Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
J A NÖVEKEDÉS ÉPOSZA I„ Kétkötetes nagy irodalmi műnek az orosz címe ez, helyesebben nem is pontosan éppen ez, hanem csak valami ilyesféle. írójának a neve Makarenko, a magyar fordításé meg ez: Az új ember kovácsa. Bizonyos mértékig ellenzéke vagyok a magyar címnek, mikor a fent címűi írt kifejezést szegzeni ellenébe. Makarenko bizonyára maga is azt akarta megírni, hogy nevelte ő a maga hol negyven, hol négyszáz főnyi züllöltgyerek-csapatál becsületes emberekké, de voltaképpen azt írta meg, hogy növekedtek ezek a gyerekek ártalmas önző ösztönlényekből tudatos, hasznos kollektívvé. Arról is szeretnék és próbálok most híradással lenni, milyen kristálytisztán hallani ki a nevelés poémájából a növekedés époszát. ^ Több mint félesztendős élelemben már ez az élmény. Mikor első ízben olvastam el a művet, elhatároztam-formán, hogy nem írok róla. Nem irigyeltem másoktól, nem azért nem akartam beszámolni másoknak felőle, hanem csak azért. merL szinte lehetetlenségnek éreztem. Azonmód egy lelt velem, ahogy végére értem, semmi melléktermék nem maradt belőle. Megemésztettem mindenestül, mozgássá, ritmussá, életté vált bennem azonnal. Ahogy arról nem tudnék írni hogy „vagyok“, ahogy az életem velem-magammal egy, nem elmélet és nem is téma, legkevésbbé pedig probléma, olyan természetes minden Makarenko époszában számomra. Persze, hogy minden úgy történik benne, ahogy éppen történik. Nincs semmi újság, hálislennek — mondják a szülőfalumban,- ha úgy folynak a dolgok, ahogy szoktak, meg ahogy illik is, hogy végbemenjen minden. Nincs véleményem Makarenko könyvéről, nem mintha nem érdemelné nieg, hogy legyen, úgy nincs, mint ahogy arról sem szokott véleményem lenni, hogy ma reggel megvirradt, aztán apródonkint dél lett s most olt tartunk, hogy nemsokára 'beesteledik. Ez a dolgok rendje — mi véleménye lehet minderről a dolgok rendjében a dolgok rendje szerint élő , embereknek? De ahogy a napok teltek-multak, távlatot nyert Makarenko gyermekeinek mégis csak hallatlanul érdekes világa. Egyszer csak meglátszott, meglehetősen elülő kontúrok ellenséges élességében látszott meg, hogy dehogy is ez a „dolgok rendje“. Ez kellene, hogy legyén, de hát hol vagyunk még átlói, hogy a létő világban egybeessék a való a kellővel. A dolgok rendje szerint a konyhasó, törvényes formája a kocka ugyan, de a valóságban talán még sohasem 1