágleányt, de volt, akinek az orchideák tetszettek jobban. Ettől a naptól kezdve álmaimban mind gyakrabban kísértett a hóditó Iris. És egy lázas álomban, amikor álmodtan is megéreztem, hogy lüktet a halántékom, forró az ajkam, egy sudár növésii, vad tekintetű, hosszú sárga hajú leány jelent meg előttem. Tejfehér volt az arca, te­kintette mint a pusztai lidércfény, a keble eburnea, dereka hajlékony, mint a virág szirma, a karja bársony, zöldsugár­ral teleszőtt lábára érzéki csókokat lehelt a szerelmes rét, amelyet vad, buja tánc­ban gázolt keresztül. Iris volt, a liliomok előkelő családjá­nak, mezőn nőtt, mocsárszélen termett hajtása. Első szerelmem. Bűbájos vad­leány. Mocsárszéli szűz. Sárga Iris. Tizenkét éve van ma. Pünkösdi va­kációra robogott a vonat haza az isko­lából. Lelkemben az első szerelem ájtatos imádatával, az álombéli szűz izgató képé­vel néztem a mezőt, a rétet, amint elfu­tottak mellettem. Susogó erdő napfényes szélén, fekete mocsár sással szegélyzett partján ott állt a mesebeli királynő, az álmok vad tündére, első szerelmem: a sárga Iris. Csak egy rövid, szivdobbanásnyi pillanat, egy kerék- kattogásnyi örökkévalóság, az első sze­relmi mámor, az első érzéki láz, forró homlokomat kijózanítja az ablak hideg üvegkérge. Futva, lihegve, forró lázban égve, a vágyakozás vadul vágtató tüzes szekerén, mocsarak szélén, őserdők tövisén kérész­Csakis elismert elsőrendű gyapjúszöveteket árusít UElSZ s tül gázolva rohantam vissza szerelmem után. Vad sikolylyal vágtam belé éles kör­mömet csábitó testébe. Térdre roskadva öleltem magamhoz a pusztaság vad leá­nyát és vittem — miként szerelmes lo­vag szökevény menyasszonyát — vittem, ragadtam magammal első istennőm, Iris sárga lányát. Undok békák közül, vizi siklók irigy sziszegésének borzalmas hangversenyéből ragadtam magammal első jegyesemet, csodaszép arámat. Egy napig néztem egy napig csodál­tam, egy napig imádtam sárgahaju, lágy derekú, kacér szeretőmet, csókos gyilkos­ságom ártatlan áldozatát, Szirmaira tépve, leveleire hasgatva, sárga vérét ontva papirteritőre tettem, halálra gázoltam első szerelmem. Tizenhét év előtt voltam először sze­relmes, Halálosan imádtam titkos, szép arámat : A sárgahaju Irist. Azóta ha mocsárszélen járok, ha er­dőben kószálok, sokszor tűnik fel előttem egy bársonyos szirmú, sárga hajú szép tündérvirágszál, egy gyermekkori, akkor még ártatlan mese első szerelmemről, a posvány szüzéről . . . Szatmár, Deák-tér 21. szám. Martin Sons & Co. Ltd. angol gyapjú­szövet gyárosnak egyedüli raktára. Női kastiim $zö vetkiííönleges ségek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom