Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

Valahol Európában cíinű legújabb magyar filmet. A doktorandus igazgató egv régebbi élményemet is eszembe juttatta, az is film volt; évekkel ezelőtt mutogatták: Fiúk városa volt a címe. Az igazgató úr megvallotta őszintén, őt ez a régebbi film inspirálta vállalkozása legkezdetén.

tie kellett látnom, hogy a „Pedagógiai éposz“ íorrongón, sőt forradalmin aktuális probléma. A probléma olvasztotta fel bennem a jéggédermedt melódiákat. Ha probléma, megoldásra vár. Ha aktuális, most kell megoldanunk, nem. máskor. Tegnap még lehetetlen lett volna, holnapra már elkéshetnénk vele. Nem elérhetetlen „forma“ hát a pedagógiai eposz, hanem megvalósítandó lehetőség. Milyen forrók a problémahullámok. Most már akadálytalanul Ömölnek belőlem a dithirambus melódiái.

II.

■ A Zrimjiász volt az első éposz, amelyről már ifjúkoromban alkalmam nyilt-'elbeszélgethetnem különböző felnőttekkel. Hatodik, hetedik gimnazista, negyedféléves bölcsész koromban mindegyik tanárom meghaló^ egyértelműséggel azt a kérdést szegezte a mellemnek l mi a Zrinyiász alapeszméje? Tőlük tudom, hogy az e kérdésre adható felelet döntő fontosságú minden époszra nézve. Én is azt kutatom tehát első sorban: mi az alapeszméje a „Pedagógiai époszÁ-nak ?

Válogassunk talán a kínálkozó eszmék között. Leghamarább ez esik az ember kezeügyébe: van pedagógiai elméiét, évszázadok bölcsessége, megírva lelkes és tudós könyvekben. díszéül minden iskola könyvtárának, aztán éttől függetlenül van pedagógiai gyakorlat, amelynek Szkilláin és Gharibdiszein összezúzódik, hajótörést szenved minden, amit a nagyszívű és gyermekszerető pedagógusok valaha is kiagyaltak.

Még tovább is mehetnénk, éppen a pedagógiai gyakorlat ösvényein. Van valahol a városban Tanügy, telisden-leli tanügyi bácsikkal és tanügyi nénikkel. Azoknak Aran kialakult módszerük, rendszerük, gyakorlatuk, szakképzettségük és szakvéleményük, lélektani laboratóriumaik vannak, tesztekkel, fejlődésgörbékkel, statisztikai adatokkal, kérdőívekkel, tipizáló eljárásmódokkal, jellemlapokkal és pontozási rendszerekkel. Mindettől függetlenül pedig van egy valóságos étid, pedagógiai életközösség, hogy még pontosabban fogalmazzam, ahol a tények egészen másképpen mutatkoznak, a jelenségek szuverén gőggel merednek — mondjuk — észak-délnek olyankor, mikor az előírások, szabátyok, rendeletek, módszertani táblázatok, elmúlt idők tapasztalati normái kelet-nyugatot jeleznek esetleg. Kiterjesztve most már a speciális pedagógiai vonatkozásokat az adminisztráció egészére: van egy hivatalos illetékesség, mely minduntalan bujócskál játszik a nem egészen paragrafus szerint je-3