Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
osztva bírálják el, mégpedig népdal, valamint míídal és ária csoportokban. Az ilyen kettéosztást az tette szükségessé, hogy a szereplők által előadott számok között igen nagy volt a különbség, nem zenei érték szempontjából, hanem abból a szempontból, hogy az előadott mű mennyire teszi próbára az énekesnek nemcsak a képességeit, hanem képzettségét, iskolázottságát is. A várpsi vidékekről felkerült versenyzők és a budapestiek természetesen inkább értékes műdalokat és főleg operaáriákat énekellek, míg a falusiak népdalokat. Nem lett volna méltányos az előbb említett kategorizálástól elállni, sem egyik, sem másik fajta énekes szempontjából. Azoknál az énekeseknél, akik már valamennyire tanultak, képezték a hangjukat, nem lehetett ettől a körülménytől eltekinteni, viszont a falusiakkal szemben is igazságtalanság lett volna, ha képzetlen, de kiváló hangjuk miatt háttérbe szorultak volna. A versenynek így is több győztese van. A népdalcsoportban versenyzett két régi vetélytárs: Farkas András és Gábor Áron szatmármeg.yei lakosok, akik a körzeti, megyei és területi versenyeken mindig felváltva nyerték az első és második díjat. Az országoson aztán végleg eldőlt a vetélkedés: Farkas András lett az első. Mindketten elsőrendű hanganyaggal rendelkeznek. A népdalcsoport többi tagja is kitűnő á maga nemében. Az ária- és műdalcsoportban nehány egészen kiváló tehetség jelentkezett, így többek között Szűcs Mihály bányász, akit a verseny után a jelenlévő és a díjakat kiosztó Nógrádi Sándor államtitkár vissza sem engedett a bányába, itt tartotta Budapesten, hogy továbbképezze magát. Mindent összevetve, a verseny' nagyon bíztató képet mutatott a jövőre nézve. 1 kulturális helyzetünket annyira jellemző hatalmas különbség a hivatásos és nemhivatásos énekesek, általában művészek között az ilyen versenyek nyomán fog egyre kisebbé válni azáltal, hogy a nem hivatásosak képzettsége, tudása egyre emelkedik. Hivatásosaink egyre inkább azok t közül fognak kikerülni, akik az' ilyen versenyeken mutatják be képességeiket; ezek pedig a nép fiai. nemcsak a kiváltságosak gyermekei. így, ilyen úton lesz a magyar énekeskultúra s ezentúl egész zeneművészetünk is ténylegesen a népé. Kiss Lajos A KISZENEKAROK ORSZÁGOS DÖNTŐ VERSENYÉNEK TANULSÁGAIRÓL A 48-as Országos Iíultúrverseny Központi Rendezőbizottsága április 11-én Tatabániján tartotta a kiszenekarok (50 főn alul) országos döntőjét. A rendezőbizottság ebbe a kategóriába sorolta a kis szimfonikus zenekarokat és a szalonzenekarokat. A valóságban ebben a csoportban szerepeltek az összes nem nagy zenekarok és a jelenlévő bírálóbizottság tagjai hivatásosakból álló növendék vonószenekártól kezdve, kisebb létszámú szimfonikus zenekarokon át, mandolin és tilinkó-zenekarokig a legkülönbözőbb zenekarok előadását hallhatták. A bírálóbizottság a verseny eredményének kihirdetésekor megkülönböztetett szimfonikus- és szalonzenekarokat és e szerűit a szimfonikus •zenekarok közül a Budapest Szélazsfőváros Vízmüvek zenekarát helyezte az első helyre, míg a szalonzenekarok csoportjából a Kőbányai Dohánygyár és az ÜTI szalonzenekarát nyilvánította elsőnek holtversenyben. A résztvevő zenekarok közűi nem helyezte a Miskolci Tilinkózenekart, a Miskolci Üveggyár Mandolinzenekarát és a Győri MÁVAG szalonzenekarát. A tilinkáról megállapította a bizottság, hogy zenekari összeállításra nem alkalmas, megközelítően sem lehet tiszta összehangolást elérni vele. Az 408
