Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
Igen, csakhogy Mars nem kergetett ábrándokat. Csak jól kinyitotta a szemét. Kerekre, hogy meglásson mindent —• s ilyeneket látott: Gyárak épülnek mindenfelé Nyugateurópában, mintha a földből nőnének kifelé. De honnan van ehhez olyan tömén Leien pénz? Honnan? — más gyárak hasznából. Egyre több a gyár, egyre több a haszon, egyre gyarapodik a tőke, egyre hatalmasabbak a tőkések, a nagypolgárok. Érdekes — gondolkozott el Marx — hát ez az a szabadság, amit a rendi világot megdöntő francia forradalom olyan nagyon akart? Hiszen most szabad a verseny, egyre szabadabb. Akármit gyárt vagy termel valaki, be kell szállnia a versenybe, különben megbukik. Egyre többet termelnek mindenből s egyre olcsóbban. Hogy lehet hát, hogy ebből az egészből maguk a munkások, a gyári proletárok mégse húznak semmi hasznot? Egyre többen lesznek, városok telnek meg velük, de hiába lázonganak, hiába sztrájkolnak: elesettek maradnak és földhözragadtak. A belőlük élő polgárság pedig palotákkal építi tele Európa nagyvárosait. Miért nem érvényes itt is a szabadverseny évtizedek óta prédikált szabályozó törvénye? Hát nem a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ örök emberi eszméit valósította meg a francia forradalom, csak arra volt jó, hogy egy osztálynak, a polgárságnak nyisson szabad teret? Rájött aztán Marx, hogy eszmék ide vagy amoda: a polgárságnak volt elemi érdeke megbontani a rendi világot. De még ez az érdek se volt valami örök eszme, az örök Önzés újbóli megjelenése: éppen akkori érdek volt, amit a gépek, a technika, a közlekedés forradalmi fejlődése, a modern nagyipar kifejlesztésének lehetősége tetLek kikerülhetetlenné. A gőzgép és a többi. S hátha az egész emberi történelmet ilyen mindig újra aktualizálódó érdekek mozgatták? — vetődött fel a kérdés. S most itt van ez a mostani világ — gondolkozott el Marx. Már nem is a burzsoák irányiLják: az ipar fejlődése, a tőke felgyülemlése, a tőke hasznának mindenáron való behajtása — belső törvényei emiek a világnak. A béremelési harc elérhet filléres eredményeket, de a profit, a haszon törvényét nem döntheti meg. Ehhez fel kell számolni a tőkés világ egész rendszerét. Mert hogy rossz ez a világ — nemcsak a munkások nyomora mutatja, hanem az egyre újabb gazdasági válságok is. Megveszi a tőkés a munkás munkaerejét. Több értéket termeltet vele, mint amit megfizet neki. Az így szerzett haszon egy részét feléli, nagyobb részét tőkésíti s megint csak a termelésbe fekteti bele. Még több munkással dolgoztat, még többet termel, még több a haszna. De munkásai megrövidítésével éppen azok zsebéből lopja ki a pénzt, akik megvehetnék tőle a fölösen termelt földi javakat. Hiába fut piacok után, túl sok az áru, mert a többi tőkés is mind ezt csinálta — s egyszerre ,,beüt a krach“. Mindennek lemegy az ára, a búzáé is, nem tud vásárolni a paraszt se, a munkásokat vagy szélnek eresztik vagy lenyomják a bérüket a minimum alá — s hiába olcsó minden, mégse tud venni senki semmit. Marx leírta ezt az egész folyamatot kerek 100 esztendeje s 1929-ben még mindig ebbe ijyomorodott bele az egész tőkés világ — vele együtt mi is. De nem volna itt értelme sorravenni Marxnak és Engelsnek minden tételét. Ma már hozzájuthat a könyveikhez bárki, aki kiváncsi rájuk. 71
