Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
MIT JÁTSSZUNK? V. Moliére: Fösvény. Vígjáték öt felvonásban. Tíz férfi és négy női szereplővel. Történik Párizsban, polgári környezetben. A magyar „zsugori“ irodalmi típusának megjelenését (főleg Csokonaiéra gondoljunk),, több mint egy évszázaddal előzte meg Moliére fösvénye, hiszen XIV. Lajos éveiben, Nyugaton, már érett az idő a tőke uralmára. A közönség, mondanunk sem kell, nem értette, vagy nem akarta tudomásul venni, mert életének tendenciájával ellenkezett. Ma könnyen nevetünk a pénzgyüjtés és fukarság tragikomikus betegségén, túl vagyunk rajta. De 'emlékeink annyira elevenek, hogy új aktualitást adnak ennek a Moliére művei között is legsikerültebb vígjátéknak. A zsugori apa: Harpagon szerepét a nagy szerepek között tartjuk számon s akiben van képesség, próbára teheti a komikumnak, drámának és hétköznapi emberségnek ebben az egyesült jelképében. Meséje annyira közismert, hogy csak röviden ismertetjük: Harpagon fösvénységével boldogtalanná teszi gyermekeit, emellett arra a lányra vet szemet, akit fia választott magának. A fiatalok nem lehetnek egymáséi, amig a fösvény apa ellopott pénzes!ádája meg nem kerül. Moliére pompás rutinnal sorakoztat fel minden alkalmas helyzetet, hogy a pénz őrületét nevetségessé, az önzést ellenszenvessé tegye. A „Fösvény“ helytől és időtől függetlenül hálás darab; sikerével többszöri előadásra is számíthatunk. Kosztümök és díszletek nélkül vihetjük színre, ha jó előadással tudjuk pótolni a dekorációt. Illyés Gyula új fordításából elmaradt az eddigiek avult nehézkessége. (Megjelent az Űj Könyvtár 32. köteteként, a Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet kiadásában. Ára 6.80 forint.) Beaumarchais: Figaró házassága. Tizenegy férfi és öt női szereplővel. Statisztákkal. Történik Spanyolországban, egv grófi kastélyban, a XVIII. század derekán. A „Figaró“ mellett mcgwnésítőjének, Mozartnak nevét tartjuk számon s nem kevésbbé méltatlanul Beaumarchais másik darabja, a „Sevillai borbély“ meliett Rossiniét. Szövegszerzőjüket, Beaumarchaist viszont a felszínes köztudat alig tartja számon, pedig a két darab a vígjátékok között is első helyen áll. Állítólag a „Figaró" olvasásakor kiáltott fel a hibbant XVI. Lajos, hogy: utálatos és inkább leromboltatná helyette a Bastille-t. Nem tette, ellenben Beaumarchais, az udvarba felkerült iparos-sarj, akinek szellemes támadásait hovatovább az előkelő származású udvaroncok sem viselhették el, börtönbe kerül, a Baslilleba. Figaró köntöse rokoko, de magatartása a francia forradalomé, melyet szerzője még életében megért. Beaumarchais nem kíméli a főurakat, szemükre veti erőszakos brutalitásukat, züllöttségüket éppenúgy, mint ahogy nevetségessé teszi kora bíráit is. Az operából nem ismerjük darabjának korát bíráló élét, de prózai szövegének nem egy része máig szállóige. Alakítói kerüljenek minden páthoszt és drániáiságot, egyszerűen csak komediázzanak. Mozart zenéjével (hanglemezekről is!) színesebbé, gazdagabbá tehetjük előadásunkat. Ügyes mozgású, gesztusú, gúnyra s szellemességre hajló szereplőket kíván. (Megjelent a Szabad Színpad c. sorozatban, a Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet kiadásában, rendezői utasításokkal. Ára 6.— forint.) Csehov: Jubileum. Egyfelvonásos. Két férfi és két női főszereppel három-négy statisztával. Sipucsin, a hitelegylet elnökigazgatója jubileumi ünnepséget rendez saját magának. Az ünnepséget megzavarja egy Írnok felesége, aki ugyan semmi egyebet nem akar, csak az elbocsátott férjének 555
