Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
BEVEZETÉS A MARXIZMUS TANULMÁNYOZÁSÁHOZ A marxizmus nem „kidolgozott“ rendszer, amely a társadalom és természet valóságában felmerülő összes problémákra előre precíz feleletet ad. Lényegében nemi is rendszer, a szó általánosan használt értelmében, hanem a valóság megközelítésének eszköze, módszer. Rendszerré is annyiban lesz, amennyiben a módszert következetesen alkalmazzákkonkrét esetekre. Á marxizmus nem tudomány a tudományok felett. Ennek megfelelően nem is lehet a marxizmust úgy elsajátítani, mint valamely más rendszert. Nem lehet bemagolni. S különösképen nem lehet egy bizonyos idejű tanulás után kijelenteni magunkról, hogy képzett, kész marxisták yagyunk és be is fejeztük ilyen irányú tevékenységünket. A marxizmus klasszikusai azt mondták a marxizmusról: „Nem dogma, hanem vezérfonal a cselekvéshez.“ Mert valóban ez egyik jellemzője a marxista világnézetnek és tudományos módszernek: az elmélet és gyakorlat egysége. Nem filozófia, amely csupán megmagyarázni akarja a világot, hanem meg is akarja változtatni — mondta Marx. Mióta a munkásmozgalom és a tudományos szocializmus együtt fejlődik, különösen megnőtt a jelentősége az elméletnek. A munkásosztály nem spontánul, hanem tudatosan akarja megvalósítani történelmi feladatát, önmaga és az egész emberiség felszabadítását. Ezt csak az elmélet segítségével: a törvényszerűségek ismeretében tudja elvégezni. Különösen döntő jelentőségű az elmélet szerepe ma nálunk. Révai József mondta az MDF nemrég lezajlott Országos Oktatási Értekezletén: „Élesedik az osztályharc az országban és a nemzetközi terepen. Napirendre került a szocializmus alapjainak lerakása nemcsak a városban, hanem a falun, a mezőgazdaságban is. Ezért szükséges, hogy pártunkat felvértezzük ezekre a harcokra, hogy leküzdjük az ingadozást saját sorainkban. . Ezek a szavak a munkáspárt értekezletén hangzottak el. Azonban van a kérdésnek egy másik oldala is. Az ugyanis, hogy miért kell ma különösképpen foglalkozni a marxizmussal minden értelmiséginek, minden gondolkozó, öntudatos embernek, ha nem is tagja ennek á pártnak? Aki ma a tudományok bármelyikével foglalkozik vagy politikai, társadalmi munkát végez, feltétlenül találkozik a marxizmussal. Ma már nem lehet kikerülni a marxizmust semmiképen. (Minthogy régebben sem lehetett, ott, ahol komolyan foglalkoztak valamilyen kérdéssel.) A marxizmus ma a leghaladóbb tudományos módszer;” tudomány, amely áthatja az össszes többi tudományokat. Ezért ma már nem csak a marxista-leninista párt magánügye nálunk sem, hanem a marxizmus terjesztése most már lassan az állam feladata lesz. Nyilván már csak ebben a vonatkozásban is érdeke megismerkedni mindenkinek a marxizmussal, aki még nem ismerte eddig. Kommunista Kiáltvány A marxista tudomány legismertebb alkotása Marx és Engels közös műve, az éppen idén százesztendős „Kommunista Kiáltvány“ (1). Nemcsak, hogy alapvető műve a marxizmusnak, de egyben arra is klasszikus példa: milyen kapcsolat van a munkásmozgalom és a tudományos szocializmus között. Története egybeforrott a munkásmozgalom történetével. Ha üldözték a munkásmozgalmat, üldözték, tiltották a Kiáltványt is. Ma pedig már a munkások tízmilliói tanulnak és merítenek erpt belőle. A Kiáltvány „zseniális élességgel és világossággal“ vázolja a marxizmus világnézetét, a proletáriátus harcáról és szerepéről szóló tanítást. A Kiáltvány, mint Engeís mondja, a marxizmus alapgondolata és módszertana. Tökéletes történelmi elemzése a tőkés társadalomnak. A tőkés osztály, a burzsoázia történelmi szerepét, forradalmiságát a 586
