Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-05 / 9. szám
2. oldal 1312. április 5 üjMtmál tavaszi vetésre és az aratásra is halasztást lesz kénytelen kérni, ez a bánatos ország, ez az állítólagos Kanaán földje az ő felhigitott tejével megmarad ugyan Ígéret földjének, de csak a fizetési ígéretek földjének. Közvilágításunk fejlesztése. Annak nagy, hatalmas, virágzó vidéki metropolisnak, melynek megteremtésén több kevesebb sikerrel és hozzáértéssel mindnyájan válvetve dolgozunk, — a jövő Szatmárnémetijének egyik igen fontos kérdése a v^ros közvilágitása. Jóllehet a vizvezeték, csatornázás, uj közkórház, cukorgyár, a pénzügyigazgatóság hazahozatala, polgári és kereskedelmi iskolaépítése, a Deáktér parkírozása, és más jelenleg szőnyegen levő hatalmas, de mindezideig megoldatlan problémák mellett városunk közvilágításának kérdése elhomályosul, — mégis időszerűnek tartjuk erre a mindenkor aktuális tárgyra a közönség és hatóság figyelmét felhívni. Mindenek előtt megállapítjuk azt a szomorú tényt, — hogy a város közvilágitása jelenig nem kielégítő. Hogy tovább ne menjünk, — a Deák-tér világítása oly kezdetleges, hogy az ember Szatmár szivében könnyen azt hiheti, — hogy a legsötétebb németiben van. Még hétköznapokon csak tűrhető a helyzet, — mert az üzletek s a kirakatok világossá teszik a gyalogjárót este 8 óráig, — vasárnapokon azonban pokoli sötétség uralkodik a Deák-tér négy oldalán, a felséges nép duhaj legényeinek és az ő donnáik utolsó héten a cirkuszban voltak. A di- rektorné — hirtelen keresztül villant az eszén — nem szerette a komédiások bizonytalan életét, a végnélküli örök-kóborlást s meglehet, hogy Túrival szökött meg, a tanítóval. — Túrival, ismételte kissé hangosabban Azután eszébe jutott, hogy a zörgő csontu tanítóval az imént találkozott. Egyedül, köhögve bandukolt hazafelé. Szerette volna, ha a lánya is segít találgatni kivel szökött meg a felesége, hátha ő is tudja. Bebugyolált kezével hangosat csapott az asztalra s figyelő nézéssel folyton Katóra bámult, talán elárulja magát. De Kató szótlan maradt tovább is. Fáradt tekintetű szemében egy nagy elhatározás tüze bujkált és rá se hederitett a vén komédiásra. Egyszerre csak Marák felugrott a székről s rémes hangon ordítani kezdett: — Megvan. A szolgabiró a kutya ! Az utolsó szót a kihalt, csöndes utcába sírta bele. Őrült galoppal a Napraforgóba futott. A szélnek eresztett trupp ott mulatott a kávéházban. A szolgabiró fizette a cehhet. — Miss Brigitta ne busulj, kurjantotta a kis atyauristen — sose halunk meg. nagy örömére s a jó izléső úriemberek és idegenek megbotránkozására. Ennek pedig oka az, hogy a Deáktér általában rosszabul van világítva, mint a közel levő utcák, — dacára annak a 9 ivlámpának, amelynek fénye elvész a több holdnyi nagy területen. # A város többi tereinek s utcáinak világítását nem akarjuk részletezni, — hisz kézen fekvő dolog, hogy némely utcában valóban szánalmas és szégyen teljes a világítás. Azonban ném hagyhatjuk szó nélkül a külterületnek, — illetve a Szamoson túl levő városrésznek világítását. A Szamos folyó túlsó partján levő lakosok bár ép úgy fizetik a községi adót, mint a Deák-téri háztulajdonosok, — mégis mintha mostoha gyerekek volnának, — semminemű közlétesitményben nem részesülnek. Közvilágításuk abszolúte nincs. Járdájuk még annyi sincs. Ily körülmények közt a közbiztonsági állapotok, hogy mégis türhetők, — az csak annak tulajdonítható, hogy' a mi népünk türelmes, jó, becsületes. Még csak nem is nagyon panaszkodnak, bár a közintézményekből az adóösszeirón és adóvégrehajtón kívül egyebet nem igen ismernek. Mindezeket pedig mikor megállapítjuk, nem azért tesszük, — mintha a hatóságot támadni akarnók. Ellenkezőleg. Éppen a Markó Kálmán villám világítási igazgató s a városi villamosúm szakbizottságának e tekintetben történt üdvös intézkedése adta toliunkra őzt a témát. Epen azért állapítjuk itt meg ezen szomorú tényeket, — hogy annál nagyobb elismeréssel