Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

ton egymás után megszólaltatva, olyasfélekép, mint a közismert kánonban, csak nem ugyanabban a hangmagasságban.) Ezután jazzes-ízü dallam következik, először trombitán, majd kürtökön, azután az összes fuvóhangszereken. A tétel folytatásaképpen ebből a témából hihetetlenül biztos kézzel megírt, mesteri fuga keletkezik;. Utána visszatér a kezdeti gyors rész és töb'b más, kevésbbé jelentős téma. A tétel a jazzes téma keserűen eltorzított, szinte „rossz szájízzel“ idézett ismétlésével ér véget.

NEMZETKÖZI MUNKÁSDALOSVERSENY BUDAPESTEN

Rendkívüli zenei esemény színhelye volt Budapest augusztusban, István-napkor. Bolgár, román, cseh, szlovák, lengyel, osztrák és francia kórusok jöttek el fővárosunkba a Magyar Dolgozók Énekkarainak Országos Szövetsége meghívására, hogy összemérjék művészi képességeiket a legjobb magyar kórusokkal. Áz ilyen dalosversenyeken azonban sohasem a versengésen van a hangsúly, legalább is nem olyan mértékben, mint például a sportversenyeken. A munkás-dalosok nemzetközi szolidaritásának nagyszerű ünnepe volt ez a találkozó elsősorban, másrészt pedig felemelő művészi élmény azoknak, akik végighallgatták a különböző kórusok énekét. A Zeneakadémia nagyterme valamennyi alkalommal zsúfolásig megtelt, a verseny második napján, vasárnap, számos érdeklődő hasztalanul ostromolta már jegyekért a rendezőséget. Nagyszámú közönség hallgatta végig a befejező állatkerti díszhangversenyt is. Ez a lelkes közönség azonban ez alkalommal nem a budapesti koncertélet megszokott közönsége volt, a sznob széplelkek ez alkalommal távolmaradtak. Munkások és tisztviselők, maguk is nagyrészt lelkes énekesek, tapsoltak ujjongva a szebbnél-szebb produkcióknak.

A nemzetközi dalosverseny ünnepélyes megnyitása augusztus 20-án délelőtt volt a Hősök terén. Ötezer tagú férfi összkar énekelte Vásárhelyi Zoltán, a MDEOSz országos karnagyának vezetésével a Magyar Himnuszt, majd Marosán György, a Szövetség elnökének megnyitó beszéde után a magyar kormány nevében Nógrády Sándor miniszterelnökségi államtitkár, a magyar dolgozók nevében Piros László, a Szakszervezeti Tanács helyettesfőtitkára üdvözölte a résztvevőket. A külföldi vendégkórusok szép számokkal mutatkoztak be egymásután, közben a magyar női összkar Perényi László vezetésével Bartók Béla „Legénycsufoló“-ját, a vegyes összkar pedig befejezésül Szőke Tibor vezetésével Kodály Zoltán „Köszöntő“-jét énekelte.

Másnap következett a férfikari verseny. A verseny szabályai szerint három művet adhatott elő minden egyes kar: egy preklasszikus kórust, egy XX. századbeli művet és egy indulót. A zsűriben neves magyar muzsikusok és kritikusok, többek közt Jemnitz Sándor, Kadosa Pál, Szabó Ferenc, Szervánszky Endre, Veress Sándor mellett a résztvevő idegen nemzetek zeneművészetének képviselői is helyet foglaltak. A bizottság pontozta az egyes kórusok teljesítményét és így állapította meg végül a verseny eredményét.

A férfikarok közül a Diósgyőri Vasgyár Énekkara lépett elsőnek a dobogóra. Három jólválasztott számukat olyan szépen adták elő, hogy sokan mindjárt bennük látták az egyik díjnyertest. Középső számuk Szervánszky Endre új népdalszvitje volt — a verseny bővelkedett új magyar kórusművek bemutatóiban. Utánuk a Vasas Szakszer-542