Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1912-03-27 / 1. szám
4. oldal üjJmtmm 1912. március 27 A panyolai árvíz iszapja Nagy nyomor Panyolán 458 ezer korona kár, - 8 ezer korona segély Az iszapról az maradt fenn a régi, frázisos beszédek, a metaforákat egy- másbagöböző írások révén, hogy az árvíz elvonulása után jótékonyan, áldásosán termékenyíti meg a vizjárta földet és termékenyítő erejével pótolja azt a kárt, amelyet az ár okozott. Nem nagy vigasztalás azoknak, akiknek az árvíz a fejükre döntötte a viskót, annak sem nagy öröme telik az iszap ez áldásos tulajdonságában, akinek vetését elhordta az ár, de frázisnak nagyon szép, nagyon vigasztaló és úgy látszik nem ment ki a divatból, sőt a praxisban is alkalmazzák. A szegény panyolaiakat legalább, akiknek vagyonkáját borzalmasan megfésülte a februári árvíz, a könyörületes világ és a magas kormány teljesen rábízta az iszap megtermékenyítő erejére, amely az ár elvonulása után kövérebbé teszi majd a földet, mint annak előtte volt. Ebben bizakodva magukra hagyták őket: had várják, mig megtermékenyül a ledőlt ház helye és uj vityiló nő belőle, lessék, amig az ár által elsodort mag kikéi a Tisza fenekén, — ha pedig megunják a várást, akár éhen is meghalhatnak. A szegény, földönfutó panyolaiaknak egy-egy panaszos szava kihallatszott a sárba temetett faluból, derék fiatal református papjuknak, Szarka Boldizsárnak kérő írásai kaptak teret a helyi lapok hasábjain, de az eredmény vajmi szomorú és felháborítóan gyatra. Érdemesnek tartottuk a dolgot arra — hiszen egy becsületes magyar község jóravaló népéről van szó — hogy kinnt a helyszínén nézzük meg azt a nyomort, amelybe a panyolaiak szegényebb részét döntötte az árvíz. Megnézzük és a világ- élé tárjuk nemcsak az ott levő pusztulás és nyomor képét, hanem azt a határtalan indolenciát is, amelylyel a panyolaiak kétségbeejtő helyzetét az erre hivatott körök rábízták a mindent megtermékenyítő iszapra . . . Panvola és Ököritó. A panyolai f árvízkárosultakról szólván lehetetlen vissza nem térni arra a világraszóló másik katasztrófára — az ökör- itóira —, amely éppen ma két éve történt ugyancsak Szatmármegyében. Hatásában sokkal borzalmasabb volt az ököritói tüz- katasztrófa, háromszáz ember pusztult oda a gyászos emlékű csűrbe, a világ szivét megrázta a rettenetes csapás és megindult egy indokolatlanul nagyterje- delmü segélyakció az elhaltak hátramaradottjainak felsegélyezésére. Nem akarjuk visszasajnálni a könyöriilet százezreit a mélyen sújtott ököritóiaktól, de a legmelegebben átérzett részvét mellett se tudjuk elmellőzni az összehasonlításnál azt a tényt, hogy Ököritón anyagiakban, vagyonban nem esett kár. Panyolán ellenben a katasztrofális jellege kisebb volt a csapásnak, de vagyonokat tett tönkre, családokat tett hajléktalanná, földönfutóvá. Mig Ököritón birtokok, vagyonok maradtak gazdátlanul, addig Panyolán emberek, családok maradtak hajlék és kenyér nélkül. És mégis: az emberi lélek természeténél fogva mennyivel inkább indította adakozásra, pénzbeli segélynyújtásra a világ szivét Ököritó, mint Panyola. Sárba temetett falvak. Mielőtt rátérnék a panyolai riport tulajdonképpeni lényegére, nem egészen érdektelen ennek keretébe beleszőni annak a leírását, hogy miképpen lehet Szat- márvármegvében megközelíteni egy községet. Ebben a tekintetben nem Panyoia az egyedüli, ehhez hasonló módon van eltemetve Szatmármegyének számos községe a feneketlen, át nem gázolható sártengerbe. Ez nincs is semmiféle összefüggésben az árvízzel. Régi, sokat panaszolt nyomorúsága ez a szatmármegyei községeknek, hogy kora ősztől késő tavaszig szünetel útjaikon mindenfajta közlekedés. Bármilyen felháborító állapot is ez, bármennyire elkeseredetten panaszkodjék is emiatt a lakosság, bárhogy próbáljanak is a képviselők az utak érdekében odafenni valamit kijárni, — segíteni nem sikerül rajta. Ha valaha valamire ráillett ez a kopott frázis, hogy ázsiai állapot, akkor a akkor a szatmármegyei községek útjára ezt, mint legenyhébb kifejezést rá lehet hu zni, ámbátor nem valószínű, hogy Ázsiában van ehhez hasonló. Fehérgyarmat az utolsó vasúti állomás, ahonnan még 12 kilométernyi utat kell megtenni tengelyen, hogy Panyolára juthasson az ember. A fiakkeres, aki a vasúttól bevisz a városba, a szemembe nevet, mikor azt kérdezem tőle: mennyiért visz el Panyolára ? — Ennek egy ára van, feleli. Vegye meg az ur az egész cájgomat, akkor elmehet vele, alább nem adom oda, mert ha elindul Panyolára, onnan se ló, se kocsi vissza nem kerül, odavész a sárba. A bérkocsisi kar egyöntetűen meg- ! tagadta tőlem a fuvart, de nem kaptam szekeret sem, aki elvigyen. Járhatatlan, veszedelmes az ut odáig, istenkisértés l belemászni a sárba és teljes lehetetlenségnek tartják, hogy még üres szekérrel is el lehessen jutni Panyolára. Nagynehezen találtam egy vállalkozót, aki hetek óta pihenő, jó erőben levő csikóival vállalkozott a merész útra. Húsz koronát kért a 13 kilométeres utért. Nyergeit és lóháton nekivágtunk a borzalmas útnak. Embernek — aki ezt az utat nem járta még — fogalma nem lehet arról a sártengerről, amit Fehérgyarmattól Nábrád, Keér, Semjén községeken áthaladva Panyoláig meg kellett úsznunk. A ló szügyig gázolta a pocsolyát, de néhol annyira belesüppedt a sárba, hogy a nyeregben ülve csizmám szárába folyt be a pocsolyalé. Keservesen, nagyokat nyögve dagasztotta a pihent erejű csikó a rettenetes habarékot, szemünket, szájunkat telecsapkodta sárral, de könnyíteni csak a gróf Károlyi -uradalom mentén tudtunk magunkon. Itt árkokat ugratva gázoltunk bele a Károlyi gróf szép zöld vetésébe nem csinálva lelkiismereti kérdést abból, hogy a kegyelmes gróf kevesebbet fog enni ezidén annyival, ameny- nyit paripáink letaposnak a vetéséből. Kereken négy óra hosszait tartott, amig a 12 kilóméteres utat megtettük. Négy keserves órán át kellett nyeregben zötyögni, kapaszkodni, hig pocsolyában úsztatni, kemény sárban dagasztási sportot űzni és elmélkedni arról, hogy micsoda kényelmes mesterség az újságírás: ülni az íróasztal mellett és írni nagyokat . . . Lehet, hogy a panyolaiak keserves sorsa mégis megindítja valyamelyes intézkedés erejéig az illetékes köröket. Őszintén kívánom a panyolaiaknak, hogy egy kiküidendő miniszteri biztos minél sürgősebben szálljon ki a helyszínére és felejtse el fuvarosának Bieriot-t megfogadni. Lehet, hogy egy ilyen nagy úr személyes tapasztalataiból fakadó felháborodás többet fog használni az útjaiknak, mint ezernyi szegény ember minden panasza. Kora ősztől késő tavaszig sárba van temetve a környéknek minden községe. Lehetetlen akár szekérrel, akár kocsival kimozdulni a falvakból és ha a szegény panyolaiaknak meg is engedné a módjuk, hogy felépítsék rombadőlt hajlékaikat, most, amikor a mezei munka felől foglalkozhatnának ezzel, semmiféleképpen se tudnák beszállítani a faluba az építkezéshez szükséges anyagot. Itt van mindjárt egy eset. A panyolai fogyasztási szövetkezetnek kilenc métermázsa portékája van a fehérgyarmati vasúti állomáson. Kilenc métermázsa olyan jelentéktelen teher, amelyet rendes utón egy ló játszva visz el. Most két szekeret Tavaszi idényre legnagyobb választék ielöltőkben, átmeneti kabátokban, férfi, fiú és gyermekruhákban ..• — Sz ántó Mór és Társánál, Szatmár ~ Szolid szabóit J | Kocsis-dolmányöltönyök és ?! Szolid szabott Sfiffifl árak uu • • szűrök állandóan raktáron • « um árak aeu