Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-03-01 / 3. szám
Zichy Manó,' gróf Pólffg József, gróf Szapáry Antal, gróf Csúkg László, báró Mesznil Viktor, báró Eötvös József, gróf Andrássy Ggula és sokan mások. Ezek valamennyien a haladás hívei voltak, akik pénzt és lelkesedést áldoztak a nép és a jövő megmentéséért. El lehet képzelni, mi volt az igazi konzervatív maradi mágnás világban, ha még őket is igg felháborította Petőfi verse. A Kis Casinónak csak tizenhat szamzati foggal bíró tagfa volt, a mágnás tábla centrumának ellenben 10S szamzati helye volt a főrendiházban. Az ókenzervatívok vezérei voltak báró Perényi Zsigmond, báró Majthényi Antal s nagy tekintélyek, köztük Almássy Pál, Bónis Sámuel, gróf Ráday Gedeon s ezek maguk is meglátogatták a Kis Casinót: tehát köztük nem volt valódi ellentét. Ügy vették, hogy annyi az egész, hogy a fiatalok szeszélyből csatlakoznak a forradalmi szellemüekhc.z. De az semmi s ha benő a fejük lágya, meggondolják magukat s visszatérnek a komolyabbak közé. Tizenegy órára már a konzervatívok, az aulikusok is mindnyájan ismerték a Petőfi versét és rettenetesen le voltak hangolva, mi lesz, ha Petőfi csakugyan megindul a negyvenezer paraszttal. Ekkor érkezett meg a Kis Casinóba Frici báró, aki valóban egyhuzamban hajtott Szegvárról Pozsonyig. Es a lovai kibírták s ezzel mióban nem kicsinylendö hírnevet szereztek a fiatal úrnak, aki magával hozta Klauzál Gábort is, akit a ceglédi homokon ért utói. Klauzál hamarabb indult el, de az úton fennakadt és egy csárdában búsult éppen, mikor megérkezett oda Frici báró s megismervén a csongrádi tekintélyes vezérszónokot, örömmel ajánlotta fel kocsiját, amit az ellenzéki pártember szintén örömmel fogadott el, pedig még nem is tudta, menynyire szükséges volt számára, hogy idejében beérjen Pozsonyba: miniszteri tárca várta ott. Szerencse, hogy Frici bárónak azonnal jönnie kellett. S most sietnie a Mágnás Kaszinóba. Hoznia a nagy hírt, mi történt Szegváron. Hogy egy alföldi betyár nép forradalmat csinált Már Pesten'hallotta, hogy Récsben is lezajlott a forradalom s vérrel és Metternich bukásával végződött, annál nagyobb volt az ő híre, hogy az alföldi békés medencében is viharzik a tenger. A Kis Kaszinóban újabb megdöbbenéssel vették a hírt s most már maguk siettek Fricivel a Mágnás Klubba, ahol a fiatal__ szőke úr a legnagyobb sikert, vagy inkább rémületet okozta, amint bőségesen, szellemesen és célzatosan elmondta Rózsa Sándor mit csinált. — Ki az a Rózsa Sándor? — Az új Milfay... A legnagyobb stílusú betyár, aki a magyar honban jelentkezett. . — Hisz ez nem betyár, ha nem vitt el pénzt? Nem fosztogatott? Ez akkor talán egy álruhás ellenzéki vezér... — De valami pénzt elvitt. Míg a gróf a szálában a rend helyreállításán dolgozott, megjelent ő maga a vasládák szobájában és két ezer forintot kikövetelt onnan ezüstben. Sem többet, sem kevesebbet — mondta Frici báró. — Ki tudja, hátha arra szüksége volt a pártkasszában — mondta egy mágnás szatirikusán. Petőfiről kérdezték. — Igaz-e, hogy negyvenezer paraszttal áll a Rákoson. A báró eltűnődött: — Bizonyosan nem tudom — mondta —, de negyvenezernél lehet ott több is. Remegés közben meglátják Széchenyit, aki az utcán éppen errefelé tartott. Széchenyi meg fogja mondani. Széchenyi nem fél. Széchenyi a pesti márciusi forradalomra rögtön megmondta, mikor megjött a hír, hogy parapluie revolution: esernyő forradalom! A lépcsőkön, amint fölfelé ment Széchenyi, az ultrák közül találkozott eggyel. Az ultramontán mágnás megemelte széleskarimájú kalábriai kalapját, melyen hosszú veres toll lógott s nagy köszönés után hetykén nyomta azt a fejébe: 153
