Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-11 / 13. szám
1912. április II 3. oldal. üjMttim Az átkos áldás. Vízben állanak az utcák. Szatmár, április 10. A hetek óta hulló áldás kezd átkossá lenni. Arról már meguntunk jajgatni, hogy a gazdákat végzetes nyomorúságba dönti a folytonos esőzés, segiteni a legerélyesebb cikkel sem lehet rajta, nem marad más hátra, mint szárazon regisztráljuk — ha ugyan lehet ezeket a vizbe áztatott hireket szárazon regisztrálni — a folytonos esőzés által inszcenált szenzációkat. Utcák víz alatt. Szatmár régi baja — ezen sem lehet segiteni, amig a csatornázás rendben nincs — hogy az utcán összegyűlendő viznek sehol sincs lefolyása. Várni kell, amig a nap vagy a föld beszivja a felgyűlt vizet. Erre pedig egyhamar nincsen kilátás. A Kisfaludy és Bercsényi utcákat teljesen elöntötte az esőviz. A két utca torkolatánál valóságos tenger van, amelyen keresztül lehetetlen közlekedni. A Dehennában szintén csolnakázha- tóvá van már téve az utca. A Szamosba vezető csatornát a fenyegető árvizvesze- delem miatt el kellett zárni s igy az esővíznek nincs hol lefolynia. Itt is valóságos tengerek zárják el a közlekedést. Megnyílt a föld. Legnagyobb veszedelmet a Fehérház helyén épülő bérpalota környékén okozta a víz. A palota környékén ugyanis most építik a szenyvizlévezető csatornát s ennek a felületét a folytonos esőzés anyira meglazította, hogy ma délben egy két- lovas kocsi alatt beszakadt. Mintegy másfél méternyi mélységbe sülyedt a kocsi lovastól együtt s legalább negyven ember dolgozott rajta, amig a föld által elnyelt jármüvet kiszabadította veszedelmes helyzetéből. SZÍNHÁZ és ZENE Jönnek a jutalom játékok! A ránk következő jutalomjátékok beharangozását azzal az elvi kijelentéssel kezdjük el, hogy a leghatározottabb ellenségei vagyunk a divatból kiment, idejét múlt jutalomjátékoknak. Hajdanában, mikor a színészet még az úgynevezett „csecsemőkorát“ nyomorogta, amikor a faluról falura vándorló apostolok saját közkedvelt személyük latbavetésével tették súlyosabbá Schakespearet és a többi jelest, a mikor még nagyot lendített a színészet anyagi helyzetén az a szubvenció, amelyet a falusi publikum a jutalmazandó iránti tiszteletből egy pár csirke, két pár tojás, egy oldalasvagy pár marék lángliszt alakjában áldozott a művész gyomrának családi oltárán, ezekben az időkben igen jelentős szerepe volt, ha nem is a művészetben, de a megélhetésben, a jutalomjátékoknak. Ma azonban mások a viszonyok. Változott a közönség viszonya a színészethez, változott a színészet viszonya és változott a színésznők viszonya is. (Köztünk maradjon a szó, ez utóbbiaknak a viszonyai váltóinak a leggyakrabban.) A közönség, a színészekhez szim- páthiával, szeretettel vonzódó közönség nem szereti még a burkolt pumpolást sem. Szívesen ünnepli a maga kedvenceit, készséggel, gavallérosan nyilvánítja szeretetének jelét is, de nem szereti, ha az ő gavallériájának a terhére állapítják meg a színigazgató és színész közötti szerződés feltételeit. A mi pedig még ennél is lényegesebb: a közönség szereti az ő kedvenc színészeit egy olyan akceptábilis társadalmi nívón látni, amely kizárja a jutalomjátékokkal kapcsolatos mellékzön- gék által felkeltett hangulatot. A szimpáthia megnyilvánulásának spontán kell jönnie, nem alcímek alatt ki- forszirozottan és nem abban a formában, amely a színészre nézve, aki gyanútlanul hajlandó magát megjutalmaztatni, esetleg kudarccal is járhat. Ne a színigazgató és színész közötti szerződés állapítsa meg, hogy ki érdemes a közönség jutalmára, hanem a közönség müitélete. A magunk részéről azért vagyunk azonban légióként ellenségei ennek az évtizedekben elavult szokásnak, mert a színészre nézve lealacsonyító. Az egy pár csirkéért és más járandóságokért való nagydobolás ma, amikor