Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-25 / 25. szám

■ vitel ufiianu LU «yV4UlVflU( 2. oldal % K * } * Gyulával. — Katonát kell adnia a királynak és nem jogot a népnek. Hát majd megválik hamarosan hogy pozitiv politikus-e Lukács László, akitől — ha szégyenére vá­lik, ha dicsőségére — minden kite­lik, olyan okos ember. Az okossá­gában bízunk, mikor azt várjuk tőle, hogy a liberalizmus és a de­mokrácia friss fuvalmaira bízza a léghajóját. Repülni fölfelé a tiszta kék magasba csak igy léhet. Ha Tiszáékhoz köti magát, mint Khuen, vagyis a reakcióhoz, a jog megta­gadásához, a demokráciagyülölet- hez, úgy fog elpusztulni, mint Khuen. Mint a gályarab, aki egy rothadt hullával van összeláncolva. Szatmár, április 24. A gazdasági egyesületek segítése. A íöldmivelésügyi kormány a vármegyei 'gazdasági egyesületek adminisztracionális kiadásainak fedezésére 10 évre szóló évenkénti állami segitséget álltpitott meg, amelyet az egyesületek működési terüle­teire, eddigi tevékenységükre és anyagi erejükre való tekintettel 7—5—3 és 2000 koronás összegekben állapított meg. Ennek értelmében a szatmárme- gyei gazdasági egyesület segélyét 7000 koronában állapította meg. A kilátásba helyezett évi segítségek­kel szemben tett azon általános kikötésen kívül, hogy az egyesületek a foldmivelés- ügyi minisztériumnak a vármegyék gaz­dasági érdekeinek előmozdítására irányuló mindennemű tevékénységét előmozdítani és e célból a minisztérium közegeinek működését hathatósan támogatni, továbbá a választmányi ülésekre az illetékes gaz­dasági fölügyelőségeket mindenkor meg hívni, tartoznak kötelességévé tette a mi­niszter az egyesületnek azt is, hogy a köz­gyűlési jegyzőkönyveiket, zárszámadásai­kat és költségelőirányzataikat esetről­esetre a gazdasági -egyesületek országos szövetségéhez terjesszék föl, számadásai­kat a szövetség által megállapítandó minta szerint vezessék és könyveikbe úgy a minisztérium, valamint a szövetség ki­küldötteinek bármikor betekintést enged­jenek. Fővárosi tudósítónk most azt jelenti, hogy a íöldmivelésügyi kormány állami támogatását több gazdasági egyesület visszautasította, mert az adminisztrácio- nális kiadások fedezésére szánt összeg- ellenében olyan kikötéseket tesz a kor­mány, amely kikötések által az egyesü­letek veszélyeztetve, látják autonómiáju­kat és inkább visszautasítják a felajánlott állami támogatást, semhogy ennek elle­nében önállóságukatés függetlenségüket teljesen feláldozzák az állami beavatko­zásnak. Ezzel szemben a szatmárvármegyei gazdasági egyesület kérdésünkre oda nyi­latkozott, hogy a felajánlott állami segit­séget elfogadja, mert a gazdasági felü­gyelő eddig is tagja volt az egyesület igazgató választmányának és külömbenis az egyesületnek nincs miért féltenie auto­nómiáját, mert az állami beavatkozásnak semmiféle jelentősége nincs. A segédjegyzők, nyugalmazott jegyzők s a jegyzők családtagjainak féláru vasúti jegye. A községi és köz­jegyzők országos egyesülete feliratban kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy a rendszerisitett állásban lévő segédjegy­zők s a nyugalmozott jegyzők részére is rendelje el a féláru vasúti jegyek váltá­sára jogosító arcképes igazolványok kia­dását, továbbá, hogy úgy ezek. mint a hivatalban lévő jegyzők családtagjai kap­hassanak egy-egy útra szóló, féláru me­netjegy váltására jogosító, szelvényes igazolványt. A feliratban el van mondva, hogy a hivatalban lévő jegyzők négy éve élvezik a vasúti féljegy válthatásának kedvezményét s ez a négy esztendő iga­zolta, hogy a kedvezmény megadása nem vezetett a vasutak bevételeinek csökke­nésére, de nem is okozott torlódást a személyszállításban. Panaszolja azonban az egyesület, hogy a segédjegyzők, a nyugalmazott jegyzők s a jegyzők család­tagjai nem részesültek a kedvezményben. A vasúti alkalmazottak, az állami és me­gyei tisztviselők, altisztek és nyugdíjas, állapotukban és családtagjaikat illetőleg is élvezik ezt a kedvezményt. Nem igaz­ságos, hogy ezekből a községi tisztvi­selői kar egy része teljesen ki van zárva. Az állami és megyei tisztviselők, altisztek és szolgák nagyobbára városban laknak, ahol gyermekeiket neveltethetik, szükségleteiket beszerezhetik. Nekik te­hát kevesebbet kell utazniok, mint a jegyzőknek, akik otthon csak az elemi iskolába járathatják gyermekeiket és szükségleteik beszerzése végett a vá­rosba kénytelenek utazni. A segédjegyző és a nyugdíjas jegyző még inkább rá van szorulva a féláru vasúti jegy válthatásá­nak kedvezményére, mint az állásban lévő jegyző, mert javadalma kisebb, mint emezé, Óriási tűz Nagybányán. II kincstári aranybányák pusztulása. