Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-07 / 11. szám

1912. április 7. üjMtttm S I f l | Töméntelen megfejtő :: ( I jelentkezett 1 Csaknem valamennyi kitalálta annak a női divatáru kereske­dőnek a nevét, aki ezt a ha­sábot kibérelte. A megfejtést egyöntetűen azzai magyaráz­ták, hogy ha mm | van szó, nem lehet más a I hirdető, mint ^ ^ ^ | kinek Hám János-utcai női di- f I vatáru üzletét szívesen látó- | | gatja minden olyan hölgy, aki | | a szép és finom holmit kedveli. | 7. oldal. A közönség tolla — Rovat mindenki számára. — Húsvéti divatlevél. Irta: Egy szatmári férj. A divat szülőanyja a írivolitás, ne­velő dajkája a Kaprició, temetője a zsib­vásár: irta hajdan a jó öreg Aszalay szellemi sziporkáiban. Hát kérem szere­tettel, ilyen származás és nevelés mellett csak természetes, ha stupidus és ízléste­len az istenadta. Kemény vádak ezek, de alaposan ki vannak érdemelve. Nincs arra semmi szükség, hogy e helyütt az észficam szülte divatszertelenségek hosszú felsorolásá­val terheljem az olvasót, teljesen elég, ha a tavalyi ordító kalapokra, a hülye bukjelszoknyára, a szörnyű frizurákra és az utálatos szoknyanadrágra utalok. Kü­lönösen e legutóbbi annyi orcátlan be­törési merénylet volt a jóizlés területére, hogy csattanós bukását csakis a nagy közönség brutálitásig menő ellenséges tiltakozásának lehet köszönni, mert bizony az összes nagy „maison“-ok ugyancsak lanszirozták és a napi sajtó jelentékeny része elég sok nyomdafestéket fogyasz­tott a védelmében. A divat örve alatt kapzsi spekulán­sok ádáz kitartással utaznak a nagykö­zönség zsebére. Ők holtbizonyossággal jelentik be újdonságaikat az év mind négy szakára és az újdonságok főjellemvonása az, hogy szin, forma, szabás és minőség tekintetében merőben különböznek a höl­gyeink birtokában levő összes ruháktól, nehogy ezeket tovább is használni lehes­sen. A reklám gondoskodik arról, hogy nőink ruhái inkább uj mint viseltes álla­potokban hasznavehetetlenné váljanak, lomtárba kerüljenek. Ez a mesterséges utón fölidézett sza­kadatlan érzék megsemmisülés indokolt volna talán abban az esetben, ha akkora tulprodukció mutatkoznék nálunk értékek­ben és javakban, hogy azoknak igy nyi­tott ablakon való kihajgálását anyagi hely­zetünk megengedné, de hát a mi jelenlegi szegénységünk mellett ez tisztára nevet­séges. Hogy a föntebb elmondottak igazak, arra nézve tanúm az ég, és tanúm lehetne az a horgos orrú pápaszemes zsidó bácsi, aki Pesten szokta megírni d’Avray grófnő álnév alatt a párisi divattudósitásokat. A divat, mely folyton itt grasszál közöttünk, dehogy is törődik a holnapi lejárattal, a legalkalmatlanabb pillanatban markol fogyatékos erszényünkbe, kiszedi a tálból a legnagyobb husdarabot és mind­ezt csak azért, hogy drága pénzen meg­vétessen velünk olyan árut, ami legjobb! esetben nehány hónap múlva teljesen® értéktelenné válik. Ez igy van. Hát ez ellen a 'divat önzés ellen tenni kellene valamit annyival is inkább, mivel általa csak ádáz ellenségeinket, az osztrákokat gazdagítjuk. Manapság mind­nyájan, még maguk a falusi parasztok is csupa osztrák holmit viselnek és legalább is másfél milliárdra becsülhető az az összeg melyek évenként a külfüld verse­nye ellen magas védvámokat biztosított osztrák ipar nálunk bezsebel. Szinte hallom az ellenvetést, hogy ez csak viszonosság, mint hogy nekünk is van korlátlan kivitetünk Ausztriába. Ez igaz ugyan, csakhogy a kettő között óriási külömbség van. Mi agricultur ország lé­tünkre élelmicikkeket, nyersterményeket, fiigyártmányokat szállítunk nekik, melyek a megélhetésre nézve elkerülhetetlenül szükségesek, vagyis produktiv javakat, ellenben ők kész iparcikkeket szállítanak, vagyis improduktív javakat. Mi a sógor­nak kosztot, kvártélyt fizetünk, a takarék- pénztárba pénzt teszünk be a részére és még az adóját is fizetjük. 1 És mi a hála? Vak gyűlölet! Ennek adnak nap-nap után hangos kifejezést Ausztria különböző nemzetiségei, melyek egymás között állandó marakodásban él­nek ugyan, de ebben egy húron pendül- nek, hogy mihelyt Magyarországról van szó, rögtön elül a harci zaj és csodás egyetértésben lépnek föl ellenünk. Ha a végső elkeseredés a vevősztrájk fegyverét nyomná kezünkbe, ha csak egy évig kibirnók, hogy ne vásároljunk sem­miféle osztrák holmit, ha ez idő alatt in­kább foltos és rongyos ruhában járnánk, tudom istenem, hogy megtörténne a be- marsirozás, de nem úgy, ahogy Bécs ke­resztény szociálistái szeretnék, hanem koldustarisznyával a nyakukban, mert mi- nálunk mindig lesz mit enni. Valódi francia, angol, japán illatszerek .......... Hú svéti ideál kölni viz. Diana drogériájában Szatmár, Lévay-palota. s: Telefon 389. :: BQBsfneBBHaiaBBaaxaaBiisEiiHanBSiaGiNisfisinHniagiiiiBisaaHHHRBtBanB | Szereti-e a tréfát? j fii 99 Nézze meg Ragályi ! tréfás jux-tárgyait. n a a k ESKÜD iff!S2HiDK12i&il2i3iiaai0B113iSQ39ififfflHBEIBH£iiSB!KI3(£íEISSIlBllC3RIBiiSircHmB¥Al Dl BARTHA JÓZSEF Dl TANÓDY ENDRE ügyvéddeltársulván, ügyvédi Irodáját Rákóci-u. 7. szám alá (a ref. egyház házában) helyezte át. hogy minden hirdetésünk ötletes, feltűnő és helyesen szövegezett legyen Mindenki bámul ha a szatmári asszony arc­képét látja, mert Friss Lenke oly finom és aprólékos mű­vészettel dolgozza ki a fényképeket, hogy távoli vidékeken is elismeréssel adóznak neki

Next

/
Oldalképek
Tartalom