Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-12 / 14. szám
2. oldal 1912. április 12 üj&tttmm oldja a válságot. Ezen a helyzeten már nem változtathat az, hogy ha egy-két számmal növekedik a többség. Arra pedig semmiképen, a leg- vérmesebb remények mellett sem számithat Khuen, hogy az ellenzéket teljesen elsöpri, egy szálig megsemmisíti. Már pedig amíg ezt nem tudja megtenni — aminthogy annyi józanságot még megőrzött ez az ország, hogy, ez nem sikerülhet — addig céltalan minden uj választás. Addig azt a választást, amely nem általános, egyenlő és titkos alapon megy végbe, nem tekintheti a nemzet alkotmányos küzdelemnek, ez nem egyéb, mint egy elkeseredett és elvetemedett trükk, egy büntető hadjárat az ország nyugalma és becsülete ellen, amelyet a nagyúri politika előkelő bűzétől megundorodott nemzet radikálisan Jog előbb-utóbb megtorolni. Szatmár, április 10. Szatmár városa és a Magyar Város- és Községfejlesztési Részvénytársaság. A keddi közgyűlésen a polgármesteri jelentés igen hosszasan — a jelentés egyharmad terjedelmében — foglalkozott azzal a többé-kevésbbé fontos ténnyel, hogy Budapesten Széli Kálmán elnöklésével megalakult a Magyar Város- és Községfejlesztési Részvénytársaság és ennek igazgatóságába beválasztották Szatmár város polgármesterét is. A törvény- hatóság tudomásul vette, hogy a polgár- mester elvállalta az igazgatósági tagságot. — Nem lesz talán egészen érdektelen, ha ebből az alkalomból leközöljük a Magyar Város- és Községfejlesztési Részvénytársaságra vonatkozó biztos forrásból eredő hirt amely érdekesen világitja meg, hogy micsoda alapokra van fektetve ez a nagy reklámmal megindult vállalat és micsoda jelentősége van annak, hogy egy hatalmasnak mutatkozó fővárosi vállalat a vidéki polgármesterekből és alispánokból állítja össze igazgatóságát. — A kiadott értesítés szerint — igy szól információnk — a Magyar város- és Kösségfejlesztési Részvénytársaság egy nagy nemzeti honmentésre, a „városok és községek gazdasági feladatainak előmozdítására“ vállalkozott. A laikusok felülhetnek ennek á frázisnak, de mi nagyon jól tudjuk, hogy az uj alakulás a vérosok megpumpolását célozzák. Erre irányul az igazgatóság összeállítása és az igazgató- tanács szervezése. Az előbbibe befolyásos képviselőket választottak, hogy a kormánynál szükséges kedvezményes hangulat és jóakarat már eleve biztosittassék, az igazgatótanácsba pedig az előkelőbb polgármestereket és alispánokat kétségkívül csak azért sorozták be, hogy a társaság befolyását odalenn a vármegyékben és városokban biztosítsák. Az uj alakulás a tényleges és erkölcsi inkompatibilitások egész láncolatát komprimálta s az összeférhetetlenség területén egész rekordot teremt. — íme egy példa, amelyik fényesen illusztrálja a bekövetkezhető helyzetet. Mnndjuk, hogy Szatmár városa pályázatot hirdet valamely városi foglalkozásra. A többi pályázó között részt vesz u Városfejlesztési részvénytársaság is. A részvénytársaság ajánlatát alá fogja Írni az igazgatóság amelyben benne van Szatmár polgármestere, esetleg éppen ő, mint igazgatósági tag. Már most önként felvetődik a kérdés — anélkül, hogy valakit bántani akarnánk — hogy miképpen lehet bírálója a versenyző ajánlatoknak az a polgármester, aki maga is tagja az egyik versenyző részvénytársaság igazgatóságának. — De legkülönösebb szerep Némethy Károly államtitkárnak jut. Ő a belügyminisztériumban a városi osztály feje. Hozzá kerül, mint végső döntő fórum elé, minden városi ügy, igy a városfejlesztési ügyek is. Már most kellemetlen lehet az államtitkár szerepe, mert döntenie kell esetleg egy olyan ajánlat fölött, melynek benyújtójánál funkcionárius, még ha mindjárt csak miniszteri biztosit minőségben is. Mi természetesen kizárt dolognak tartjuk, hogy az államtitkár direkt kedvezésben részesíti a részvénytársaságot a többi pályázók rovására, de az csak kétségtelen, hogy az az államtitkár, a ki rendszeresen részt vesz a városfejlesztő részvénytársaság ügyeinek intézésében vagy ellenőrzésében, önkéntelenül és tudtán kívül is elfogult lesz a részvénytársaság javára. — Tetőzi az egész cifra komédiát még az, hogy a társaság élén Széli Kálmán áll, aki az utolsó időkben egyebet sem tesz, mint az inkompatibilitás tojástáncát járja. Ilyen körülmények között valóban csak sajnálni tudjuk a városokat és községeket, ha ilyen módon óhajtja „fejlesztésüket“ ez az uj részvénytársaság. Eddig megfejték őket a direkt vállalkozók, most Széli Kálmán jóvoltából szaporodott a „városfejlesztésből“ élő társaságok száma egy drága közvetítővel. Tisztelettel értesítem, hogy Könyv- és papirkereskedésemet május havában az ideiglenes helyiségből Deák-tér 7. szám alá (Fógel Károly ur házába, volt Halmi ház) helyezem át és ezért a raktáromon lévő árukat leszállított árban kiárusítom. Szives pártolását továbbra is kérve, maradtam kiváló tisztelettel Huszár Aladár. ték fel a körút csöndjét, tűzoltók jöttek és lobogó fáklyáikkal beleszaladtak az éjszakába. A fény ködösen világította meg szép, bátor arcaikat, — Armand és én megálltunk és bámultunk a fáklyák után, a pirosság halványodott, hirtelen eltűnt — biztosan befordultak egy mellékutcába. Armand fölsóhajtott és kivette az órámat, mert neki nem volt. — Háromnegyed tiz — mit gondol, hazaérek még kapuzárás előtt a József- utcába ? Glairetíe. Nem igy hívták, de énnekem tetszett ez a név, illett a fekete hajához és valahányszor magamban mondogattam, mindig mintha a libegő, könnyű lépéseit i éreztem volna magam körül és az ujjai i táncát, amint Tannhäusert játssza a zon-1 gorán. Tenniszeztünk, én zavart és ideges voltam, Clairettet néztem és ő ezalett legyőzött. Sötétedett és -a pálya előtt ültünk egy pádon. Clairette rámnevetett, két ujjával egy kóbor hajszálat vett le a kabátomról és nézte a kraettemet. A haja néha fölvillant a sötétben, amint a szalonból rávetődött a villanysugár és közelebb ült hozzám. Szép volt és nekem is piros volt az ajkam, szomjas, csókotadó — ráhajoltam az ajkára. — Clariette, — suttogtam félősen — nagyon szeretlek és meg foglak csókolni. Remegőn hárította el a fejemet és izgatottan mondta: — Nem, no most, megláthatják be' lülről. Majd vacsora után kijövünk a kertbe és akkor talán — talán megcsókolhat. A kezét ideadta és én hosszan megszorítottam. — Clariette — (Szeretem kimondani ezt a nevet) — Clariette, vacsora után — itt és akkor maga is — akkor te is meg fogsz csókolni, Clariette. Vacsora után kijöttünk a kertbe, mi ketten előre sétáltunk és beszélgettünk közömbös dolgokról, nagyon gyávák voltunk ,mert még sohasem csókoltunk szerelemből. Leültünk egy padra, a hold nem sütött, én egy percig a csillagokat néztem és Clariette oda hajolt hozzám: — Most-------------— Klári! Hol vagy ? Na, csakhogy itt vagy, úgy féltem itt a sötétben. Mit csináltok, gyere már be, mama keres. Clairette kis húga volt. A szomjúság égette a torkomat, Clairette észrevétlenül nyújtotta a kezét és bementünk. Egyszer hallottam, hogy Clairette nagy beteg, talán már a halálán van. Az öklömet összeszoritottam s szerettem volna fölorditani. — Isten, hallod ezt ?! Meghal és én nem csókoltam soha! De Clairette nem halt meg. Fölgyógyult és szebb lett, mint azelőtt. Néha még látom őt, most már nagy lány és tiz évvel idősebb férfiakkal sétál, mint én. Most már mindenki Clairettnek hívja. Ilyenkor összeszoritom az öklömet és szeretnék fölorditani: — Isten hallod ezt? Nem csókoltam soha és még sem halt meg! Alkalmi sirkővásár költözködés miatt, a vasút melletti sirkőüzletben.
