Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-06-01 / 6. szám
PARASZTSÁGUNK MÚLTJA ÉS JÖVŐJE VERES PÉTER: Számadás (6. kiadás. Püski), A paraszti jövendő (Sarló). Önmaga életéről adott számot ebben a könyvben Veres Péter, akkor még éppenhogy kiforrott- író. Leszámolás is volt ez a könyv, elintézése át én problémájának. Az ő énproblémája már akkor sérti valami dekadens és terméketlen önboncolgatás volt, nem maiját kereste, hanem keltjét a társadalomban. A tengődő paraszti milliók közül lassan országos szerepre jutott ember azt kereste a fejlődésnek ezekben az éveiben: mire is van hivatva, milyennek is kell lennie, hogy betölthesse hivatását. Ez a könyv már annak dokumentuma volt, hogy megtalálta a helyét: mint önéletrajz-író is képet tud már adni koráról és osztályáról, mégpedig józan, világos, őszinte képet. Azt mondja el önéletrajzában: hogyan fejlődik a minden oldalról kényszerítő körülmények hatására, nagyravágyás és szereplési viszketegség nélkül, sorstársainak szószólójává és vezetőjévé egy magáért és másokért felelősséget érző, befogadni és adni mindig kész szellemű parasztember. Az élet maga teszi tájékozottá a világban, sodorván őt uradalomba, magányos tanyára, falusi szegénysorra, pásztorgyereknek, napszámos- ' nak vasúti munkásnak, lógosok közé kaszárnyatölteléknek, Piavéhoz ágyú tölteléknek, direktóriumi tagságra, román fogságba, szemtelen görög gazda tanyájára alázatos román béresek közé, ilorthy-börtönbe, országos munkásmozgalomba, ő maga, érzékeny és nyilteszű ember lévén, szemügyre vesz és megjegyez mindent, amit az élet mutat neki, tanúi persze a könyvekből is, amihez csak hozzájuthat. S megint csak az élet kényszerítette cselekvésre, helytállásra mindazért, amit igaznak és jónak ismert meg. Hangsúlyozzuk: önéletrajznál sokkal több ez a könyv, mert korunk legaktuálisabb embertípusának alakulását mutatja meg Veres Péter önmaga történetében, a társadalom mélyéből a társadalom vezetői közé felkerült, osztályához hűnek maradi tehetséges emberét, őszintén és reálisan — minden zsákutcájával és tétovázásával — mutatja meg ennek az embernek a pályáját. Ezért történelmi dokumentum ez a könyve. Míg „Számadás1' a társadalomban helyét kereső leendő politikus önarcképe — ez a könyv a feladataiba méiyedt problémáiban feloldódó politikus írása. A múltat, a parasztsorsot élményeiben, sőt ösztöneiben hordja az író, a jelen állapotot is sok konkrét tapasztalat útján ismerte meg; ezzel a gazdag tapasztalati anyaggal ötvözi össze gazdaságiam és politikai ismereteit, így alakítja ki a magyar parasztság jövőjének reális és nagyvonalú képét. A paraszti termelés kérdéseiből indul ki, de hogy ezeket megoldja, az ipar, kereskedelem, közigazgatás, építészet, mindenekelőtt pedig a politika sok problémáján is átvezeti az olvasót. Optimista nyugalom s ezzel .összetartozó kíméletlen őszinteség jellemzi a könyvet. Elöljáróban a jelen állapot sok baját és veszélyes pontját mutogatja meg az író (birtokaprózódás, túlnépesedés, agrárolló, tőkehiány, stb.).- Az ezer éve nélkülöző, de jobb jövőjében most már bízó parasztság rendíthetetlen nyugalmával mondja ki, hogy ha az immár elérhető jobb helyzetet tényleg biztosítani akarjuk, . még néhány évig nem lehet kijjebb engedni a nadrágszíj jat, sőt összébb is kell húzniuk magukal az eddig könnyebben élő rétegeknek. Mert könnyű megoldás nincs. Nem „egyedül üdvözítő“ varázsszó se a Kertmagyarország, se a gépesítés, se egyéb. Aprólékos gonddal vizsgálja tehát végig az összes még kihasználatlan lehetőségeket, tájanként és birtoktipusoziként határozva meg, hol mi jót hozhat a gyümölcs- és főzelékfélék termelése, a takarmánynövényeké, a fásítás, az állattenyésztés, az intenzivebb kézi talajmunka, a gépesítés, az öntözés, a tagosítás, a termelési, értékesítési, fogyasztási és hitelszövetkezetek munkája. Á szövetkezeteken át szerelné tervszerűbbé tenni mezőgazdaságunkat. Az egyes kisparasztiénak is a szövetkezetek tehetik csak lehetővé, hogy megbízható számvetéssel • gazdálkodjanak, az állam pedig megint csak a szövetkezeti hálózat közvetítésével segítheti a paraszti termelést a mai anarchiából a nemzetgazdaság helyes útjára, a bel- és külföldi fogyasztási 374
