Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-14 / 16. szám
Meneníus Agrippa mär mesél "V , '' Sietünk kijelenteni, hogy nem tárjuk ki ölelő karjainkat gondolkodás nélkül a város tisztviselői előtt, akik a városháza kÖ* telező pártdombjáról a szabad politikai meggyőződés Szent Hegyére vonultak ki. Nem Öleljük gondolkodás nélküli féktelen örömmel keblünkre a kivándorlókat, mert hiszen még azt sem tudjuk: olyan pártállást fognak-e most már elfoglalni a tisztviselők, amelyben velünk találkoznak. De miután a városi tisztikar kiküldött bizottsága az Uj Szat- már tegnapi számának vezető helyén hozta nyilvánosságra határozatát, amelyben bejelenti a munkapártból való kilépését és ugyanitt fejtette ki a kilépés okait is, — de mivel egyébként is városunk életének nem mindennapi, fontos eseménye a tisztviselők ezen elhatá- tozása, nem zárkózhatunk el az elől, hogy elfogulatlanul, tárgyilagosan, a voksok ingási irányától való páni félelem nélkül foglalkozzunk a tisztviselőknek a munkapártból való kivonulásával. Nem foglalkozunk a kilépés okaival, nem tartozik reánk, hogy a munkapárt sajtójának okvetetlen- kedése és a helyi tisztviselőknek a főszámvevői kinevezésnél való me- lőzése ok-e, jogos ok-e a munkapártból való kilépésre. Ennek eldöntése a tisztviselők bölcs belátásának dolga és ők közvetlenebb urai a saját érzékenységüknek, függetlenebb intézői magándolgaiknak, mint mi, tőlük távol álló idegen emberek. De a dolog lényegére térvén, rá kell mutatnunk arra, hogy a mai események tulajdonképpen egyenes és magától értetődő következményei annak a múltnak, amelyben ez ués#mény8k ágya megalapozóNem szemrehányásként, csak rideg regisztrálásként oknyomozzuk ki a múltak történetéből annak a hányaveti bánásmódnak az előzményeit, amely most a tisztviselők kezébe adta a munkapárt nagy kapujának kilincsét. A városházán és a hozza tartozó magasabb szférákban nagyon is megszokták már, hogy a tisztviselői gárdát kommandószavakkal koripúnyozható katona-csapatnak tekintsek, akik gondolkodás nélkül, kötelességszerüleg teszik magukévá a városháza urainak véleményét nemcsak közügyekben, de magánügyekben is. A városházán megszokták már, hogy a tisztviselői voksok leltári tárgyak, amelyeket a felsőbb parancsszó odaszállít, ahova akar. Ennek a bizonyosságnak a természetszerű következménye aztán az, hogy a tisztviselői kart már úgy számitolják le a köz ügyeinek vitelében, mint akikkel nem is kell számolni, mint akik hivatali kötelességükből kifolyólag biztos katonái a városházára időnként bevonuló magánérdekeknek. Mi — pártérdek nélkül, hiszen hangsúlyozzuk, hogy egyik pártnak sern állunk szolgálatában — ennek az állapotnak a megszűntét üdvözöljük őszinte örömmel. Szatmár város polgárságának teljes jóindulatával, őszinte szim- páthiájával kell találkoznia minden olyan tisztviselőnek, aki magyaros nyíltsággal, bátor őszinteséggel ki meri kapcsolni hivatalos kötelességeinek szigorú feltételei közül a politikai alárendeltséget. Hogy mennyire obligátnak, mennyire kötelezőnek tartják a tisztviselőre nézve a politikai hitvallásban való gerinctelenséget a munkapárt korifeusai, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma már egész nyíltan merészelik a szemükre vetni, hogy: a tisztviselők politikai kivándorlása „forradalmi ellenállás a felsőbbségök- kel szemben, amely megtöri a fegyelmet“. íme, olyan vakon, olyan belá- tástalanul, olyan elbizakodottan merészelnek beszélni Szatmár város tisztviselőt karáról, mint akiknek politikai színvallása fegyelmi bírálat alá ősik. Szatmár város tisztviselői mintatisztviselők, — ezt nem lehet tőlük elvitatni, bármilyen is a politikai pártállásuk. Azt nem tagadhatja, nem is tagadta soha senki, akár egy véleményen volt velük politikát illetőleg, akár nem. Hol van tehát az alap, hol van a szabályrendelet, hol van a jogszokás vagy bárminő jogforrás, amely ilyen lealacsonyító nézőpontra meri jogosítani a munkapártot? A tisztviselőnek kötelessége dolgozni, a politikai pártállása azonban kívül esik a kötelesség határain, az szabad és korlátozhatat- lan joga. Hogy mennyire impozáns dolgot cselekedtek Szatmár város tisztviselői, amikor megtették azt, amihez indokolás nélkül is joguk van, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a munkapárt részvénytársasága már üzembe is hozta Me- nenius Agrippáját, aki a részvények szavazatának arányában köteles a közvéleményt regisztrálni. Menenius Agrippa már mesél, mert a részvényesek féltik a veszendőbe menő voksokat. Szép, naiv mesét mesél a szabad polii. é¥l. 18. $z. Szatmár-Némeli 1912 április 14 Vasárnap Csakis elismert elsőrendű gyapjúszöveteket árusít m Szatmár, Deák-tér 21. szám. Martin Sons & Co. Ltd. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára. Hői kostiim s“övetkiilönlegessépk.' /
