Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

egyetértettünk: mi is várva várjuk a mai életet ábrázoló realista művé­szeket. Sajnos, egy kiállítás meg­rendezésében nemcsak az alapél vek érvényesülnek, hanem apró érdekek­nek egész hálózata. Ha szíve szerint válogathatott volna a tártai rendezője, biztosan elhagyott volna egynéhá­nyat a százból. Hetven éppen elég lett volna. Egvpár „megtért“ absz­trakt festőnek nagyon gyenge. naturá­lis képét láttuk., Megerősíti ez azt a gyanúnkat, hogy csak tehetségtelen­­ségüket burkolták eddig absztrakt leplekbe. A politikai festmények se mind jók, némelyiknek egészen kínos a prófétai hevessége. A művészei maradijai sem remekeltek minden müvükkel, sőt... Nagy érdeme a kiállítás rendező­jének, hogy kiemelte a szobrokat. Festményekkel megrakott szobába, hiába tesz egy-két szobrot az ember, senki se veszi észre. Itt a külön terem nagy szabad felületei hang­súlyt adtak minden szobornak. A rajzok már megint csak a folyósóra fértek! • Kár, mert ott kevesebben állnak meg nézelődni. / A Szépművészeti Múzeum „Stilus­­ellentéfek ‘ című kiállítása érdekes kísérlet a múzeumi bemutatás élén­kítésére.. Téma szerint párosítottak össze műveket, hasonló és elütő korokból, hogy ugyanannak a témá­nak többféle megoldására hívják fel a figyelmet. Némelyik páros kép egészen közeli rokon: eredeti és utánzat. Némelyik távoli, különböző megoldásokat mutat. Sajnos, az egész összeállítás csak formai Jegye­ket állít párhuzamba, egyáltalán nem hangsúlyozza, hogy minden kornak sajátos témái is voltak. A kataló­gusba írt magyarázatok pedig még a formai sajátságokat se fejtik ki egészen pontosan, sokszor megelé­­gesznek a Gerevieh-iskola semmit­mondó „képanalíziseivei“. Jó volna megrendezni a párját a mostani kiállításnak ezzel a címmel: Mit árulnak, el a müvek az elmúlt korok társadalmáról? A XIX. század festőiből rendezte másik kiállítását a Szépművészeti Múzeum. Kupee zkyn, 'M á nye­li i n és Bogdán Jaka b o n kez­dik. Helyesen, mert XVIII. századi külön kiállításra úgv sincs elég anyagunk. A XIX. századot jóízléssel válogatták: nagy históriai tábláknak inkább csak a vázlatát rakták ki. Munkácsynak bemutatják fény­korát és elernyedését. A néhány P a á 1 László kép nagyon meg­­kívántatott velünk egy Paál-kiállítást. Ferenczy Károly, I v ány i— Grün wa ld, Ripp 1—R ónál ké­pei, átvezetnék a XX. századba, meg­mutatják a párizsi napfény hatására honi földből kisarjadt gazdag termést. A nagymarosi Xagy Balogh János Kollégium tagjai a szabadszervezet­ben mutatkoztak be. Hatalmasat fej­lődött egyenként minden kollégista. Egymás mellé töve láthattuk otthon készült giccsecskéike. és fejlett tanul­­mánvrajzaikat. E őreha adásuknak újabb lendületet' ad majd, hogy a Dési Húber Kollégium tagjai lettek és itt többirányú, gazdagabb hatás fogja őket érni, mint nagymarosi elzártságukban. Bán Béla a Szabadszervezet két emeleti termében állított ki. Újabb fejlődését egyeben müve mu­tatja, a. nyugalmas, jól rendezett freskó-terv. A többi képén még min­dig izgalmas formák kavarognak, borzasztó élmények utórezgéseként. Freskóstílusába is igyekszik átmen­teni festői múltjának tanulságait. Nemcsak önála, hanem miuden stí­lust váltó festőnknél nehéz próba ez. A tiszta pikturának azok a problé­mái, amelyeket évtizedeken át bo­gozhattak azelőtt, most már minden érdekességüket elvesztették. Kivágy­nak abból a szűk baráti körből, amely eddig dicséretekkel és elmé­letekkel tartotta bennük a lelket.' Utat keresnek a dolgozó nép felé. Ez az út csak egy új festőiség útja lehet. Se tehetségtelen naturalisták, se tehetségükbe zárkózott formalis­ták nem fogják a népüket meglelni, meg kell elégedniük üzemi vagy ba­ráti sikerrel. Bán Bélának sem lesz könnyű az útja és akkor ér el csak a célhoz, ha nem hátratekint. Vitéz Mihály 631 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom