Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

Ady 1910-ben írt ,,Petőfi nem alkuszik“ c. terjedelmesebb tanulmányában már azzal a kijelentésével lep meg, hogy „Kossuth Lajos“ csak egy európaibb, földetlenebb és temperamentumosabb junker volt, mint a mai junkerek“, majd „egy néptribunná romlott, hiú, költőiségleien rossz költőnek“ nevezi, fölébe emelve Deákot, a „profán gesztusú poétát“. (Zárójelben: Ady Kölcsey nagyérdekű Országgyűlési Naplójában olvasta, hogy Deák ifjú ember korában verseket, regéket írt, innen ered Adynái a Deák poétasága; s Kossuthot illetőleg: Ady s előtte Petőfi, kik költői lángelméjükön túl kényes Ízlésű költő-műrészek is voltak, sokszor visszásnak és hatásvadászőnak érezték Kossuth íellengős stílus-romantikáját, a németes érzelmességű, Köcseynél, majd Eötvösnél és Jósikánál is szokásos dijcciót. Viszont a Kossuth Lajos túlszínezett, túltemperált szónokiasságávai szemben Adynak is, éppúgy mint Petőfinek, rokonszenvesebb volt a Deák egyszerű, színmagyarságú, mérsékelt pátoszú előadása.) Majd így folytatja Ady:' „Hajh, ha valakinek a Burg körül eszébe jut akkor, hogy a veszedelmes prókátorból milyen ártatlan nádor tudna lenni!“

Igen-igen valószínűnek vélem, hogy Adynak túlzón és egyoldalúan kihegyezett és méltánytalan jellemzését Kossuthról részben az ő Kossuth Ferenc elleni gyűlölete és megvetése sugallta. A szenvedélyes, nagyinduLatú Ady talán éppen a Kossuth Ferenc szeme elé szánta az T> Kossuth Lajost kicsinyítő nyilatkozatait. De Ady Kossuth Lajos-ellenességének voltaic még egyéb szubjektív, sőt objektív okai. Mielőtt „Petőfi nem alkuszik“ c. tanulmányát írta volna, egy alapos tudós gondosságával igyekezett mindenről tudomást szerezni, ami tárgyához tartozott. Újra meg újra olvasta Petőfi verseit, prózai írásait; figyelmesen lapozta végig Ferenczi Zoltán hatkötetes Petőfi Múzeumát, háromkötetes életrajzát, Petőfi levélváltásait, Ehdrődi „Petőfi napjai“ c. kiadványát. Hogy azelőtt mennyire ismerte Ady mindezeket, ezt ma nem lehet pontosan kideríteni, de Petőfi-tanulmányának bevezető sorai azt éreztetik, hogy friss benyomások, előtte addig nem ismert adatok, új átgondolások tüzesítették fantáziáját, fokozták fel szenvedélyességét cs fejlesztettek ki j)enne olyan áhítatot, mely Petőfit politikusként is fölébe helyezte népünk minden más. nagy magyarjának. ,,Petőfit... jobban, egyre jobban szeretem, busábban s irigyebben“ — így kezdi Ady Petőfiről írt tanulmányát s pár sorral odább így folytatja: „Szegy éljétek ip.agat okát, halottak, élők, falánk senkik, kik írtatok Petőfiről eddig, de szeretni igazán nem tudtátok. Ügy kell őt szeretni, hogy fellángoljon tőle ismeretlen pora — s önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon, a remete telte, úgy kell felülni a Petőfi dicsőségének magas kőoszlopára s éhezve, ázva csak az ő dicsőségét hirdetni.“ (Simon az ú. n. oszlopon álló „stylita“ szentek közé tartozott, akik, a legenda szerint, évtizedeken át nem hagyták el oszlopukat s az őket tisztelő népnek onnan hirdették Jézus istenségét.)

Petőfinek 1844-ben, 21 éves korában, egy kellemetlen ügye-baja akadt Kossuth Lajossal, amiről abban az időben so~k szó esett, csaknem egyhangúlag Petőfi ellen irányultan. Az Életképek szerkesztősége egy cikket kért és kapott Kossuthtól. S mikor Kossuth egy pár nappal a cikke beküldése után a Petőfi nevét is olvasta a munkatársak közölt, azzal az üzenettel követelte vissza az írását, hogy egy amolyan színészféle emberrel nem akar egy lapban szerepehii. (Petőfi azzal vágott vissza, tartsa Kossuth dicsőségének, ha ő vele írhat egy lapba.) Gondolhatni, hogy akadt meg ezen a szeme Adynak s hogyan hangolhatta ez őt, a Petőfihez lestvérisültet Kossuth ellen, annál inkább, mert a saját személyes keserű élményei mélységes részvétet keltettek föl a nálánál sokkal kietlenebb sorsú, jézusi lelkű ifjú Petőfi iránt.

A Petőfi Kossuth iránti ellenszenvén túl, mely idővel inkább erősödött. mintsem enyhült volna (Petőfi írásaiban s Aranyhoz írt leveleiben nem egy adatot találunk erre) — voltak Adynak objektív meggondolásai is. amelyek az ő forradalmi ideológiájában mélyen alárendelték Kossuthot Petőfinek. Kétségtelel}, amint ezt utólag több történetíró megáila-616