Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
még' meg 23; bár esetleg ilyen megjegyzések kíséretében: „a felszabadulás után indult és erőteljesebb, mint a népművelés“, „a néphez közelebb álló művelődés“. Ketten pedig semmit sem tudtak róla.- Jóllehet: a szabadművelődés tantárgy volt már a képzőben. Orosz László egv alföldi falu ,intelligenciájának“ olvasmányait veszi számba ((V 4). A szociográfiai tanulmányok sorából kiemelkedik Lányi Kamilla ,(Szekták a demokráciában“ (Vg 1—2) című hosszabb tanulmánya. Szeberényi Lehel „Magyar falu 1948-ban“ (Vg 6) címmel Penc, a legszegényebb pestmegyei falu életkörülményeinek javulását rajzolja meg. Pintér László pedig „A szocializmus iskolája“ (Vg 5) címmel adja közre egy újpesti textilgyár szociográfiáját. Márkus István ismerteti a népi kollégiumok honismereti mozgalmának célkitűzéseit (Vg 1). A komoly felelősségérzet jele, hogy több cikk is foglalkozik népünk egészségügyével. Dalos Béla az orvosi munkának a hároméves tervben betöltendő szerepét ismerteti (T Sz 2). Rácz Pál békési újgazda cikke, „Felépült a házunk...“ (V 2), az egészséges parasztház problémáival foglalkozik. Benjámin László a tatai járás egészségügyéről ad áttekintő képet (F 6). Az érdeklődés előterében áll iskolaügyünk is, nem is csak az államosításért megindult harc óta. Közoktatásügyünk alapproblémáit foglalja össze M.érei Ferenc (Vg 3), valamint Lukács Sándor (T Sz 4—5) tanulmánya. Tardos András egyetemeink színvonaláról (Vg 3) ír. Kenyeres Imre „Irodalom az általános iskolában“ (Cs 4) című cikkében úi tankönyveink irodalmi anyagát ismerteti. Urassá Miklós „A reakció pártiskolái“ (Vg 6) című cikke az egyházi iskolák tankönyveit leplezi le. Vargha Balázs „Gyerekek rajzai“ (V 1) című cikke mind pedagógiai, mind esztétikai szempontból figyelemreméltó. Kardos Lászlónak a népi kollégistákat ért sérelmek dolgában mondott interpellációját közli a (Vg 12). A művészkollégiumok nevelőmunkájával foglalkoznak ugyanabban a számban Beck András, Pogány ö. Gábor ék Somogyi Árpád. Benjámin László a művészkollégiumok életéről' számolva be megállapítja, hogy a 45 Derkovits-kollégistából a Kollégium nélkül legfeljebb kettő fejlődhetett volna művésszé. Jelképes a Dési-Huber Kollégium egyik falát díszítő felirat: „Munkások és parasztok fiai vagyunk — munkások és parasztok művészei leszünk“. Csukás István „Közösségi nevelés“ (Vg 6) címmel számol he "egy pápai középiskolás kollégium életéről. S végül: hogyan tájékoztatnak folyóirataink a nagyvilág felől? A Szovjetunióban tett útjáról számol be Boldizsár Iván két színes naplórészletben (F 3, Cs 3); többet, sajnos, nem olvashattunk a szovjet népek életéről folyóiratainkban, félév óta. Szomszédnépeinkkel is csak a Valóság „Dunatáj“ rovata foglalkozik programszerűen. Még 12 , számában jelent meg Dobossg Imre cikke Szlovákia iparosodásáról, Hermann Józsefé a román ifjúság problémáiról, valamint Korolovszky Lajos ismertetése Szabó Pál jugoszláviai útikönyvéről, Lázár Györgyé Kovács György „Békülő Erdélyéről, Malter Károtyé az erdélyi numkásprózáról és Kovács Györgyé Szemlés Ferenc új regényéről. Idén azután, egyébként helyesen, ezt a rovatot is a centenáris vonatkozású közlemények sajátították ki. így félév óta még -annyit sem olvashattunk szomszédainkról. Ha messzebb tekintünk, Szabó Pál bulgáriai útjáról közöl tarka képeket (Cs 8), Fekete Sándor Albániáról, mint az ifjúság országáról (Vg 1), Barabás Tibor ugyancsak albániai útjáról számol he, Tamás Péter Svájcról (Vg 1), Vásárhelyi Miklós a választások idején Olaszországban töllölt 6 napjáról (Vg 5). A Válasz folytatásokban közli Illyés Gyulának „Egy falu Franciaországban“ című beszámolóját a délfranciaországi (Albitól 20. km-re lévő), 2800 lakosú Réalmont éleiéről. Anna Louise Strong cikke a felszabadított Kínában folyó földosztást ismerteti (F 5). Rendszeresen tájékoztatja olvasóit1 a világ országainak politikai s gazdasági harcairól a T Sz „Nemzetközi Szemle“ rovata. A természettudományok köréből egyedül Németh Lászlónak kémiai tankönyve elé írt előszavát (V 3) említhetjük. Míg politika, közgazdaság, 446