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Nagybánya, április 24. Tegnap, kedden este 10 órakor a vészharang rémes kongása verte fel ál­maikból a Nagybányaiakat. A vészharang hosszantartó jelzésére nagy veszedelmet sejtett a lakosság, ijed­ten futott mindenki az utcára, ahol vörös lángnyelvek festették pirosra az égbol­tozatot. Hamar hire terjedt, hogy a tűz a kincstári aranybányában pusztít. A rémes veszedelem úgy keletke­zett, hogy a kincstári épületek körül el­terülő avar kigyuladt és ennek tüze be­lekapott a bánya épületeibe, amelyek szintén a lángok áldozatául estek. A kivonult tűzoltóság a tűzzel szem­ben tehetetlen volt, mert elegendő viz nem állott rendelkezésükre és felszere­lésük is hiányos. Le^tkőzött, összehúzta ágya körül a moskvitó-hálót és csakhamar elaludt. Ezalatt odakünn megeredt az eső. Erősen zuhogott már, mikor egy szélro­ham csörömpölve vágta be az ablakot és kioltotta a lámpát. Miller felébredt. A szive őrülten ka­lapált és az az érzése volt, hogy valaki jík a szobában. A lélegzetét is vissza­fojtva hallgatózott, hogy megtudja külön­böztetni az eső zuhogásától a lépések neszét. Most újra recsegett a padló. Mil­ler kiugrott az ágyából és a kandalló felé igyekezett, hogy a gyújtót megtalálja. Tapogatózva jutott előre a szobában, mi­kor a háta mögött újból neszt hallott. Hátrafordult és a vak sötétségben két zöldes villogó pont tűnik feléje. Mozdu­latlanul, macskaszemével állhatatosan szembe nézve vele, ott állót a tigris. Miller borzadva nézett vele farkas­szemet. A gondolatai őrült gyorsan szá­guldottak. A puskájára gondolt, de nyom­ban eszébe jutott, hogy úgy sincs meg­töltve. Az ágy alá bújni hiába való volna. Talán a kandallóba! Kétségbeesésében az is jó menekvésnek tetszett. Sarkon fordult és beugrott a kandalló nyílásába. Az óriási kéményben reszkető lábakkal kúszott feljebb 'és egy kiálló téglára he­lyezte a lábait. Dobogó szívvel hallgatózott. A tigris nyugodtan járt fel-le a kandalló előtt, mint az egeret leső macska. Egészen biz­tos volt a zsákmányában. Miller ezalatt a másik eshetőségre gondolt. Rettegve ta­lálgatta, ki jön először be reggel, Jen- tings, vagy a szolga? Akármelyik lesz, nem kerülheti ki sorsát, a tigris egy ug­rással végez vele. Kiabálni kezdett, hogy figyelmeztesse ókét a veszélyre. De a hangja elveszett a kéményben és a korom mindig jobban fojtogatta. Már megbánta, hogy kiáltozott, mert a kandalló előtt újra járkálni kezdett a tigris. Ha nem hívja fel magára figyelmét, talán vissza is megy a vadonba. Közben lassan-iassan mindjobban úrrá lett felette az álmosság. Teljes akaratával küzdött ellene, mert hiszen majd ha a nap felkel, Jennings bejön, felkölti őt a tigris va­dászatra. És neki figyelmeztetni kell őt a veszélyre. Nem szabad aludnia! Várnji és figyelni kell a tigris minden mozdulatára. Figyelni és várni, ismételgette magában gépiesen, mig végre elaludt. Mikor feléb­redt, ijedten kezdett hallgatózni. Semmit sem hallott. Fojtó, nehéz csend ült a há­zon. Millernek elszorult a szive. Talán már megtörtént az, amitő] félt? Vájjon melyik volt az áldozat, a szolga-e vagy Jennings? Lassan lecsúszott e kan­dallóból és látta, hogy szürkül. Az ablak­hoz lépett és ekkor ismét recsegő hang ütötte meg a fülét. Az ágy mellett feküdt a tigris, lábait nyalogatva, mint a macska. Miller a rémülettől megdermedve állt meg egy pillanatra, majd az ajtó felé igyekszik. A tigris azonban egy ugrással ott terem mellette és mint a játékos macska, gyengén ráült.. Miller a földre esik eltört karral. A vér ömlik a sebéből. Pár pillanatig eszméletlenül fekszik, ad­dig a tigris is mozdulatlanul áll,*a farkát csóválva. Miller most az ajtófelé kúszik. A tigris csak ezt várja, rácsap irtózatos erővel. Most, hogy újra elkábult az áldo­zata, vérszomjasán körülszaglássza. Majd megragadta hatalmas szájával és egy ugrással kint termelt a szobából. Pár perc múlva elnyelte őket a ren­geteg. Ragyogó fényözönt árasztva a nap . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom