Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-24 / 48. szám

2. sklal äjMtttm 1312. inájiis 24 Ezek előtt az emberek előtt uraim, le a kalappal! De hamar, mig a fejről le nem íitődik!! Ne érzelegjenek, ne sajnálják őket épen azok, akik utálják és ki­szipolyozzák a népet. Csak csitit- sák le azt a bolondos, jó szivüket, amely most egyszerre olyan hőn dobog a népért és amely olyan kü­lönösen tudott gondolkozni mindig, mikor a demokrácia letöréséről volt szó. Ne féltsétek a népet a vezetői­től és ne osztogassanak tanácsokat, hogy kiket, hogyan és milyen sor­rendben küldjenek a halálba. Nem a mások halála, a saját politikai élete érdekli a Tisza gár­dáját. Tudják, hogy csak addig él­nek, mig a nemzet halott és talán azt kérdi az a nagy kérdőjel, hogy a ma­gyar nép maradjon-e életben, vagy Tisza István gróf? Budapest, május 23., délután 3 óra. Ma reggel óriási embertömeg hullámzik a parlament felé. Az utcákat elállja a katonaság, rendőrség és huszárság. Az első honvéd gyalogezred teljes létszám­ban kivonult. A Szemere és Alkotmány utcák sarkán 3000 főnyi tömeg ellen a ka­tonaság és rendőrség rohamot ve­zényel. 168 ember súlyosan meg­sebesült. A tömeg 150 lövést tesz a rend­őrség leié. Égy Somlyó József nevű 10 éves inasgyereknek egy rendőr levágta a fejét. Három uriasszonyt a rendőrök összekaszaboltak. A szociálista munkások lelőttek egy szervezetlen munkást, aki ma­gánosán dolgozott egy négyemele­tes ház tetején. A tömeg bárom rendőrt agyonlőtt. Dr. Székely Aladár kép­viselő, az igazságyminiszter fia be akart menni a parlamentbe, a rendőrök nem ismerik, vé­resre verik. A Nicholson gyárnál a nép lö­völdöz, a rendőrök szuronyt sze­gezve nekimennek a népnek, egy Holub «József nevű embert agy onsz urnák. Naszády rehdőrkapitány súlyo­san, két rendőr életveszélyesen megsérül. Egy lovas rendőrt lehúznak lo­váról s félig agyonverik. A Váci-köruton feltépik a kö­vezetei, az ablakokat beverik. A Muzeum-köruton felforditot- tak egy villanyoskocsit, s keresztbe fektetik az utcán. A közlekedés megakadt. A Teréz-körúton feltépik a sí­neket, barrikádokat emelnek belőle. A Szabadság-téri City kávéház­ból a rendőrség kiverte a vendé­geket. A Markó-utcán a tüntetők agyonlőttek egy • lovas- rendőrt. Fél tizenkettőkor Boda kéri az egész helyőrség mozgósítását, ami meg is történik. A képviselőház ülése. Budapest, május 23. Tisza István megnyitja az ülést. Barabás kezd beszélni a teg­napi erőszakoskodásokról, mire Ti­sza megvonja tőle a szót. Apponyi tiltakozik az erőszak ellen. E percben érkezik a Házba __________________•._________________________ Po lónyi Géza és magából kikelve orditja: az utcán folyik a vér, gyü- kolják az embereket és mi itt tanács­kozunk! Kovács Gyula: kéri az elnököt, fügeszsze fel az ülést. Gr. Tisza elnök: Az ülést még akkor sem függesztem fel, ha a vér­ontás bejön a képviselőházba. Lovászy és Ráth Endre kérik a tanácskozás felfüggesztését. Tisza megtagadja, mire az el­lenzék zárt ülést kér. A zárt ülésen Kossuth Ferenc szenzációs be­szédet mond: — 1848. óta a nép nem kapott jogokat. A kormánynak kötelessége azonnal beterjeszteni §a választói jogról szóló javaslatot, hogy a vé­rengzés megszűnjék. Kovács Gyula beszélni kezd, mire a munkapárti képviselők gú­nyosan nevetve kivonultak a teremből. Zboray: Hallatlan cinizmus, hogy röhögnek, mikor az utcán gyilkolják a népet. Kun Béla: A népképviselőknek a nép között kellene most lenni, hogy megakadályozzák a vérontást. A Ház folyosójára megérkezik Fényes László hirlapiró és felhá­borodással meséli az utcai véreng­zést. Angyal József háznagy Fényest ki akarja vezettetni a folyosóról, mire Zboray Miklós veszi védel­mébe: — Kikérem — úgymond — hogy hírlapírókat ki merjen vezettetni. Békekisérlet. Budapest, május 23. Délben miniszteri tanácskozás volt, amelyen Boda Dezső főkapi­tány is résztvett. Bz 10 SZITUI tárcája Fái gráf halála. Irta: Lengyel Géza. Tengerre nyíló szobákat adtak Pál grófnak és a szálló-igazgató meg az or­vos együtt bizonygatták neki, hogy itt meg fog gyógyulni. A gróf lement a partra és beleült egy nagy fonott székbe. Ara­nyosan ömlött a nap, csillogtak a homok­szemek és a tenger olyan meleg, olyan barátságosan piszkos-zöld volt, akár ott­hon a Duna. A beteg férfi mellett csip­kébe, selyembe és illatszer gőzökbe bur­kolt nők sétáltak. Pál gróf nagyot aludt éjszaka és reggelre kisimultak kissé hosszúkás, megnyúlt arcának redői. Bor­bély, masszőr, fürdőszolga, manikűr és főképen Gyurka, a derék, belső vadász versenyt dolgoztak, hogy valami ember­hez hasonlót csináljanak belőle. Az igye­kezet a körülményekhez képest sikerrel jár. — Fiatal vagyok — örvendezett a gróf és minden baj nélkül botorkált le déltájban tengerparti karosszékéhez. Már egyáltalán nem a tengert nézte, hanem az előtte ellebegő csipkéket. Aztán jött | a doktor és részletes felvilágosítás/ adott a csipkék, selymek és parfümök tulajdo­nosairól, a nőkről. A gróf egészen fel­villanyozva érkezett az ebédhez és út­közben elhatározta: — Sürgönyózni fogok Rózának. A távirat'csakugyan elment délután. Negyednapra mégérkezett Róza. Kerek- képű szőke assszony, rendes, finom és gömbölyű. Pál gróf boldpgan simogatta a kezét, meg a haját és némi keserűséggel szólt: — Tíz évvel vagyok idősebb magá­nál, édes Rózám. Ez a kis kórkülömbség nem is számit. Tizenöt év óta tart a ba­rátságunk csendben, simán. Maga bele- hizott, beléegészségesedett. Én beteg em­ber vagyok és azt mondják a doktorok, a szerelem öl meg. — A doktorok buták — felelt Róza mély meggyőződéssel és szemét vastag arany karperecére sütötte le. A gróf azonban jelentékenyen rosz- szabbul lett és Róza a kis kápolnában buzgón imádkozott Szent Antalhoz. Azt kérte a könyörületes, szenttől, tartsa meg a pártfogóját és bocsássa meg mind. a kettőjük bűnét. Azután felment a^ szállóba, megkö­tötte Pál nyakkendőjét, végig csiklandozta az arcát vörösen csillogó hajpihéivel. Ettől az érintéstől lázba jött Pál és fel­sóhajtott : — Ez a láz megint egy fél évet emészt meg az életemből. * — Gróf ur, akar-e meggyógyulni ? — kérdezte a doktor. — Tudja az Isten, — felelte a gróf. — Ezen,, még nem gondolkodtam. Úgy hiszeín, ez a maguk kötelessége, hogy ilyeneken törjék a fejüket. — Igaza van gróf ur. Én teljesí­teni akarom a kötelességemet, hát hall­gasson reám. Minden izgalom halál. Küldje haza Rózát és menjen lejjebb,, délre, ahol nincsenek nők, csak tenger és nap és kúra, A szerelemről hosszú időre le kell mondania. - * Nem megyek délre, — felelte a gróf. — Ma le kell mondani a szerelemről, ak­kor haza megyek. H za, a feleségemhez. Róza gondosan bepakkolta előkelő barátját, átvett egy egészen csinos bank­utalványt, azután rábízta Pál grófot Gyur­kára, a kitűnő belső vadászra. — Maga még marad? kérdezte a gróf. — Igen, egy-két hétig, — felelte Róza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom