Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)

1912-03-28 / 2. szám

2. oldal 1912. március 28 UjMtmm — a tanács pedig gondoskodni fog, hogy ^tisztviselők és szolgák az őket megillető lakáspénzhez képest, mél­tányos bérek ellenében alkalmas la­kásokhoz jussanak. Budapest, 1912 március 4-én. Lukács s. k. A város közönsége egyhangú lelke­sedéssel hozta meg a következő határo­zatot. „Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósági bizottsága a városi tanácsnak f. évi január hó 30-án a Nagyméltóságu m. kir. Pénzügymi­nisztériumhoz intézett fölterjesztését magáévá teszi és határozatképpen kimondja, hogy a nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak Szatmár-Né- metibe való visszahelyezése esetén a felépítendő pénzügyi széképületet min­den időkre teljesen díjtalanul bo­csátja a pénzügyi kormány rendel­kezésére. Ehhez képest felajánlja a város közönsége az Árpád és Attila-utca sarkán fekvő Attila-utca 23. sz. telkét s készséggel vállalkozik arra, hogy a pénzügyi széképületet e telken sa­ját költségén felállítja a Nagyméltó­ságu pénzügyminisztériumnak e ha­tározattal egyidejűleg bemutatott s vonalvázlatban elkészített terv szerint a netalán megállapítandó módosí­tásokkal. A kincstár és a város közt a pénzügyi széképület átengedésére nézve megállapítandó jogviszony vég­leges formulázása előtt a város kö­zönsége csupán azt az előnyt óhaj­taná magának biztosítani fentebbi ajánlatával szemben, hogy a föld­szinti helyiségek és azoknak bérjö­vedelme felett rendelkezhessék, hogy ezáltal a szükséges befektetésekkel jelentékenyen megterhelendő városi közpénztár némi kárpótlást nyerjen. Ha azonban a pénzügyi kormány ez ellen esetleg észrevételt tenne, a város közönsége nem ragaszkodik óhajához, hajlandó ettől eltekinteni s a terveket a kormány kívánsága sze­rint átalakítani. Kimondja továbbá a közgyűlés, hogy a pénzügyi székház átvételéig is már f. évi május hó 1-től kezdve biz­tosítja a kir. pénzügyigazgatóság és mellérendelt számvevőség megfelelő ideiglenes elhelyezését, még pedig szintén díjtalanul s a tisztviselők vá­ratlan átköltözése következtében elő­állható elhelyezkedési nehézségek el­hárítására hajlandó a tisztviselőket megfelelő támogatásban részesíteni, sőt a városi tanács már is megtette az intézkedést, hogy a tisztviselőket és szolgákat az őket megillető lakás­pénznek megfelelő lakásokhoz juttassa, de amennyiben ez az idő rövidségére való tekintettel nem lenne egészen pontosan kivihető, hajlandó a hátrá­nyosabb helyzetbe jutó tisztviselőknek és szolgáknak az augusztusi évne­gyedig járó esetleges lakáspénz kü- lömbözetet megtéríteni. E határozatot a közgyűlés nyom­ban hitelesítettnek nyilvánítja s azt 8 napi közététel után a Nagyméltó­ságu m. kir. Pénzügyminiszter úrhoz fölterjeszteni rendeli. A közzététellel kapitányi hivatalt, a fölterjesztéssel városi tanácsot bízza meg. A ha­tározat egy példánya a 15035,1912. számú P. M. leirat hiteles másolatával egyszersmind a Nagyméltóságu m. kir. Belügyminisztériumhoz is föl­terjesztendő. Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1912. március hó 11-én tartott rendes havi közgyűléséből. dr. Pirkler Ernő jegyző. Ezen határozat sürgősen fölterjesz­tetett, s most van belügyminiszteri jóvá­hagyás alatt. Ennyi az, amit Szatmáron a hiva­talos aktákból meg lehet állapítani. Az ügy lényeges része természetesen az, amit odafenni intéznek el a miniszté­riumban. Erről eddig csak mende-mondák alakjában voltunk tájékoztatva, hiteles értesülés nem érkezett a pénzügyigaz­gatóság sorsa iránt természetszerűleg nagyon érdeklődő közönséghez. Megbíztuk tehát az Uj Szatmár fő­városi tudósítóját, hogy szerezze be a pénzügyigazgatóság ügyére vonatkozó hi­teles és részletes információkat. Fővárosi munkatársunk a pénzügy­igazgatóság visszahelyezésének kérdé­séről a következőket jelenti: Budapest, 1912 márc. 26. Abban a nagy és jogos küzdelemben, melyet Szatmárnémeti város régi idő óta folytat azért, hogy a pénzügyigazgatóságot újból visszakapja, jelentős fordulat történt akkor, amikor a pénzügyminisztetium el­határozta, hogy Nagykárolyból, — ahol a pénz ügyigazgatósági épület egyrészt szűk voltával akadályozza a gyors és pontos ügykezelést, másrészt rozoga állapotával még a tisztviselők biztonságát is veszé­lyezteti, — át kell helyezni a pénzügy­igazgatóságot Szatmárnémetibe. Szatmárnémeti város országgyűlési képviselője, már régebben többször be­ható tárgyalást folytatott ez ügyben Khuen Héderváry gróf miniszterelnökkel, mint belügyminiszterrel és Lukács László pénzügyminiszterrel. Különösen a képvi­selő és a pénzügyminiszter között fenn­álló személyes barátság révén sikerült az illetékes kormányköröket Szatmárnémeti jogos érdekeire kedvezően hangolni. Közben azonban beteg lett Kelemen Samu és több heti tartózkodásra Mentonba kellett utaznia. Eltávozása előtt abban állapodott meg a pénzügyminiszterrel, hogy ha ez ügyben döntő fordulat törté­nik, őt a miniszter azonnal értesíteni fogja. — Mentonban érte a miniszter értesítése, hogy a döntés megtörtént és Szatmárné­meti kérése teljesítve van. Az örvendetes hirt a képviselő azon­nal megtávirozta Szatmár város polgár- mesterének, aki azonban a táviratot már az ismeretes rendkívüli közgyűlés lefolyása után kapta kézhez. Ezen a közgyűlésen ajánlott föl ugyanis Szatmár város törvény- hatósága hatalmas palotát a kormánynak a pénzügyigazgatóság céljaira minden féle bérösszeg megtérítése nélkül. Az ügynek ebben a stádiumában rend­kívül érdekes fordulat történt most. A hogy Nagykárolyban meghallották a szat­mári ajánlat hírét, Nagykároly polgár- mestere azonnal rendkívüli közgyűlést hivott össze. Ezen a rendkívüli közgyű­lésen Nagykároly rendezett tanácsú vá­ros képviselőtestülete felajánlotta mind­azokat a feltételeket, melyeket Szatmár­németi felajánlott. Ezt a határozatot a a polgármester azonnal felküldte a pénz­ügyminisztériumhoz. Mit mond a miniszter? Ilyen fordulatot öltvén az ügy, az Uj Szatmár fővárosi munkatársa beszél­getést folytatott egy a pénzügyminiszter­hez egészen közelálló egyéniséggel, aki kérdéseire a következő nagy fontosságú, bár tartózkodó feleletet adta: Nagykároly határozatát a pénzügyminiszter megkapta, tu­domásul azonban nem vehette, mert Nagykároly, mint rendezett tanácsú város, önkormányzati joggal nem bírván, határozata a megye jóváhagyását is igényeli. Ezenkívül nyilvánvaló, hogy a határozattal járó anyagi megter- heltetés felül múlja a város te­herviselési képességét. Ebből ío- lyólag nyilván emelni kell a pót­adót, amit viszont a pénzügymi­niszternek kell felülbírálnia, hogy elbirja-e a város közönsége a pótadó emelésével járó anyagi áldozatokat. Nagykároly ezenkí­vül statisztikát is terjesztett fel a pénzügyminiszterhez, hogy hány pénzügyigazgatósági tisztviselő­nek van háza Nagykárolyban és hogy ezekre nézve milyen nagy anyagi csapás lenne, ha a pénz­ügyigazgatóságot Nagykárolyból elvinnék. Mindezen érveik mellett azonban szükségesnek látták a nagykárolyiak, hogy teljes mér­tékben igénybe vegyék a Károlyi grófok protekcióját. — Ebben az ügyben a kiin­dulási pont az volt, hogy Nagy­károlyban lehetetlen a pénzügy­igazgatóságot továbbra is meg­tartani, mert az épület hasznave­hetetlen. Ebből eredt Szatmárné­meti város azon kérése, hogy a pénzügyigazgatóságot, mely ere­detileg is ott volt, helyezzék oda vissza. Nagykároly ajánlata foly­tán az ügy most már eltolódást szenvedett s igv a pénzügymi­niszter eddig érdemben még nem döntött. Hogy milyen lesz a dön­tés, e pillanatban még nem lehet tudni. Azonban kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter most olyan megoldást fog keresni, hogy Szatmárnémeti jogos igényeit kielégíthesse! A belügyminiszter is beleszól. A pénzügyigazgatóság áthelyezésnek ügye a belügyminisztériummal is vonat­kozásban lévén, érdeklődött munkatársunk a belügyminisztériumban is, ahol az ügy most van referálás alatt és ahol olyan felvilágosítást kapott, mely kétségtelenné teszi, hogy ott is a legnagyobb jóindulattal kezelik a dolgot Szatmárnémeti érdeké­ben. Kitűnik ez abból is, hogy egyik illetékes előkelő tisztviselő kifeje­zetten hangsúlyozta munkatársunk előtt, hogy sem közigazgatási, sem po­litikai szempontokból a pénzügyigazgató­ságnak Szatmárnémetibe való helyezése ellen kifogás nem emelhető. Áz összes művésznők Mosiavus Cipőgyár r.-t. rarafTo »ii «1 és művészek megegyeztek abban, hogy ezentúl CIPŐSZÜKSÉGLETÜKET fióküzletében szerzik be. Talpbavésett szabott ár

Next

/
Oldalképek
Tartalom