Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-03-01 / 3. szám

bői csináljon tisztességes embert. Müller kapitány fertályévenként 25-öt akar vágatni Sándorra, hogy elvegye a kedvét a betyárkodástól. Éppen ezzel teszi betyárrá s minden valamirevaló ember ilyenformán lesz betyárrá: az erőszak, a felsőbbosztály valamilyen módon kitaszítja az életből. Sokan a 25-öt nem állják, az idősebb férfiak közt többnek törött a farkcsigolyája (1836-tól 48-ig halad a történet), sokan a 16 évi katonaság elől szöknek, még többen a robot, a szegénység elől, hiszen heti egy napi robot helyett 4 napot is kell dolgozni, meg a kilenced, meg a tized, minden telek után 80 kéve nádat kell behordani, meg a levelek hordása, hajtó munka a téli vadászatokon, útcsinálás, Tisza- Jöltés, mátkaadó, malomadó, juh-, sertés-, marha-, hal-adó, föld-, ház-, jószág-adó, meg a piac-adó, vám, rév, átutazó urak ellátása, tiszti beiktatások — hát aki ezt már nem állja, az elmegy betyárnak. Dehogy ment volna el Rózsa Sándor, ha beszerkesztették volna ménösmesternek Szegeden, dehát oda olyan ember kell, aki összejátszik az ügyesebb szenátorokkal, a Bujkó Gyurikkal.

Sándor a maga nyomorúsága miatt megy el betyárnak, nem a rablóösztön viszi, a zsákmányból félrészt vagy semmit se vesz el, ha vesz is valamit, azt is leginkább a röszkeieknek adja. Nem minden betyár ilyen: Pisze Matyi testileg-lelkileg szennyes ember. Ládába gyűjti a kincseket, mégis éhezteti a családját, a gyerekeivel úgy bánik mint az álattal: csengőt kőit a nyakukba — láthatjuk tehát, hogy nem betyárromantikát csinál Móricz, hanem fájdalmas mesét mesél 100 év előtti állapotunkról. Még a Rózsa Sándor élete korlátáit is megmutatja: igaz ugyan, hogy megmenti Maradék Pálnét az erőszakoskodó pandúrtól, de már nem tudja megmenteni Maradék Pált attól, hogy ez incidens miatt elvigyék katonának. Hiába istápolója ő a szegénységnek (leginkább csak uradalmakból rabol és a rablott jószágot gyakran méreti ki ,,ződvásáron“ a falu népének), néha Pisze Matyik miatt a szegény ember két meddő tehenét is el kell hajtania. Máskor meg Bandi öccse számára kell egy lovat elkötni, mert ló nélkül nem állhat be a „gyerök“ a méneshez, de honnan vegyen lovat egy ilyen legény. íme nincsenek meg a feltételei a tisztességes életnek. Bűnbe keveredik bizony Rózsa Sándor is, de ő csak akkor ő igazán, mikor nem ilyeneket csinál, hanem mikor megveret vagy tán ki is heréltet egy doktort, azért, mert hosszú tűvel szíven szúrt egy jobbágyleányt, aki tetszhalálából feltámadt, pedig a doktor halottnak nyilvánította s ha ő azt mondta, hogy halott, akkor muszáj is halottnak lennie; meg akkor Rózsa Sándor ő igazán, mikor a szegedi nagy tűzben a szegények holmiját menti, vagy mikor ráijeszt az urakra a szegvári bálon. S mindezt egy semmi dísztelen ruhás ember csinálja, de akinek messze világít a szeme s a híre megtölti a tanyákat, a pusztát s hiába nem szabad a nevét kimondani, mégis ismeri őt, „a gazdát“, mindenki.

Az erdőt zúgató, lovát ugrató Rózsa Sándorban látja a szalmdulni vágyó embert a sötét kuckók lakója, csak az ő látásától vidulhat egy egy kicsit a lelke.

Később aztán sok minden történik, már-már úgy látszik, hogy mástól is vidulhat a nép. Forradalom tör ki negyvennyolcban Párisban, Bécsben, Pesten. Röszkén is felhúznak egy parasztnyúzó inspektort; falvaikkal nem törődő papok egyre izgatottabban költik el nagy gond-143