Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
vagy tizenhét pont is, de ők makacsul megmaradtak a tizenkettő mellett s készebbek voltak minduntalan hol egy, hol más kívánalmat kidobni, hogy újat és újat tegyenek helyébe. Még aznap nyélbe ütötték a tizenkét pontot s másnap, március tizenkettedikén egy értekezleten előterjesztették. Az értekezlet elfogadta az egészet, de minthogy a nemzeti bank kimaradt, azt pedig nem lehetett elengedni (mert a szabadsághoz nem árt egy kis aprópénz), a kilencedik pontból kitörülték az egyenlőség alapján álló népképviseletet (micsoda értékek lehettek ott, ahol ilyen volt a kiselejtezett lom is?) és a nemzeti bankot tették helyébe. Egyúttal azt az indítványt is magáévá tette az értekezlet, hogy petíció alakjában terjesztessenek az országgyűlés elé. A pontozatok, melyeket Jókai az Irinyi szövegezéséből öntött át népszerűbb alakba, gyorsan szivárogtak ki a lakosság közé. Pest még kis város volt; az intelligencia úgyszólván egy csomóban élt és mingyárt értesült mindenről. A lateinerek lelkesedtek, a benszülött polgárok mint látványosságot fogták fel a tavaszi napfényen özpnlő ujjongó tömegeket, kik megéljenzik az utcákon mutatkozó Petőfit, vagy a szép Herr von Vasvárit, kinek gyertyaszáitermetét, nagy homlokát, élénken villogó fekete szemeit de sok úriasszony és kisasszony nézi nagy epekedéssel. — A császár kezei hosszúk, — mondják a budai spieszbürgerek — ebből még baj is lehet. A helytartótanács öreg tagjai, Odry, Nyéki nagyságos urak, kik lejártak kávézni Budáról a Török Tsászárba, fitymálva mosolyogtak: — A császár kezei be vannak csukva; nem lesz a dologból semmi. De a közönség fittyet hányt a százados történelemnek, a hagyományos bécsi kéznek, a keserű tapasztalatoknak. Csodálatos, erős hit férkőzött a szívekbe, hogy valami nagy dolog silhouette-je rezeg a levegőben. Senki se látta, de mindenki érezte. Mindenki arcán öröm ült. A pipere-üzletekben nemzetiszínű kokárdákat varrtak. A Pilvax reggeltől estig tele volt, mint egy búcsújáró hely. Az emberek azt mondták, hogy egy kis szabad, friss levegőt mennek oda szívni, pedig ott csak pörköltkávé-szag volt, de az is jól esett a tüdőnek e nevezetes helyen. Az ifjak ellenben nem voltak jó kedélyben. A hályog kezdett a szemeikről leesni. Nini, hiszen az Ellenzéki Kör voltaképpen megcsinálta a tizenkét pontot. A kérvényt megszerkesztette az országgyűléshez, mit keressünk hát mi ezentúl a Rákoson? Hiszen a programmunkát elsajátította Klauzált No, ugyan szépen becsapott bennünket. Felmentek, szemrehányást tettek Fényesnek, aki maga se értette Klauzált s egyre dohogott: — Mi az ördögért mondta hát, hogy aggályos az ifjúság mozgalma, ha megcsinálta belőle a pontokat, meg a kérvényt? Mit nem akart hát? Mitől félt hál? Hiszen Rákosra már nem maradna egyéb, csak az ökörsütés. A sült ökör pedig még soha fel nem ökleit senkit. Néhányon, a mérgesebbek, magát Klauzált keresték fel március tizenkettedikén és megtámadták, hogy gyanús okokból eltapintatozla a rákosi ünnepeket. Klauzál azonban kivágta magát: — Nem értem önöket, kedves barátim, akik a főrendiház halasztási manőverei ellen álltak talpra, most azért veszekednek, hogy valami előbb csináltatott meg, mint ahogy önök tervelték. önök vasárnap lettek volna készen a Rákoson, most pedig, ha holnap megtartanák például a népgyűlést, már kedden készen lehetnénk. Öt nap is nagy idő lehet nagy időkben. Az ifjak, kik támadni jöttek, arra hagyták magukat kapacitálni, hogy tűzessék hát ki a népgyűlés az Ellenzéki Körbe március tizennegyedikére délután három órára. Meg is jelentek a plakátok ilyen értelemben, de a Pilvaxban volt elég zene-bona este. Lárma, kiabálás, pcénasz, hogy Klauzál elsikkasztotta március tizenkilencedikét. A vékony, nyurga, ünnepélyes Irányi Dániel a kamarilla ellen tartott egy kirohanást, Vasvári Fehér Pál ellenben arról érvelt, hogy most már 81
