Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1912-03-28 / 2. szám
1 A pénzügyigazgatóság hazahozatala Döntő fordulat előtt — Mit mond a miniszter? — Az „UJ SZATMÁR“ eredeti tudósításai — Abban az ádáz küzdelemben, amelyet 1889. óta folytatnak Szat- már-Németi és Nagykároly, hogy az előbbi visszaszerezze, az utóbbi megtartsa magának a pénzügyigazgatóságot, az utóbbi hetekben bekövetkezett a döntő fordulatot megelőző nagyfokú lázas állapot. A hatalmas szenzációt keltő, de részleteiben meglehetősen homályos hir elsőnek — talán a kelleténél korábban — Szatmáron pattant ki. Sőt meglehetősen túlzott formában pattant ki, mint elhatározott, biztos és immár megváltozhatatlan tény, amelynek képzelt babérain olympusi fenséggel már el is helyezkedtek azok, akiknek mindössze annyi az érdemük, hogy voltak szivesek megengedni, hogy a babérokat más kezek alájuk rakosgassák. Szatmár város közönségét az egyéni érdemek honorálásán kivül természetszerűleg igen melegen érdekelte volna az is, hogy milyen stádiumban van hát tényleg a pénz - ügyigazgatóság visszahelyezésének kérdése. Az erre vonatkozó hiteles információk "azonban teljesen elvesztek részint az egyéni érdemek tülekedésében, részint pedig abban, hogy Szatmár is kiállott a Szamos partjára, Nagykároly is összegyűjtötte szószólóit a falu végén és onnan öltögették egymásra a nyelvüket. Szatmár azzal verte a mellét, hogy a pénzügyigazgatóság már a mellényzsebében van, Nagykároly pedig görcsösen szorongatta a markát, amelyben birtokon belüli jogait tartogatja. Az Uj Szatmárnak sikerült hiteles információk alapján megálla- pitani a pénzügyigazgatóság ügyének mai helyzetét s az erről szóló tudósitásait az alábbiakban közli. Szatmár, 1912. márc. 27. Anno domini 1889 augusztus 22-én érkezett Szatmárra a pénzügyminisztérium azon rendelete, amelyben a szatmári pénzügyigazgatóság akkori közegeinek elrendelte, hogy működésűket Nagykárolyban 1889 év szeptember 1-én kezdjék meg. Rövid, lakonikus a rendelet, amely az átköltözésre 8 napot adott úgy a hivatalnak, mint a személyzetnek. Váratlanul jött akkor ez az áthelyezés. Nem indokolta azt semminemű hivatali érdek, — legkevésbbé közérdek. Kizárólag az 1889. évi XXVIII. t.-c. 3. §-ára támaszkodva rendelte el a minisztérium az áthelyezést, — dacára annak, hogy ezzel egy nagy vidék pénzügyi közigazgatására telette hátrányos, — s az állam érdekeire magára káros helyzetet teremtett. Elrendelte az elhelyzést, mert Nagykároly hatalmas olygarcha patronu- sai ezt kivánták s ezen kívánságukat nagyszerű összeköttetéseik folytán érvé- senyithették. Elrendelte épen akkor, mikor legerősebb volt a remény arra, hogy a vármegye székhelye is ismét Szatmár lesz. Városunk közéletének akkori szereplőire megrendítő hatással volt ez az áthelyezés. Akik szivükön viselik a váron érdekeit, — az „ebből keletkezett erkölcsi s anyagi hátrányokat csaknem kétségbeeséssel azonos nyomasztó tudattal . . viselték, — mint azt Joó Gábor akkori főjegyző Írja a Belügyminisztériumhoz ezen tárgyban intézett egyik közgyűlési feliratban. Igen természetes, hogy több irányú mozgalom indult meg azóta a pénzügyigazgatóság visszahelyezése iránt. Az 1890 március 15-én tartott rendkívüli közgyűlés azt az ajánlatot terjesztette a pénzügyi kormányhoz, hogy a pénzügyigazgatóság Visszahelyezése esetében a szükséges hivatali helyiségeket 12 éven át bérfizetés nélkül, — ingyen bocsátja rendelkezésre. E gavalléros ajánlat azonban nem vétetett figyelembe, — ép úgy, mint számos felirat, deputatió s egyéb formában intézett kérelem. Csak most, 22 év után mikor már-már feledésbe ment, a nagykárolyi pénzügyi székház bérletére kötött szerződés lejárta előtt került ismét elő. A polgármester ugyanis a városi tanács felhatalmazása alapján ismét előterjesztette az ajánlatot a pénzügyi kormánynak, kilátásba helyezvén azt is, hogy vissza helyezés esetén a pénzügyigazgatóság végleges elhelyezéséről a város közönsége bérmentesen nemcsak 12 éven át, — hanem egyszersminden- korra gondoskodik. Lukács László pénzügyminiszter, nem engedte az ajánlatot ad akta tenni, hanem ez alapon megindította a tárgyalást s a városi tanácshoz a következő leiratot intézte. Magy. Kir. Pénzügyminisztérium. 15035/1912 K. Szatmárnémeti sz. kir. város Tanácsának Szatmárnémeti. A nagykárolyi pénzügyigazgatóságnak Szatmárnémetibe való visszahelyezése esetén felépítendő pénzügyi szaképület ingyenes átengedése tárágyában folyó évi jan. 30-án 1378 sz. a, hozzám intézett feliratára felhívom a város Tanácsát, hogy a vonatkozó javaslatot szabályszerű tárgyalás végett terjessze törvényhatósági bizottsága elé is a hozandó véghatározatot jogerőre emelkedése után hozzám terjessze fel. E határozatban azonban kimondandó, hogy f. évi május 1-től a pénzügyi székház átvételéig a pénzügyigazgatóság és mellé rendelt számvevőség megfelelő ingyenes elhelyezését a városi törvényhatóság biztosítja l évf. 2. sz. Szatmár-Németi 1912 március 28 Csütörtök 0 Deák-térre költözte- ről a közönség is előnyösen tudja, Krámer Jenő fém butorraktaramat a^tfndesnéf’iíolclóbbln árusítom! SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA 1
