Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
KÖNYV EK EGYÜTT A DUNA MENTÉN 1. Furcsa, de nagyon érthető tény, hogy alig ismerjük a szomszédnépek irodalmát. Persze, hogy furcsa, hiszen itt dalotgatnak, írnakolvasnak mellettünk, életük, munkájuk üteme ugyanolyan, mint a mi életünké, munkánké. Es még sem ismerjük őket." De "érthető is ez a hiány, ha a letűnt régi Magyarország politikájára és ezen belül hivatalos kulturális irányára kell gondolnunk. Arra az elméletre, amely hazánkat a ,,művelt nyugata „keresztény Európa“ végvárának nevezte, nyilván a törökre célozva, de déli, keleti szomszédainkat is beleértve. Azt írja Pethő Sándor, a régi idők híres újságírója „Világostól Trianonig“ című történeti áttekintése 240. oldalán: „Anélkül, hogy túlbecsülni akarnók a magyar nemzet szellemi, etikai és anyagi erőkészletét, kétségtelennek látszik, hogy egyénenkint sokkal nagyobb mértékével és bőségével rendelkezik az uralomra való rátermettségnek és az államfennlartó készségnek, mint akár a cseh, akár a szerb, akár a román. E népek egyikét sem lehet a magyarság történeti, politikai és kultúréletének színvonalára állítani.“ Nem csodálhatjuk, hogy az ilyen elméletekkel nevelt magyar közvélemény, az ilyen és még ilyenebb eszméket plántáló iskolákból kikerült nép nemcsak tájékozatlan maradt szomszédaink élete felől, hanem az e tájékozatlanságot fölhasználó tervszerű méregkeverés nyomán idegenkedve, néhol ulálkozva fordult el szomszédainktól. Be kell vallani ezt férfiasán, ha segíteni akarunk. 2. A segítség egyáltalán nem várat magára. A fölszabadulás nyomán meginduló szabad szellemi élet egyre erősebb, egyre szélesebb hidakat ver' szomszédaink felé. Ebben a munkában még a hivatalos kultúrpolitikát is megelőzik az írók, akik utaznak és látnak vagy fordítanak s ezzel egész kis világokat importálnak. A Jugoszláviáról szóló könyvek sorából Szabó Pál „Szabad népek hazájában“ című kitűnő útleírása emelkedik ki (Valóság kiadás). Déli szomszédaink problémáival foglalkozik a felszabadulás óla megjelent könyvek közül Geleji Dezső „Tito és az új Jugoszlávia“ (Dante) című könyve is. Ivan Goran Kovacsics „Tömegsír“ (Hungária) című nagyszerű verse a nácizmus áldozatai rettenetes szenvedéseinek állít emléket. Vladimir Nazor regénye, „A fulár“ (Szikra) félig fantasztikus, félig reális regény, a partizán harcok színhelyén játszódik. Ivó Andrics „Híd a Drinán“ (Szikra) című történeti regénye egy táj történetét tekinti át érdekesen és színesen. Szécsi János könyve a magyar-román kérdés több százados történetét ismerteti egészen a legújabb időkig (Officina). A mai Erdély égető kérdéseivel foglalkozik egy kitűnő marosvásárhelyi újságíró, Kovács György „Békülő Erdély" (Valóság) című kis kötetében. A szépirodalom terén legelőször az ,,A mai román líra“ (Budapest) című szép antológia tűnik szembe. Ennek párja Komjáthy István román népballadák fordításának gyűjteménye, „A nap lakodalma“ (Exodus). A román irodalom talán legnagyobb klasszikusát mutatja be Eminescu válogatott verseinek kiadása (Officina) és az Eftimiu néhány novelláját tartalmazó könyvecske (Parnasszus). A román regényirodalom egyik komoly értéke Rebreanu „Lázadás“ című regénye, drámai feszültség-119
