Új Szatmár, 1912. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1912-03-30 / 4. szám
Nyolc torony, négy kémény (D. S.) Gyönyörűségesen szép város ez a miénk. Azok, akik itt janink benne a falak tövében, nem is látjuk, milyen szép. Legföljebb egymás ablakán nézünk be és egymás többé-kevésbé kellemetes arcát látjuk benne. Nem látjuk meg ezt a szépségesen, hatalmasan fejlődő várost, nem látjuk meg a házaktól, a benne nyüzsgő emberektől. Úgy vagyunk vele, mint a panoráma vásznával, amit ha közelről néz az ember, egy csomó egymásra pamacsolt festék csak, ami rajta van. De ha bizonyos távlatból, a messzilátón át gyönyörködünk benne, akkor eleven, kifejezésteljes, impozáns kép bontakozik ki belőle. Kívülről, például a vetési országúiról kell megnézni Szatmári annak, aki büszke akar lenni arra, hogy hol lakik. Impozáns, nagyvárosias képet mutat igy Szatmár s ebben a képben együtt, a lázári sorompótól a gőzmalomig terjedő frontban, látja az ember azokat a hatalmas, monumentális épületeket, amelyek itt bennt a városban belévesznek léte- sülésüknek egyenként való tudomásul vételébe. Valami kellemetesen felemelő érzés az, amikor az ember rápillant erre a városra, amelynek ka- rakteristikonjaként büszkén emelkedik ki a házak tömkelegéből nyolc torony és négy kémény. A tornyok alatt a hitet állítják elő gyárilag, a kémények a munka oltárának áldozati füstjét ontják. A kémények áldozati füstje bizonyára nem kellemetlen az Urnák, kinek zsámolyát körülnyaldossák I. évf. 4. sz. Szatmár-Néroeti 1912 március 30 Szombat a fekete gomolyok, a toronyalatti gyári munkára pedig szükségük van az uraknak, kiknek magas trónusát bearanyozza a hit és annak számos járuléka. Ez a számarány a jellemzője Szatmár város külső képének és belső tartalmának. Hitetlen, aki tagadni meri, hogy az imádság lényeges kelléke a társadalmi berendezkedésnek. Bűnöznek hozzá az emberek eleget, hogy nyolc templomnak kelljen lebonyolítani az engesztelési forgalmat. De ennek a 36 ezer lakosú városnak a lelki malaszton kívül testi szükségletei is vannak, teszem fel: ennie kell, ha egyébért nem, hát azért, hogy elmondhassa az ebéd utáni imádságát. És ennek az elsőrendű szükségletnek igen hathatós előmozdítói azok az intézmények, amelyek közül csak négynek a füstje kormozza be a kék eget Szatmár feje fölött. Szinte érthetetlen a gyáriparnak ilyetén tengődése ott, ahol annyi pénzintézet virul, mint Szat- máron. Lehangolóan meglepő, hogy TÁRCA Uj korszak küszöbén*) Irta: Gutman Lajos a „Galilei-kör“ v, főtitkára Egy kis visszapillantással kezdem, csak rövid négyesztendőre. Akkoriban úgy találtuk egynehányan, hogy az a sötétség, a melyik egész Magyarországon, mint egy nagy fekete rém terpeszkedik széjjal agyonnyomva mindent, a mi fejlődni akar, kezd elviselhetetlen lenni. Voltunk egy páran, nagyon könnyen meg lehetne számlálni hányán, akik féltünk a megva- kulástól, a kiket fojtogatott ez a sötétség, a kik tudatában voltunk, hogy ez az állapot immár tarthatatlan. Arról a néhány fiatal diák emberről van szó, a kik részt vettünk a „Galilei Kör megalapításában. Világosságot szomjaztunk, tanulni akartunk és előkészíteni, egy uj korszakot teremteni a huszadik században is középkori erkölcsi, gazdasági és jog viszonyok között sínylődő Magyarországon egy szellemi gócpontot a jövendő intelektueljei számára. Mi magunk sem bíztunk abban a nagy sikerekben, amiket elértünk, mi magunk sem voltunk elkészülve arra, hogy pár év alatt ilyen mélyreható eredményeket lehet elérni. A fővárosban ép úgy, mint a vidéken egymásután gyul- nak fel a kultúra világosságát terjesztő lámpák és a progresszív eszmék hívei napról-napra rohamosabban szaporodnak. Nem a mi érdemünk ez, Magyarország megérett erre az átalakulásra, a szükség nyomásainak kényszerítő hatása ez. Az az állam, amelyiknek nemzetközi fizetési mérleg évenkint sok millióval passiv, amelyet a fizetésképtelenségtől csak újabb és terhesebb kölcsönök mellet, kivándorolt állampolgáraink hazaküldött pénze ment meg. Az az ország, ahol a bevételek tulnyomólag fogyasztási adókból állanak, melyek a legszegényebb néposztályt sújtják legerősebben, ahol a földbirtokok oly aránytalanul oszlanak meg, és ahol a kötött birtok folytonos terjeszkedése még csak reményt sem nyújt egy igazságosabb eloszlásra, a hol a harcos egyház kezében olyan óriási vagyoni hatalom van, a hol a közigazgatás, annyira korrupt és a jogviszonyok any- nyira nem fedik az életviszonyokat, ahol az államhatalom egy kevéstagu osztály fentartására fordítja állampolgárainak amúgy is kizsarolt vagyoni erejét, ott biztos talaja van a progresziv eszmének, ott szükségszerű ez a változás. És az „Uj Szatmár“4 is a szükségessége igazolja. Ma már nem mondhatjuk idealistáknak azokat, akiknek bátorságuk van egy szabadon gondolkodó lapot csinálni, ma már kezd az eddig álomnak tartott eszme valósággá válni és azok, a kik segítenek abban a munkában, amelyik az uj a tisztultabb felfogást, az erkölcsi és gazdasági evolutiót terjeszteni igyekszik, azok nem álmodozó idealisták, hanem a munka harcosai. Szatmárnak és Szatmármegyének szüksége van erre a laprá, szüksége van, hogy legyen a ki eszébe juttassa, hogy ebben a megyében még most is évente 12000-nél több iskola- köteles nem jár iskolába piert nincs iskola, hogy ebben a megyében a köz- egészségügy a legszégyenteljesebb álla*) A fiatal nemzedék rokongondolkozásának örvendetes tanujeléül közöljük a fenti sorokat. n Deák-térre költöztetem butorrakiáramat Ez az oka, hogy bútoraimat, melyekről a közönség is előnyösen tudja, hogy szépek, tartósak és elegánsak, a rendesnél is olcsóbban árusítom. Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA
