Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-07-01 / 7. szám

Mihály András (F 3) és Vargyas Lajos (V 4). — Színháztudományi kérdésekkel foglalkoznak Nagy Adorján könyvismertetései (M 12 és 1), Bálint iMjos ismertetése a „III. Richard“ előadásáról (M 2) és Heszke Béla cikke (M 3). Gern György a szovjet filmművészet szempontjait foglalja össze,

Ortutay Gyula „Irodalom és politika“ *(F 4) címmel megjelent beszédét a Magyar Művészeti Tanács centenáris ülésén mondotta el. Felveti a kérdést: kér-e a mai magyar- s világhelyzet választ íróinktól, művészeinktől? Sokan álnokul azt mondják: ina már nincs- szükség arra. hogy íróink állást foglaljanak politikai kérdésekben, vonuljanak vissza az alkotás művészileg — úgymond — zártabb területére, hiszen 1945 óta már a politikusok oldják meg azokat a feladatokat,- .amiket a felszabadulás előtt az elnyomó rendszer miatt valóban csak az írók hirdethettek. A demokrácia azonban politikán a nemzet és a társadalom - építő erőinek összefogását érti és mivel a demokrácia még hazánkban sem győzött minden területen, a világpolitikában pedig éppen döntő támadásra készülnek a reakció erői, íróink nem maradhatnak némák ebben a helyzetben. Rámutatott Ortutay Gyula ezzel kapcsolatban egy irodalomszociológiai problémára is, nevezetesen arra: megtörtént-e minden, hogy végre eljusson hazánkban az igazi, a nagy irodalom azokhoz, akiknek íróink elsősorban írták, a magyar dolgozókhoz? Hogy alkotásaik ne csak egy kiváltságos kis kör tulajdonában legyenek, el kell juttatnunk a haladó magyar irodalmat a dolgozók mind szélesebb rétegeihez. — Horváth Márton „A magyar demokrácia irodalmi életének mérlege“ (Cs 4) című tanulmánya mai irodalmunk értékeléséhez ad alapvető szempontokat. Hegedűs Géza ..Népi irodalom, urbánus irodalom“ (M 2) című cikke rámutat arra, hogv ez az ellentét mondvacsinált és rosszhiszemű. Losonczy Géza a nemlétező „szellemi geltó“-ról írva (F 12) megállapítja a Népszava ilyen értelmű cikkével szemben, hogy nem igaz, mintha kultúrpolitikánk irányítói el akarnák szigetelni a magyar szellemi életet a világ irodalmi termésétől. Elég hivatkoznunk a gyanúsítással szemben könyvkiadásunkra vagy színházáink műsorára. — Iiomlós Aladár „Az új magyar irodalomtörténet körül“ (Cs 7) című cikkében rámutat, hogy nincs még magyar irodalomtörténeti mű, mely szociológiai tisztánlátás szempont jóiból megbízható volna. Eddigi irodalomtörténeteink nem tanítottak meg arra, hogy az irodalom az egyetemes történelem egyik megnyilvánulása, megértéséhez tehát a történelemből kell kiindulnunk.

Irodalmunk múltjából, úgylálszik. József Attila áll az érdeklődés előterében. A Cs folytatásokban közli Németh Andornak visszaemlékezéseit a költőre ..József Attila és kora“ címmel. Horváth Mórion József Attiláról írt cikkében (F 12) megállapítja, hogy a célok, melyekért Petőfi és Ady éltek, már mögöttünk vannak, József Attila versei viszont nemcsak az örökkévalósághoz, hanem napi kérdéseinkhez is szólnak még. Különösen, ha nemcsak Magyarország van szemünk előtt, ahol a jelen már nem a költő ellenségeié, hanem Xyugateurópa. ahol most vezetnek újabb rohamot a munkás szabadsága ellen azok, akik annakidején Magyarországon is. József Attila aktuális marad mindaddig, míg zsarnokság és imperializmus fenyegeti az emberi szabadságot, az ő verseiben saját mai és holnapi kérdéséire kaphatnak választ a nyugati olvasók. Nem véletlen, hogy nem régebben jelent meg verseinek első francia fordítása. Komlós Aladár érdekes cikkben ismerteti a József Attila verseiről életében megjelent kritikákat (M 1 j. Hatvány !Aljas is újra közli a ..Nincsen apám, se anyám“-ról 1929-ben írt kritikáját és elmondja ezzel kapcsolatos emlékeit (Cs 7). József Attila „Falu“ című versének szövegmagyarázalát adja Szabolcsi Miklós „Vers és politika“ címmel (Vg 12).

A régebbiek közül Bacsányi János forradalmi verséről Keresztúri Dezső (V 2), Csokonai Vitéz Mihályiról Benedek Marcell (Cs 6). Berzsenyiről Waldapfel József (Cs 7) és Németh László (V 5—6). Fazekas Mihályról Czibor János (Cs 8). Petőfiről Komlós Aladár (Cs 2) emlékezik meg a centenáris év elején, Illyés Gyula márciusban (V 3) Farkas Sándor Petőfi egykorú bírálóit ismerteti „Akik Petőfitől féltették a költészetet“ (Cs 6) címmel. Bóka László Petőfi, és Lamartine rokonságát keresve a forradalmi

443