Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-21 / 45. szám
2. oldal 1912. május 21 Szatmár, 1912. május 20. A kormány a bankok és biztosítók ellen. Esztendők óta foglalkozik az érdekelt közvélemény azzal a kérdéssel, hogy nyilvános számadásra kötelezett vállalataink, elsősorban azonban a takarékpénztárak, jelzáloglevelek kibácsátó intézetek és a biztositó társaságok kebelében felgyülemlő tőkék milyen módon kezeltessenek és ellenőriztessenek, és jóllehet a külföldi törvényhozás már nem egy példáját adta annak, hogy ezt a fontos problémát miként kell megoldani, nálunk még tervezeteket sem készítettek arról, hogy ezt a feladatot miként teljesítsék. Esztendőkkel ezelőtt elkészült ugyan a biztosítási törvény, amely a biztositó társaságok tartalékjainak mikénti elhelyezésére vonatkozólag egynémely fontosabb rendelkezést tartalmazott, azonban az érdekelt biztositó társaságok, főleg pedig a biztositó társaságok pénzeivel dolgozó nagy bankok befolyására ez a tervezet még ma is tervezet és azóta egy lépés sem történt az eiodázhatatlanul szükséges reform megvalósítása érdekében. Az utóbbi időkben előfordult szomorú esetek azonban egyre sürgősebbé tették ennek a kérdésnek a megoldását és, mint értesülünk, törvénytervezetet készítenek a pénzügyminisztériumban, a melyben a takarékbetéteknek és a biztosítótársaságok tartalékainak és a jelzálogintézetek biztosítéki alapjának mikénti elhelyezésére vonatkozólag külföldi mintákra olyan rendelkezések lesznek, amelyek e tőkék egy részének állampapírokban és az állampapíroknak állami letétben való elhelyezését fogják tartalmazni. A pénzügyminiszter zentai prograrnm- beszédében már jelezte, hogy a pénzintézetek tőkéinek elhelyezésére vonatkozólag sürgős intézkedésekre vau szükség és e célzás erre a tervezetre vonatkozott, amely legközelebb elkészül és amelyet azután véleményezés végett meg fognak küldeni az érdekelt- szaktestületeknek. A világ legjobb poudere a hires: „Ideál“ pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár Brünn Sándor gyógyszertárában a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15. szám. m KISS ENDRE ügyvéd irodáját Szatmáron Árpád-u. 15. sz. alatt B8 H megnyitotta. ü ü 200 wimúil Szatmáron. Hz erszaps zaioisUiierses; irtja. Igen érdekes és mozgalmas napja lesz Szatmárnak jurmís 6-ikán, csütörtökön Ezen a napon vonul ugyanis át a Magyar Automobil Club által a junius 5—8-ig tartandó nemzetközi automobilversenyen résztvevő körülbelül 200 automobil városunkon. A verseny főbb vonala ugyanis Budapest—Debrecen—Szatmár-Kolozsvár —Temesvár—Budapest. A Debrecentől Kolozsvárig tartó utat junius 6-ára tervezik. Debrecenből indulnak reggel 6 és 7 óra között, 8 órakor Nagykárolyban, 9 órakor Szatmáron vannak. Szatmáron a Pannónia előtt pihenés lesz, — s a Pannóniában vilíásreggeli, amivel a város vendégeli meg az érkezőket. A versenyzők elindulását Debrecenből s Nagykárolyból megteleíonálják s igy a hatóság pontos időre kivonul áz érkezők fogadására. Kivonulnak ez alkalomra az összes iskolák növendékei is. A hídon, s azon az útvonalon, ahol a gépkocsik áthaladnak, transporentek s diadalkapuk lesznek felállítva. Mindenesetre érdekes lesz megtekinteni, mert a versenyen 200 automobil vesz részt, közötte nemcsak magyar, hanem Ausztria, Németország, Franciaország és Olaszország számos gyárosa képviselteti magát.’ Ezenkívül számos kisérő is részt- vesz a turauton, ami növeli a gépkocsik számát. I Vaiádi aoiariüai I 1 Párnál Sagályiná! I íjjász Gyula kiállítása. Képkiállitás Szatmáron! Nyugati szél fuj! — Egy lépés me-l gint a kultúrában. Gyerünk a megnyitásra ! Elszántan | vágunk neki a városháza lépcsőjének, a! várt tolongásnak. Tolongani ugyÄn mér- i sékelten tolongtunk, de mégis volt néhány intelligens arc a teremben: bár élénken csökkenti lelkesedésemet, hogy ezek tetemes része „uj“ tavaszi kalapot viselt. Nem tudom a szatmári publikum, hogy áll áldozni vágyás dolgában s igy nem tudom, Ijjász mester kiállítása — az egyik megnyitó beszéd szójátéka szerint — „áldozó“ csütörtökét vagy pedig áldozó „csütörtököt“ jelent e majd? A mennyire hozzávetőleg ismerem a közönség ízlését, a mester kellő anyagi eredménnyel zárja meg e kis tárlatot. Képei teljesen fedik a tanult közönség áltag ízlését. És ez fontos körülmény ám nálunk. Mindenesetre konstatálnom kell, hogy egy-két minden hálón bogot találó egyént leszámítva a képek a jelenlévők osztatlan tetszésével találkoztak. Ijjász nem hive a ma már széliében elharapózott „modern“ iránynak s igy bizonyára kevés ellensége van a publikum között is, a művész társai között is. Képei nem ordítoznak ki szinproblémákkal, formarapszodiákkal, súlyosságig tömörített folthatásokkal kereteikből s nem lódítják túl egy-egy törik-szakad vonal lendülettel a fantáziát a vászon határán. Csendes elmerüléssel, sok sok szeretettel csinált minden dolga.. Nincs egy tenyérnyi vászna melyen azonnal ne kapna meg bennünket az a teljes odaadással, teljes műgonddal keresztül vitt megcsináltság a mi az igazi szorgalom csalhatatlan jele. Dolgai egy sem odavetett foltok felrakott szinmasz- szák, hanem előtere, háttere, — legyen az tájkép, interieur vagy genre — következesen kidolgozott kép egytől-egyig. Nem bízva rá a nézőre, hogy találja" ki mi az amit festett s nem izgatja a fantáziánkat mindenféle vibrátiós puhaságokkal, hanem a történetiró lelkiismeretes hűségével odarajzolja a látottak minden részletét. Képei modora négy-öt irányt mutat, ami bizonyítja, hogy létrehozójuk nem egy két helyen megfordult már és ismeri a közönség sok becézett nagy mesterének kezejárását. Egyik másik kis dolga kicsá- bitotta a műterem édes zajtalanságából a szemsértő fénnyel, ragyogással teli kíméletlen természetbe is, sőt brutális erő kísérletét is látjuk egy-egy vázlatán, de de ezek sem hatnak zavarólag a többi között és érezzük mint tért vissza a művész rövid hűtlenség után a szelidebb, jártabb útra. A rokonszenves, szerény mester úgy látszik mint ember sem tartozik a verekedők közé — legalább a nevét még nem ismerem — s nincs ott az ordítozó, hiú törekvők között, kik mindenáron uj utakat akarnak kiöklözni a kultúrának. Megvagyok győződve, hogy a magyar közönség, mely eredendő modorral viseltetik ama „újak“ iránt, mindenütt teljes szeretettel öleli és honorálja törekvő szorgalmát. Hiszem, hogy Szatmár város polgársága sem fog kitérni a szokás követelményei elől s kellő támogatásban részé- siti a szorgalmas fiatal mestert. A mélyen tisztelt közönséghez van még egy szavam. Kérem szokjanak el már attól a gondolattól, hogy valamit megnézni 60 fillérekért csak akkor érdemes, ha legalább is világpostával és tombolával combinált séta hangversenynyel jár együtt. betarthatott sippl. 9é«fijj!spii Sziimimepl, — Az Uj Szatmár tudósítása. — Szatmár, május 20. Ezelőtt néhány hónappal történt, hogy a nagyváradi rendőrség letartóztatott egy harminc tagból álló ;-’cigánykara- vánt, akik iíj. Varga Sándor érkisfalvi sármunkás vezetése alatt végigbarangoltak egész Magyarországon, s az ország minden városában követtek el ki- sebb-nagyobb betörést. A letartóztatott cigányoknál több ezer korona értékű arany- és ezüstne- müt találtak. A nagyváradi rendőrség hetekig vallatta a cigányokat. A cigányok azonban állhatatosan tagadtak. Most azonban a letartóztatott cigányok ügyében érdekes fordulat állott be. A betörőbanda vezetője ifj. Varga Sándor vallomásra jelentkezett, s előadta, hogy 1907 szeptember havában betörtek Ginál János nagymajtényi lakos lakásába s onnan több száz korona értékű holmit elloptak. Ugyanakkor betörtek Torna Mihály lakásába is, ahonnan kisebb meny- nyiségü ékszert loptak el. Kismajtényban 1908. október havában özv. Kővári Lászlóné házába törtek be. A házbeliek nem voltak otthon s igy könnyen munkálkodtak. A betörőbanda kocsira rakta Kőváriné összes bútorait s elvitte. A bútorok egyrészét eladták, a másik Részét elégették. Ezelőtt három évvel 1909. szeptember havában Újvári Miklós érmindszenti lakos lakását törték fel, ahonnan nagymennyiségű aranynemüt loptak el. Esztró községben 1909. novemberéAlkalmi sirkővásár költözködés miatt, a vasút melletti sirkőüzletben.
