Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
felmerülő probléma: a .színvonalas könyüzene létrejöttéről van szó. Ahogy a polgári ízlés megjelent az európai zenében, a ,,könnyű“-, a szórakoztató-zene egyre jobban kivált abból az egységből, amit addig a színvonalas műzenével alkotott és süllyedő tendenciával züllött Strauss Jánostól a legsilányabb utcai zenéig, a zenei ponyva soha nem képzelt melységei felé. Természetes, hogy embermilliók, akik maguk veszik kezükbe gazdasági, pohtikai, társadalmi és kulturális életük irányítását, nem tengődhetnek ilyen zenei szemetem Legkiválóbb muzikológusaink ankétokon, magánbeszélgetések közben, szemináriumokon és cikkekben foglalkoznak a súlyos kérdéssel: hogyan lehetne újra megteremteni vagy megközelíteni a zene „aranykori“ egységét és milyen stílus-elemeket kell inagábaolvasztania a színvonalas, építő és mégis minél több ember számára élvezhető zenének és hogyan? Nem olyan a kérdés, amire most bárki is egyérLelmíí és határozott választ adhatna, hiszen hosszú társadalmi fejlődésnek kell ezt a zenét kialakítania. De a kérdés felvetése az első lépés a megoldásához vezető utón s mutatja zenetudósainknak a zenei gondoskodásukra bízott társadalom iránt érzett felelősségtudatát. Ujfalussy József SZÍNHÁZ KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN (Nemzeti Színház). Március 15-ére a „Bánk bán" felújításával ajándékozott meg a Nemzeti Színház. A felszabadulás után — még a Magyar Színház épületében — a „Bánk Bán“ reprizével kezdte meg az új Nemzeti Színház munkáját. Most, még három év sem telt azóta, ismét új rendezésben és új szereposztásban került színre Katona József klasszikus darabja. Márkus László rendezése különösen kettőt kíván hangsúlyozni. Egyrészt azt, hogy Katona műve nein a II. Endre korabeli viszonyokat ábrázoló történelmi elbeszélés — a történelmi, kosztümös keret csak alkalom arra, hogy Katona kifejezhesse a maga kora nemességében feszülő lázongást a minden magyar életet megölő idegen uralkodóház, az osztrák elnyomás ellen. Másrészt megkísérelte a rendező Tiborcot Bánkkal egyenértékű főszereplőként állítani a darab középpontjába. Utóbbi szándékát erőltetettnek érezzük. A darab szerkezetéből semmikép sem következik; Tiborc, ez a szerencsétlen, nyomorgó jobbágy, méltó partner a helyzetével és magával vívódó bán számára, de nem másik hőse a darabnak. Katonának sem lehetett ez a kettős beállítás szándéka: korának leghaladóbb nemesi gondolkodói sem látták még egymás mellett a nemest és a jobbágyot, bár ha a jobbágyság felszabadítását és felemelését kívánták is. Annál gyümölcsözőbb volt viszont a rendező előbbi szempontja, Valóban, egyszer sem éreztük eddig ennyire, hogy Katona a reformkor elejének, az éles szemmel látók szorongó érzéseinek, az induló nagy nemzeti küzdelemnek a szószólója történelmi drámájában. Hogy Petur nem a XIII. század eleji, hanem a napóleoni háborúk utáni tehetetlen magyar nemességet ostorozza az összeesküvők jelenetében, hogy Petur és Bánk között tulajdonképpen nem a merániak, hanem a Habsburgok elleni magatartást illetően van vita, hogy Bánk magános tépelődése Katona József, Kecskemét város fiskálisának nagy magánossága és tépelődése, küzködése, hogy a kikerülhetetlennek látszó forradalomért lelkiismeretében eleve átháríthassa a felelősséget az idegen uralkodóházra. Nem véletlenül érnek meg a dolgok adott időre s bizonnyal nem véletlen az sem, hogy ez az előadás éppen a szabadságharc centenáriumára sikerült ilyenné. Victor János GERGELY SÁNDOR: VITÉZEK ÉS HŐSÖK (Belvárosi Színház). A függöny fölhúzódik, kopott kávéház különszobájában néhány ember ül. Hajnal van, kívülről még cigányzene hallatszik be, a sarokban egy pincér bóbiskol. Ebbe az álmos kávéházba toppan be éjszakai inspekció után 1935 egyik hajnalán Kovács József, magyar királyi államvasúti főfelügyelő, aki ma érzi magát először igazán szabadnak, mert kifizette villája után az adósság 242
