Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
A SZABADMŰVELŐDÉS KÉRDÉSEIRŐL A szabadművelődési felügyelői hivatalok tagjainak révfülöpi értekezletén elhangzott előadás. Az eredmények, amelyeket népünk az utóbbi időkben politikai és gazdasági téren elért, demokráciánk jellegét alapvetően megváltoztatták. Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy megvizsgáljuk egy olyan területnek a kérdéseit, ahol bizonyos mértékig elmaradtunk: az iskolánkívüli népművelésről, újkeletű szóval a szabadművelődésröl van szó. Ez a kérdés koránt sem független a gazdasági fejlődéstől, hanem attól elválaszthatatlan, mint Rákosi Mátyás írta a Művelt Nép 1947 július 15-i számámában: „Az életszínvonal és a termelés emelkedése... a fejlődés fokán megtorpan, ha nem nő ugyanakkor az a kulturális színvonal, amely nemcsak kísérője, de előfeltétele is a magasabbfokú termelésnek. A dolgozó tömegek életszínvonala, kulturális felemelkedése között szerves kölcsönhatás áll fenn.“ Nyilvánvaló, hogy ugyanez a szerves kölcsönhatás a kulturális felemelkedés és a politikai fejlődés között is fennáll. Mindezt nagyon jól tudja a politikái és gazdasági sáncaiból mindinkább kiszoruló reakció is. Nem véletlen, hogy az egyház mögött gyülekezvén, a népi demokrácia Achilles-sarkát az iskolában vélte felfedezni. IIt akart megkapaszkodni, hogy ebből a hadállásból rohamozhassa a demokráciát. Miután innen is kiszorult, várhatóan a szabadművclődésre veti magát. Ezt a terepet jól ismeri a reakció a múltból, amikor még a tőkés osztály az államhatalom birtokában vívta harcát a dolgozó, feltörekvő osztályok ellen. Persze a reakció nem vonult le erről a terepről a felszabadulás után sem, amint azt az alábbiakból látni fogjuk. A szabadművelődésben a demokratikus és reakciós erők között tehát harcokra van kilátás. Mielőtt a demokratikus erők feladatait kijelölnök, nézzük meg, mi történt ezen a térés,n a fölszabadulás óta. A szabad művelődés elvi kérdései A szabadművelődés elvi kérdéseivel az 1945-ben megjelent Szabadnevelés című évkönyv és az 1947 január óta megjelenő Uj Szántás című folyóirat foglalkozik. A Kövendi—Szathmáry szerkesztette szabadművelődési kézikönyv az itt közölt cikkek alapján és szellemében készült, ezért azzal külön nem foglalkozunk. A Szabadnevelésben és az Uj Szántásban közölt cikkek meghatározásaiból azokat idézzük, amelyek kimutathatóan hatással voltak a szabadművelődés gyakorlatának kialakulására. Nem foglalkozunk tehát egyrészt azokkal a megállapításokkal, amelyek vitathatók ugyan, de a szabadművelődés gyakorlatára hatástalanok maradlak, másrészt azokkal, amelyek az idézett meghatározásokat módosíthatnák ugyan, de túlságosan általánosak vagy nem eléggé hangsúlyozottak ahhoz, hogy a gyakorlat területén érvényre juthattak volna. A szabadművelődés elméletének kimunkálásában Karácsony Sándor, az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke és Gombos Ferenc, a kultuszminisztérium szábadművelődési osztályának vezetője végeztek úttörő munkát. Haladó demokratikus meggyőződésükhöz és magatartásukhoz nem fér kétség, képzettségükre, tapasztalataikra és munkájukra szüksége van a népi demokráciának. Ha hibáztak is. az jórészt annak tudható be, hogy nem rendelkeztek egy olyan biztos iránytűvel, mint a materialista világnézet s a marxizmus-lcninizmus elmélete, amely az úttörő munka közben a helyes irányt mutatta volna. Lássuk, hogyan határozzák a szabadművelődés ideológusai a szabadművelődés fogalmát. Gombos Ferenc írja a Szabadnevelésben: „Csak egy félszázaddal ezelőtt is... a nép urai nem ismerték fel még, hogy a közművelődés a szabad társadalom öntevékenysége... a nép urait vak-465