a színész nem rojtos gallérban és éhes cipőben, hanem vasalt nadrágban és cilinderben jár, — szégyenletes maradványa a hajdani vidéki vándoréletnek. Kötelességünk volt mindezeket elmondani, mert ez a véleményünk a jutalomjátékról. Sajnáljuk, hogy legelső alkalmat ennek elmondására éppen a Fehér Gyula ma esti jutalomjátéka adja meg. Mert nem szeretnék, ha a mi elvi véleményünk az ő anyagi kárára lenne, — ha már egyáltalában van jutalomjáték. Fehér Gyula kétségtelenül legjelesebb, legsokoldalúbb tagja a szatmári színtársulatnak. Számos élvezetes színházi estét köszönhet neki a szatmári közönség, amely mindig örömmel konstatálta, ho^y Fehér Gyula nemcsak a mi szükebb kereteink között, de a fővárosból lentjárt országos hirü vendégszereplők mellett is nívót tudott tartani. Drámában, operettben egyaránt kitűnő volt s elmondhatjuk, hogy rendezői hírneve színészi körökben országos. És ha igaz is, hogy a színész megélhetésének kulisszatitkai degusztálólag hatnak a közönségre, ha mindjárt jutalomjáték alakjában kerülnek is azok a titkok színre, — szeretnék, ha az itt elmondott elviek megszivlelésre találnának a jövendőben, de Fehér Gyula nem érezné meg azokat a jelenben. ' ©. Színházi műsor: Szerdán Fehér Gyula jutalomjátékául, Fehér Olga énekmüvésznő felléptével: A bolond. Rákosi Jenő — Szabados regényes operettje. Bérletszünet (A.) Csütörtökön újdonság A kém, a Vígszínház szenzációs színmüve (Cz. b.) Pénteken másodszor A kém színmű. (A bérlet.) Szombatan először: Bál az udvarnál Ziehrer nagyhatású operettje. (B. bérlet.) A legközkedveltebb fénykép manapság az □□□□□□□ Enyveshát s a ™naD Fényképlevelezőlap, D mert elmés, célszerű és olcsó. KLEIN SÁNDOR, fényképész Szatmár, Kazinci-u fii (öli a vére, ha Lebovüsnál borotválkozik, mert nála kívánatra a legújabban tökéletesített RASOLLAL is szőrtelenitik. fSS1! HIIIS BERlftT, Wlrt-Ilttä 2. Öngyilkos csendőr. Golyó és kötél. — Saját tudósitónktól.— Szatmár, 1912. ápr. 10. Egy rövid távirat adta ma, szerdán reggel tudtára a szatmári csendőrségnek, hogy Csala János csendőr, aki húsvéti szabadságon volt, kedden éjjel Gacsály- ban felakasztotta magát s meghalt. A szatmári csendőrség részéről rögtön kiszálltak Gacsályba, hogy megállapítsák az ön- gyilkosság körülményeit. A csendőrlegény öngyilkosságáról az alábbiakban számolunk be. Csala János végzetes tettét elkeseredésében követte el. Szerelmes volt egyik gacsályi. gazda leányába. A leány azonban nem viszonozta a csendőr érzelmeit. Vasárnap délután Csala elment Ga- csálybafazzal a jszándékkal, hogy megkéri a leány kezét, ami meg is történt. A leány azonban elutasító választ adott, kijelentette, hogy nem akar egy csendőr felesége lenni. Csala János elkeseredetten támoly- gott ki a házból, elment egyik barátjához, ahol a szolgálati revolverével főbe lőtte magát. A lövés azonban nem volt halálos. Csala ekkor kötelet kerített, kimént a kamarába, ahol felakasztotta magát. Reggel találtak csak rá a házbeliek. Rögtön orvosért futottak, aki azonban már csak a bekövetkezett halált állapította meg. Az öngyilkos csendőrt a szokásos katonai szertartással temetik el, bajtársai diszkisérete mellett. Nem lesz beteg, ha miijég közé hüti tápszereit, A természetes jégről rég megállapították, hogy egészségtelen, mert a kártékony mikrobák ezreit tartalmazza. Elsőrendű müjegef már e hó 18-tól kezdve Siázhozszáüif magánfogyasztókhoz LÁZÁR MIHÁLY Mátyás király-u. 77. Telefon 340. Egész tábla 36 fillér Fél „ 20 „ DPinnkráHa afónvkónós/ethen Klein Sándor „Első szatmári villanyfényképészete“ kitűnő kidol^ P gozásban készíti ezeket az apró fénykép-bijoukat. Rendes fényképe-~ r* rn oly fv két es fényképes levelező-lapokat is készít feltűnő szépen, olcson C11J • és ha kívánják : 24 óra alatt. FelvéteíekreggeI8-tólestg8-igborusidöbenis
