Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
gyan kötik össze új viziutak a ten-Í[ereket és tavakat, hogyan szabáyozzák a folyókat, hogyan próbálja az ember most már" a felhők járását és az esőt is akarata szerint rendszabályozni, hogyan kerülnek új kincsek napfényre a hegyek mélyéről: erről és hasonló érdekes dolgokról szói ez a könyv. A földrajzkönyvek szokásos leíró módszere, statikus világképe helyett elbeszéléseiben az időben változó teret, az alakuló világot mutatja meg. Ha nem is világviszonylatban, hanem a Szovjetbirodalom határain belül — de hiszen azonfelül, hogy csodálatos történeteket mesél az ember természelalakító munkájáról, éppen arról akar meggyőzni Iljin könyve, hogy ennek a nagy épílőmunkának előfeltétele az összefogás és a szervezett munka: a szocializmus. Hiszen azelőtt is igyekezett az ember maga szolgálatába állítani a természetet: csakhogy rendszertelen és kizsákmányoló munkájának ma több kárát látjuk, mint hasznát. Ajánljuk könyvtárosaink figyelmébe ezt a felnőttek és az ifjúság számára egyaránt érdekfeszítő könyvet. KLAUSNER, JOSEF: Jézus és kora (ford. Halmi István és Kolben György, Káldor György kiadása, 1946)/ Jézus alakja a keresztyén theolólógia és istentisztelet központjában áll közel kétezer éve. Az európai keresztyénség azonban Jézus ókori és keleti világától egyre távolodva számtalan, számára talán kedves és ma már megszokott, de valójába] hamis vonást rajzolt rá-erre az alakra. Ezért, a modern ember történelmi érzékének kifejlődése után, néhány évtized óta a keresztyén theológia legkiválóbb képviselőinek is az egyik legfőbb törekvésük, hogy az öröklött képet megtisztítva a későbbi századok módosításaitól, elénk állítsák a valóban élt, történeti Jézus hű képét. Az alapvető felismerés az, hogy senki sem értheti rneg az evangéliumok feljegyzéseit, • aki korából és környezetéből kiszakítva nézi Jézust. A korabeli Palesztina és zsidóságának ismerete alapján kívánja olvasóit Jézus hamisítatlan alakjának megismeréséhez segíteni Josef Klausner, a jeruzsálemi héber egyetem tanárának könyve is. A zsidó tudós szempontjából a kérdés közelebbről így fogalmazódik: mennyiben volt Jézus a zsidó nép gyermeke és miért utasította mégis vissza saját népe őt és tanítását? Szigorú filológiai módszerrel, a misztikus elemek észszerű, magyarázható elemekre való visszavezetésével igyekszik a kérdésre feleletet adni. Egyes megállapításaival a szakemberek, elsősorban a keresztyén theológusok bizonyára vitába szállnak, de kétségtelen, hogy nemcsak tárgyi tekintetben gyarapítja tudásunkat, hanem szempontjaival is ösztönzően hat olvasóira. KALENDÁRIUMOK A kalendáriumok széles néprétegeknek úgyszólván egyedüli és legtöbbet forgatott olvasmányai. Nyilvánvaló, hogy elterjedtségüknél fogva hasznosan szolgálhatnák a művelődést. A novemberi és decemberi vásárokra a községekbe igyekvő családtagnak valósággal a lelkére kötik, hogy vissza ne térjen naptár nélkül. Szomorúan kell megállapítanunk azonban, hogy épen a vidék számára, nagy példányszámban készült naptáraknál még mindig csak üzleti szempontok irányítják az összeállítást. Ha okulásul csupán két ilyen „kommersz“ naptárat veszünk kezünkbe hirtelen: a Képes kalendárium és a Családi naptár (Globus hírlap- és könyvterjesztő vállalat) füzeteiben a magyar irodalmat például Jávor László versei és abban is — et nunc venio ad fortissimum — a „Szomorú vasárnap“ képviselik... Nem szólva arról, hogy mindkét naptárnak — néhány oldal áttördelésétől eltekintve — azonos a szedésanyaga, „parasztfogásra“ csupán a két különféle jelenettel megrajzolt színes fedőlap szolgál és (óvatos ám a kiadói) az első * ív első oldala is át van szedve. Arról ne is beszéljünk, hogy ezen a csalfa fedőlapon milyen idillikus paraszti jelenet van két színű klisébe öntve... A Magyar otthon naptára (Forrás-kiadás) szerkesztői már jobb indulattal vannak olvasóik iránt. Az új magyar szellemet itt Móricz Zsigmond és egy Petőfi-vers képviselik. Vigasztalásul a krónikásnak elő kell vennie a Szatmár-beregi ka-52
