Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
Népfőiskola Ezt az intézményt a mai szabadművelődés a régi iskolánkívüli népműveléstől örökölte. Ez egymagában nem lenne baj. bár a szabadművelődés módszereinek kidolgozásánál meg kell vizsgálni, hogy ez az örökség milyen reformok végrehajtása után válik alkalmassá a szabadművelődés mai feladatainak betöltésére. Az a baj, hogy az intézménnyé] együtt legtöbb esetben szellemét is átmentették s népfőiskoláink néhány kivétellel melegágyakká váltak a kultúra romantikus szemléletének tenyésztésére. Lássuk előbb az elméletet. A Szabadnevelés c. már említett, 1945-ben megjelent évkönyvben Veöreös Imre így ír erről a kérdésről: „A népfőiskola elsősorban a magyar paraszt felé nyúl úgyis, mint legdrágább értékhez, úgyis mint haldokló beteghez.“ Tudván, hogy romantikusaink mily előszeretettel tesznek egyenlőségi jelet a paraszt és a magvar közé, a haldokló beteg hasonlatban ki ne ismerne rá Németh László hatására? Németh László gazdaságtörténeti és politikai tájékozatlansága folytán minden jószándéka ellenére nagyban hozzájárult az úgynevezett népi értelmiség szemléletének elködösitéséhez. A harmincas évek derekán a debreceni diétán a következő szépen hangzó kijelentést tette. — ami 1945-ben Veöreös Imre idézett szavaiban visszhangzik: „Verértélén, fertőzött, kalandokban kifárasztott nép (a magyar), égő bunda alatt alszik s ha felugrik, saját égésének csinál csak szelet.“ Ez a búsmagyar, parasztsirató, passzivitást szugeráló szemlélet, amelynek jellegét a Németh—Veöreös idézet eléggé megvilágítja, megmérgezte népfőiskoláink jórészének légkörét. Felugrani az "égő bunda alól, még ha a felkavart szélben megperzselődik is a bőrünk, levetni magunkról a veszedelmet — ez lett volna a feladatunk. Veszedelmes volt a halálsejtelmes szuggesztió a Horthy világban is, de még veszedelmesebb most, amikor elpusztított országunk néhány esztendő alatti újjáépítésével beigazoltuk, hogy nem „vezérleten, fertőzött, kalandokban, kifárasztott“, hanem erős, egészséges, életrevaló nép vagyunk. De lássuk tovább, hogyan jelölte ki Veöreös Imre a népfőiskola hivatását a fölszabadulás után: „A népfőiskola... a váltakozó politikai rendszerektől függetlenül, az egyetemes magyar ügy szolgálatában áll.“ Ez az idézet nem nagy jövőt jósol a demokráciának s mint a szabadművelődés fogalm:inak elemzésénél láttuk, a politikai rendszertől független. egyetemes ügy szolgálata nem más, mint fából vaskarika. No de kiderül ez Veöreös további fejtegetéseiből is. Mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, milyen szerepet szán Veöreös az államnak, a fennálló politikai rendszer hatalmi szervének, a népfőiskolákkal kapcsolatban: „Az állam feladata, a népfőiskola munkaterén többrétű. Az első, hogy a meglévő népfőiskolákat támogassa erkölcsileg, de a lehetőség szerint anyagilag is... Népfőiskolák teremtése iazonban nem az ő feladata, mert népfőiskolákat rendeletekkel létrehozni nem lehet.“ Nyilvánvaló, hogy Veöreös azért tanácsolja el az államot népfőiskolák alakításától, mert feltételezhető, hogy az ilyen népfőiskola nem a politikai rendszertől független, egyetemes ügy szolgálatába állna, hanem a fennálló rendszer szeretetére és becsülésére nevelné hallgatóit, ami — Veöreös szerint — az egyetemes ügy szolgálatának elvébe ütközik. Kié hát a népfőiskola? Erre is megfelel Veöreös: ,,A népfőiskolái munka terén ma mind a három egyház — róm. kát. (a Kálót és a Kalász révén), református és evangélikus — nagy eredményeket mutat fel.“ Ehhez csak annyit fűzzünk hozzá, hogy a belügyminiszter az első két helyen említett népfőiskola-fenntartót, a Kalotot és a Kalászt, időközben népellenes működésükért betiltotta. Az évkönyv szerkesztője nyilván úgy látta, hogy Veöreös cikke az egyházi köröket nem nyugtatja meg eléggé a világnézeti nevelésben való szabadkezet illetően. Veöreös ugyanis az irányítást és szellemi ellenőrzést is az állam feladatának tartja. A szerkesztő a megjegyzésében, miután 469
