Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
MŰVÉSZEI' ZENE SZABÓ ANDRÁS ÉS CSENKI IMRE HANGVERSENYEI Tudom áll, hogy Szabó András akkor is a maga útját járja, ha egymagára marad. De talán mégis jól esik neki, ha hébe-korba értesül felőle, hogy az embertelenségben megint egy emberrel többedmagával ember, hát most innen megüzenem neki: nagyon szépen köszönöm szívbéli kedves ajándékát, az idei Bartók-estet. A Zeneakadémia nagy terme úgyis jókora hodály, ha teli van közönséggel, a Bartók Gyermekeknek írt szlovák népdalai akkor is kicsi lármát csapnak, ha intim szobácskábán, kevesek fülehallatára muzsikálja cl őket az ember. És mégis Szabó Andrásnak van igaza, mikor a nagy térességben szólaltat meg egy vagy néhány halk hangot s alig hallgatják százan. Igaza van, mert a nehányak lélekzetvisszaíojtva hallgatják. És igaza van, mikor így kezdi Bartók gyermekes nagy áhítatával: Jaj, de szép és jaj, de különös: hangzik egy" hang; jaj, de szép és jaj, de különös, egyszerre hangzik két hang, most egy egész akkord megzendül. És harmadszor is igaza van, mikor a művészet alázatosságának a hirdetésével kezdi: hallgassátok Bartókot, íme, nem áll oda közétek és a szlovák népdalok közé; hallgasalok engem, íme, nem állok oda közétek és Bartók közé, hallgassátok a nótát, íme, nem áll közétek és a hangok közé. De jussom van melléülni a zongorának, leütni rajta egy-két-sok billentyűt, neked is jussod van eljönni vagy otthon maradni, odahallgatni vagy siketnek tetetned magadat, velünk röpülni vagy megátalkodni. Egészen elemi erővel győzött a művész, mert esztétikai küszöbnek egy gyermek primitív bülentéseit használta és mégis megéreztette jelképi jelentőségében a később kibontakozó virtuózt, merész vállalkozásának kockázatát pedig a hátgerincében benne érezte a mellette érző hallgatóság. Ettől kezdve nyert ügye volt. A Román táncokból valami aszúszerűséget csapolt és a szó szószerinti értelmében az öröm borával koccingatoít velünk. Ez a három szám volt számunkra a leginkább muzsika, érzelemszerző kizárólagosságában. Szünet után a Három csíkmegyei népdal Szabó András pedagógiai nagyszerűségét tette nyilvánvalóvá. Többékevésbbé közhely, hogy a Dunavölgye, a folyam közép- és alsófolyásának a mentén közös zenei folklórterület, de Szabó András interpretálta és tudatosította ezt a tényt: elmuzsikálta és világosabb lett a játékától életünk és lelkünk. A Magyar jxtrasztdalok, a Siratók és az Improvizációk úgy hatottak ránk, mintha éhesek lettünk és enni kaptunk volna, vagy betegek leltünk és orvosságot adtak volna be nekünk. Azt akarom érzékeltetni, hogy egészen mélyről és egészen messziről kezdve egészen nagy mértékben gyarapodtunk és gyógyultunk hallatukra nemcsak emberségünkben, hanem emberi közösségi ér ze lem vil águnkban is. Valósággá vált számunkra a művészet társadalomépítő erejének pozitív hatása. A ráadások Szabó Andrást, mint a művészet oltárán áldozó papot jellemezték, arra voltak jók, hogy Bartók felé mutatkozó művészi alázatának mutassák különben rejtett gyökereit. Érdekes, hogy kevesebb alázattal hódoló előadóművészek minden áron érvényesülni szerető egyénisége hogy el szokott sikkadni mégis s hogy megnőtt és mennyire megmutatkozott ezé a magát a zseninek gyermeki engedelmességgel megadó kongeniális tehetségé. • 239
