Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
9. Mint már említettük, napjainkban megy végbe az ifjúságnak a felszabadulása is. Az alaprendelet szerint a tanácsban az ifjúságot a MaDISz képviselte. A MaDISz ez év tavaszán megszűnt, illetve nagyobb ifjúsági egységekbe olvadt be. Addig is, amíg a készülő szabadművelődési törvény intézkedik arról, hogy milyen ifjúsági szerv kap képviseletet a tanácsokban, fontos, hogy az új egységes ifjúsági szervek legalább tanácskozási joggal résztvegyenek a szabadművelődési munkában. Külön legyen a tanácsnak gondja a vakációra hazatérő diákifiúság foglalkoztatására. Az ország sok helyén a tanácsok ifjúsági parlamentre szokták összehívni havonta a község vagy a város legkülönfélébb mozgalmakba tömörült ifjúságát. Minden alkalommal valamilyen határozott kérdés megtárgyalására ülnek össze. Ezek a parlamentek jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy az ifjúság megtanuljon vitatkozni (éppen ezért" az. ellenvéleményektől sem szabad félni); viszont arra is jó példát mutattak, hogy konkrét kérdésekben sikerül ifjúságunk legkülönfélébb rétegeit is egységes elhatározásra bírni. Ennél a problémánál említjük meg, bár természetesen a felnőttekre vonatkozik, hogy kívánatos ifjúság-lélektani előadásokat tartani, mert ma már sokat tudunk a kisgyermek (7—8 éves korig), a növő gyermek (13 éves korig), a serdülő (16 éves korig) és az ifjú lelkialkatáról és sok szülő és gyermek vagy ifjú életét tennénk boldogabbá, ha megismertetnénk a fejlődés-lélektan eredményeivel, mert nem tartanák azontúl hibának azt, ami csak fejlődési törvényszerűség. 10. Sok tanács kezdetben szinte kizárólag értelmiségi embereket választott tagjai közé. Még a paraszt-érdekvédelmi szervek is nadrágos embert bíztak meg képviseletükkel. A tanács csak akkor határozhat az egész község nevében, ha paraszt- és munkásemberek kellő számban vesznek részt a munkájában. Nemcsak az lehet a tanács tagja, aki előadást tart, hanem áld képviselni tudja a társadalom előadások iránti igényét. Természetesen kívánatos, hogy a munkásság és parasztság képviselői minél előbb nemcsak passzív, hanem aktív résztvevői legyenek a kulturális munkának, tehát maguk is tartsanak előadásokat. Népünk az értelmiséggel szemben nagyon sokszor bizalmatlan s nem ok nélkül és csak akkor tudja igazán elfogadni a kultúrát, ha hasonszőrű valaki közvetíti hozzá. Az egyik tájkonferencián megjelent pl. egy olyan parasztember, akinek komoly saját könyvtára van, aki magaaiakított énekkart, sokféle tanfolyamra eljárkált s ma már az egész falu tanítómestere gazdasági és kulturális kérdésekben egyaránt. Falujabéliek is megjelentek azon a konferencián és elmesélték, hogy először furcsa embernek tartották, de amikor kiderült, hogy a szőlője is szebb mint a másé, meg az élete is jobb, mint sokaké, kezdtek felfigyelni rá s kezdték elismerni, hogy mégis csak komoly haszna lehet a tanulásnak és a tanfolyamra járásnak. Ugyanígy munkásaink, bányászaink is könnyebben fogadják el a kultúrát élvtársaiktól, éppen ezért minden tanácsnak és ügyvezetőnek komoly gondja kell legyen a paraszt és munkás emberek felkeresése és munkába állítása. 11. Változatlanul nagy szükségünk van minden tanító és tanár, általában műiden értelmiségi munkájára. A szabadművelődés tisztelettel és nagy szeretettel kéri fel az ország pedagógusait, hogy álljanak népük szolgálatába. Meg fogják látni, hogy a demokrácia olyan megbecsülésben fogja őket részesíteni, amilyen megbecsülésről az elmúlt időkben még csak nem is álmodhattak. 12. Nagyon vigyázzunk arra, hogy az egyéni kiválóságok közé ne csak az előadókat és vezető embereket válasszuk be, hanem a község különböző tájainak, kialakult eggségeiiick a képviselőit is. Legyen a tanácsban tehát olyan valaki, aki az alvégen hangadó, egy másik, aki a felvég kulturális igényeiről adhat hírt és viszont propagandát csinál az új művelődési alkalmaknak. Sok helyen évtizedeken keresztül egy-egy társaság csak az egyik kaszinóba, csak az egyik kocsmába vagy csali 221
