Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)

1912-05-22 / 46. szám

2. oitíaj 1912. wj4In® ií ■ 1 £ feu a« mi nek a lelki drágakineseknek, ame­lyek végsorban az eseményeket mozgatják. Laikus ember nevet azon — és a látszat szerint méltán — mikor a nemzetet [emlegetik, amely­től ötévenként megvásárolják a po­litika monopóliumát, a legjobb egyedáruságot, a legjobb üzletet, amit eddig a magántulajdon társa­dalma produkált. A valószinütlen- nek látszó valóság mégis az, hogy mig az egyik gróf, meg a má­sik gróf célb alőnek a magyar alkot­mány centrumába, a parlament szu­verenitásába, azalatt a magyar tár­sadalom lelkében egyre jobban és elevenebben ébredeznek a demok­ratikus törekvések mozgalmai, az pedig nyilvánvaló, hogy egy tiszta demokrácia a legjobb ellenszer az egyik, meg a másik és az összes „többi grófok“ ellen. Ebben a pillanatban mindenki lesi, hogy mit csinál majd Tisza mint Házelnök és hogy folynak majd le a nyilt és zárt ülések tré­fás magánjelenetei és talán sokan hiszik, hogy ebben a tréfás műfaj­ban oldódik majd meg a magyar nemzet problémája. Pedig nem úgy van. Mig egy erős ököl csapásra készen áll, ad­dig — talán öntudatlanul — millió és millió ököl treníroz egy nagy ütésre, amely ha talál, akkor iga­zán találni fog. Pedig úgy van, hogy él még a magyar nemzet és cselekedni fog magáért és csak mig erre a cselekedetre hatalmas teste felágoskodik, csak addig, — mint a szünetek alatt a humoros művészek — szerepel az egyik gróf mpg a másik gróf, és magyar történelmet játszanak. Egyre sokasodván azoknak a száma, akiknél ez „általános de­rültséget“ kelt. I Utazási cikiefc, bőrön-1 I dőli, bssarab, berendezett i I necesserefc Ragályinál [ ■■ Ösztöndíj kereskedők és iparosok részére. A debreczeni iparkamara ösztöndíj pályázatai. — Az Uj Szatmár tudósítása. — Debreczen, májas 21. A kereskedelmi és iparkamara a ke­reskedelemügyi m. kir. miniszter megbí­zásából a Mária Valéria főhercegnő szü­letésének emlékezetére, Voigtländer Fri­gyes bécsi lakos, kereskedelmi tanácsos által alapitott ösztöndíjakra pályázatot hirdet. Ez évben két, egyenként egyezer- százötven-egyezerszázötven koronás ösz­töndíj lesz kiadva. Ez ösztöndíjakat képesítéshez kötött ipart űző két szegényebb sorsú, érdemes, szakmájában kiváló és józan kezdő fiatal magyar honos iparosmester vagy idősebb segéd kaphatja továbbképzés céljából, — vagy mühelyi berendezés, illetve annak tökéletesbitése céljából, vagy forgótőke gyanánt, kik atyjuk iparát folytatják s attól az iparüzletet átvették, vagy átvenni akarják. Pályázatot hirdet továbbá a kamara a Goldberger Erzsébet-féle alap segély­dijaira szintén a kereskedelemügyi m. kir. miniszter megbízásából. Kiadásra kerül nyolc egyenként 300—300 koronás és két 250 koronás segélydij. E segélydijakat szakmájában kiváló józan életű, de fiatalon elhunyt, képesí­téshez kötött ipart űzött magyar honos iparosmesterek szegénysorsu özvegyei, vagy szegénysorsu, de 18 évet még be nem töltött fiú, esetleg leányárvái kap­hatják. A folyamodványokat legkésőbb folyó évi junius hó 10-ig a debreceni kereske­delmi és iparkamarához kell benyújtani. Minthogy e pályázatok az egész or­szág területén meghirdettetnek, — igy rendkívül nagyszámú kérelem gyűl össze e kevésszámú ösztöndíjra, — előre figyel­mezteti a kamara az érdeklődőket, hogy költségkímélésből csupán azok pályázza­nak, kik a fent ismertetett feltételeknek teljesen megfelelnek. m MISS ENDRE ügyvéd irodáját Szatmáron Árpád-u. 15. sz. alatt I ü megnyitotta. ü | flr. Menberg Alajos egyetemi tanár. — Az Uj Szatmár fővárosi tudósítójának telefonj elentése. — Budapest, május 21. Amíg egyik oldalon serényen folyik a munkálkodás a felekezeti béke rongá­lásán, amig a szeretet istápolására