Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
AZ ANALFABÉTIZMUS ELLEN MEGNYITÓ AZ ANALFABÉTA TANFOLYAMOK VEZETŐINEK NOVEMBERI KONFERENCIÁJÁN EzL a tanfolyamot azoknak a tanítóknak és tanároknak rendeztük, akik mostanában analfabéta tanfolyamot fognak vezetni. Azt vettem észre és valamennyien azt vettük észre, hogy az ország közvéleménye nem tudja miről is van szó, mikor analfabétizmusról • beszélünk. Még maguk az analfabéták sem tudják, mit is jelent életükben az. hogy v nem tudnak sem írni, sem olvasni, mert ha tudnák, akkor nem kellene olyan nagy nehézségek árán felkutatni és együttartani őket. Nem érezzük az analfabétizmus külön bánatát és nem érzi senki elkövetett bűnöik következményének. Pedig már is apokaliptikussá nőtt, olyan, mint egy természeti tünemény: pusztító orkán, jégeső, vagy vízözön, tehetetlenül vesszük tudomásul, hogy van és tűrjük el kegyetlen hatásait. Vannak olyan országok, ahol az analfabéták százalékszáma magasabb, mint nálunk. Vannak, ahol alacsonyabb. Vannak, ahol ezrelékben közük a számukat, olyan csekély. Finnországban meg csak azért adnak még néhány tízezreléket, mert a szellemileg fogyatékosokat is belevették a végeredménybe. Ha megnézzük ezeket a percentszámokat, azt látjuk, hogy nem 'önálló jelenségei egy ország "kultúrájának, hanem kísérőjelenségek. Amely országban a kultúra magasabb, ahol az anyagi helyzet jobb, ahol a politikai jogok minden emberre kiterjednek, ott az analfabéták száma is kevesebb, sőt a semmivel egyenlő. Nem egyszer táji jelenség is az analfabétizmus. Hazánkban is az. Ezért nekünk sokkal jobban kellene szégyelnünk magunkat, mint ahogy tesszük. Hogy menynyire nem okvetlenül értéktelen is 'az az ember, aki analfabéta, arra a magain életéből is hozhatok fel példát: Egy családról van szó, valamennyi tagját jól ismertem, egy faluból valók voltunk. A szülők szegény földmíves emberek voltak, három fiúgyermekük született. A legidősebb fiút a nagyanyja nevelte városban. Ennek módja volt iskolába járni, sőt magasabb iskolát is végzett. A középső negyedik elemibe járt, mikor a szülők meghaltak. Ez még a hatodik osztályt is el tudta végezni idegenek segítségéve!, de felsőbb iskolába nem kerülhetett. Ügy tudom, hogy ebből a fiúból kerékgyártó mester lett. A harmadik gyermek még nem volt iskolaköteles, míg a szülők éltek, ezért nem járt addig, azután meg már nem járhatott, analfabétának maradt. A három fiú közül ő volt a legtalentumosabb, igazán nem tehetségtelensége folytán előzte hátulról testvéreit. Ebből az esetből is látszik, hogy nálunk nem tehetség dolga volt a kultúrában való részesedés, hanem igen gyakran szerencse dolga volt. Most más körülmények között élünk s ha igyekszünk “pótolni a múlt vétkeit, csupán adósságot törlesztőnk vvele. Munkánk kezdetén mindenkitől nagy felelősségtudatot kérek. Felelősségtudatot kérni azoktól, akikben nagy lánggal ég a munka iránti lelkesedés, talán nem is kellene. Nem is tenném, de önök nagyon nehéz, sőt majdnem kilátástalan munkára vállalkoztak. Kezdetleges felelősségérzet ha tennie kell valamit, elvégzi, ami hasonló esetben szo-21