adózhassunk azért a szerény munkálkodásárt, amit ez a két hatósági szerv a fent irt szánalmas állapotok javítása érdekében kifejt. A városi villamos mii Árpád-utcai Miss Brigitta, az isteni lovarnő a magas iskolát lovagolta következés kép- pen: meglehetősen vénecske volt már. A szájaizét, mely fanyar volt az élet túlságos élvezésétől, nem ízesítette meg a szolgabiró korcsma-b ölesesége. Tudta, hogy nem egyéb az hazugságnál. A télre gondolt, mely ezúttal minden átmenet nélkül szakad a nyakába. Egy jó nagyot szeretett volna sírni, de szegyeit a társaság előtt. A szemét lehunyta s csöndesen susogta: • — Az az orosz herceg . . . A bohóc hangosan nevetni kezdett. — Brigitta nincs emlékező 'tehetséged. Tegnap azt* mondtad : gróf, s ma már egy herceg után sóhajtozol. Brigitta indulatos lett. — Szolgabiró, ez a csepürágó folyton inzultál. Ha ön lovag tudja mi a kötelessége. És a szolgabirónak véletlenül eszébe jutott a kötelessége. Másnap sorozás lesz és neki ett k'ell lenni. Kiitta a borát és búcsút mondott a kompániának. A kapuban találkozott Marákkal. A megcsufolt morva teljes erejével rávetette magát a szolgab íróra. — Hát Lizi hol van? Mi? Nagyságos ur. Kutya! Hová szöktetted? hivatalában ugyanis lázas munka folyik. A közvilágítás megjavításának előmunkálatai s azok tervei. A villamos mü ma jövedelmező üzeme a városnak. Nemcsak, hogy az 1 millió 1 százezer korona tőkebefektetés amortizátióját fizeti, — hanem a tisztviselők, alkalmazottak javadalmazásán kívül még megtérít évenkint a közpénztár-# nak oly összeget, — amennyibe a város évi közvilágitása kerül. A város utcáinak, tereinek, középületeinek világítása tehát a város közönségének nem kerül semmibe. Nehéz küzdelemes munka után ju- tett el a villamos mü vezetősége idáig. És most már készülnek a tervek a közvilágítás fejlesztésére. Ezen tervek egyike a belterület, különösen a Deák-tér belter- jesebb világítására vonatkozik. A másik a Szamos tolsó partján levő utak világítását célozza. A harmadik pedig a nagyobb terhelésre való tekintettel a telep kibővítését és újabb rekonstruálását. A helyzet az, hogy a telep ma ezt a tervezett újabb megterhelést nem bírja meg. Tehát az első dolog a telep bővítése és uj gépek beállítása. Erre vonatkozólag az előmunkálatok több irányban vannak folyamatban. Markó igazgató a telep bővítése érdekében optiát szerzett a Chevra Radischa egylet tulajdonát képező Bányai-ut 5. sz. telekre, — amelyet 55 ezer koronáért lefoglalt a város számára. Ehhez a vételhez a város közönsége a kedden tartandó közgyűlésen fogja megadni elvi hozzájárulását. Sikerült oly előnyös szerződést kötnie, hogy a vételárat a város 3 évig nem köteles kifizetni, — csak 5°/0-os kamatát. Ennek a teleknek a közbeeső átjáró ut és a Szamospart bevonásával a villamos telepterületre megkétszereződik. A szolgabiró a zsebébe nyuit. Le akarta lőni Marákot mint valami kóborló, veszett ebet szokás, de az öreg egyszerre gyámoltalanul sírni kezdett. — Nagyságos ur!... Nem baj... Én nem haragszom... Nagyságos ur. Csak mondja meg . . . Hol van most Lizi. Én nem . . . A könytelen zokogás elérzékenyitette a szolgabirót, kitépte magát az öreg kezéből és indult hazafelé. Pár lépést ment s vissza szólt: • # — Kókler, holnap pusztulj innen. Hajnalodott kelet felé a hegyoldalakra hosszú szekér sor baktatott szüretelni. A hordók tetején fázós gyerekek énekeitek tempósan egy régi szüreti éneket. Az öreg bágyadtan indult a cirkuszba. Az ajtót nyitva találta.s amire az utón félre gondolt és borzadozva: igaz volt. Kató a hippodron szőke kis madara az anyja után futott, a turista-éhes Morva hegyek közé. Egy sovány könycsepp — mint egy meleg kis gyöngyszem, koppant le a szikár öreg kezére. Vértelen ajaka mormolt is valamit: — Az anya*vére. Azután egyedül hozzá fogott a cirkuszt lebontani. Minden vevő érdeke, hogy cipőszükségletét i II cipőgyár r.-t. fióküzle- :: tében szerezze be. :: Szatmár, Deák-tér 7. :: Talpra vésett szabott ár!
