Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
a század elejéiül számítva,) Ismétlem, még örvendezhetnénk is, ha nem törlént volna közben katasztrofális félreértés. Ez a félreértés kisebbik felében jóhiszemű, nagyobbik felében azonban egyenesen az ellenkezője. A Habsburg- és Horthy-idők sokakban a magyarok közül egy bizonyos gyarmati kisebbségi érzést fejlesztettek ki, amely a „bennszülöttek“ ellenzéki magatartásává fejlődött is, fajult is a „gyarmatosító nép“, a németek ellenében. Az ellenzéki szellemű bennszülöttek úgy érezték, szükség van a maga műveltségét már-már elveszteni kezdő magyarok magyarszellemű nevelésére s ilyen értelemben kezdték az eredetileg egészen más indokolási! népdaléneklést, népi táncok lejtését, népi írók verseinek szavalását népszerűsíteni. Szerintem ez merőben hiábavaló fáradozás azóta, hogy a germán elnyomás megszűnt. Erőfeszítés csak erőfeszítés ellenében lehetséges. A mozgalom híveinek jóhiszeműségét azonban nem vonom kétségbe, bár a sovinizmust még ebben a legszelídebb formájában sem kedvelem. Másként áll a dolog a népi romantikusokkal. Ezek mindazt, ami paraszt, vagy talaj, vagy gyökér, vagy falu, vagy folklór, mint valami misztikumot, fanatikusan, szinte vallásos áhi lattal tisztelik s sokszor vegyítik is a vérnek és a fajnak szintén vallásos tiszt Hetével. Ez a fajta mitosz — láttuk nemrégen — még olyan helyen is romboló hatású, mint Norvégia, pedig a norvégek meglehetősen homogén nép. Nálunk, ahol többféle nép és talán még többféle világnézet fiai és leányai élnek egybekeveredve s ahol néhány esztendővel ezelőtt olyan krízist éltünk át' éppen a faj és vér mítoszának tébolyulatálban, hogy évtizedek kellenek hozzá, amíg kiheverjük, még komolyabban figyelmeztet fokozott vigyázatra az ártatlanul kiontott vér hátborzongató és szívfacsaró emlékezete. Én a Bartók Béla A/osztályú, régi típusú parasztdalait abszoluL zenei értékük miatt is, pedagógiai hasznukért is nagyon szeretem, de inkább sohse halljam többé egyiket sem, ha csak egy kicsit is az a veszedelmük, hogy segítik visszaidézni a gyűlölködés irtóztató napjait, vagy hónapjait, sőt esztendeit. S inkább sohasem mártom tintába * toliam vagy nyitom szóra a szám, mintsem hogy valaki egyebet olvasson ki az írásomból vagy halljon meg a szólásomból az egyetemes embertestvér tiszteleténél, szereteténél vagy szolgálatánál. Bizony, nem könnyű a felnőttek nevelőjének a szerepe. A múltat illetőleg jóvátételt kell fizetnie talán maga, de mindenesetre a mások vétkéért, a jövőre vonatkozólag tiszta és teljes munkáskultúrával kell telítve lennie, holott polgári kultúrában nevelkedett, ennek ellenére a jelenben nem szabad elveszítenie a ke.dvét, hiszen szüksége, van reá a köznek. Karácsony Sándor 584