hiva­tott papság egyik-másik tagjának minden tevékenysége a szeretet, béke és egyetér­tés megrongálásában, kiirtásában merül ki, amig ezeknek közéleti és irodalmi munkálkodása nem ösmer más célt, mint a más felekezetüek alacsonyhangu gya- lázását, — addig nagyritkán, ime, történik említés papokról, akik jótékonyságban, emberszeretetben, komoly munkásságban, tudományos foglalkozásban töltik el hasz­nos életüket. Ma jelenti fővárosi tudósítónk, hogy a szatmári egyházmegyének egy ilyen kiváló papja, akinek nevét sohasem hal­lottuk a felekezeti botrányok kapcsán emlegetni, rövid pár nap alatt fényes ki­rályi kitüntetésben részesül, Dr. Wolkenberg Alajosról van szó, aki a szatmári theologia tanára és a püs­pöki papnevelő intézet aligazgatója. Dr. Wolkenbergnek egyetemi tanárrá való kineveztetését még ez év április 26-án terjesztette fel a vallás- és közök­nek, pirosnak indult a vékony arca színe és ha éjszakának idején meglátogatta az édes anyja a tengerentúlról, Eszterke szeretettel nyugtatta meg, hogy jó dolga van, csak az idöséket, meg a hat gyere­ket szeretné látni. Pirosnak indult — mondom — az Eszterke ösztövér arca színe, de éppen ebben volt a baj. A házhoz járó tudós doktornak nem tetszett a hirtelen pirosló arc-szin, ráve­tette a vizsga szemét Eszterkére és ki­mondta a szentenciát, hogy nagy a baj: Eszterke sorvad, belső baja van, nem le­het a háznál tartani, mert a gyerek is elkaphatja a bajt. Hogy oszt’ nagyon megszerették Makora Esztert a háznál, a gyerek is ra­gaszkodott hozzá, egészben nem lökték ki a jó szivü urak, egy-egy kis enniva­lóért feljárhatott, de a gyereket, akit a hat testvére helyett szeretett, csak mesz- sziről láthatja. Zughelyeken csatangol, hányódik vetődik Makora Eszter éjszakáról-éjsza- kára, keserűség a feje alja, bánat a ta­karója, fájdalom a derékalja és ha az édes anyja éjszakánként meglátogatja a messze tengertulról, Makora Eszterke sírva panaszolja nagy szomorúságát. Május elsőnek langyos éjszakáján madárka kopogott a ténsasszonyék ablaka üvegén. Szürke, éhes, kopott tavaszi veréb volt, piros volt az arca, kékkel alákari- kázott a bágyadt kék szeme, száraz a melle, zörgött a csontja, tépett a tolla, háromszor kopogott és letette május vi­rágát az ablak párkányra. Fonnyadt mezővirág, beteg, sorvadá- sos Makora Eszterke szive üzenetje, le­velet is hozott. „Szól jelen sorajim a kis kisaszonynak, meg a ténsaszonnak meg a'jó urának Boldog Május ünepeket kívánok Nagy örömet mondok eljött akit vártunk Itt van a szép tavasz hozott szép virágot hozott Nefelejcset rózsát és violát Jó embernek a szivébe szeretetett az ád mert a ki a virágot szereti Holta után a menyet megérdemli Én legaláb ászt hiszem hogy ritka ember a ki a virágot Neszerese Én legaláb a magam szive szerint a virágot szeretem érete talán mégis hasadna a szivem lm teszem evi- rágot Május emlékére tesék meg engedni szebet nem tehetem teszem a kis kisaszonynak meg a ténsaszonynak meg az jó urának Május emlékére Egyebet nem írok Boldog Május ünepeket kívánok szivemből kívánom eháznak hogy ebe ünepbe Legyen részük bőven minden örömökben Maradok hü cseléd mint pesztra Makora Eszter.“ Drága, szép, jó asszonyok, nemes- lelkű, aranyos jótékony angyalok, Makora Eszter hányódik-vetődik, sorvad, romlik, züllik. Apátián anyátlan, csak az a nagy- foglaltságu jó istenke védi. Pipafüstös, pálinkagőzös, csunyabeszédü, lelketlen emberek kerülgetik a törékeny testét, ká­romkodás, piszok, erkölcstelen trágárság környékezik a lelkét. Drága, szép, jó asszonyok, nemes- lelkű nemtők, mentsétek meg Makora Eszterkét! A madarat tolláról, az előkelő embert ISMERIK MEG. .. Elegáns ember csakis .. MOSKOVITS-cipőket visel. Talpba-vésett szabott ár !

Next

/
Oldalképek
Tartalom