Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
leintenünk, tudomásul névén, hogy nem mi vetettük, nem a mi kultúránk. Hiszen éppen ez mutatja gyarmat-voltunkat. A gyarmati kultúra nem a gyarmat magatermette, hanem a gyarmatosító nép kölcsönadott kultúrája, a gyarmati földön álkultúra, nem is kultúra, csak civilizáció. A német-római birodalom gyarmatosító törekvései kb. a XVII. század közepetájt kezdtek hazánkban érvényesülni. Ami azóta kulturális téren történt minálunk, már nem a magyar folklórból fakadó, nem gyökeres kultúra termése, éppen ezért csak álkultúra. Minden kulturális törekvésnek nyoma van nálunk azóta is, de folklorisztikus gyökere nincs. Iia új szántást akarunk kulturális téren, szószerint véve előlrül kell kezdenünk a világtörténelmet s a XX. századbeli kultúrát a XVII.-ből kell gyökereztetnünk, különben nem csináltunk voltaképpen semmit. Ezért beszélünk szántásról, alulról kezdett műveletről. Tévedés azt hinni, hogy meggazdálkodhatjuk valamelyik társadalmi rétegünket, ha kultúráról van szó. Hiába tanítjuk értelmiségünket XX. századbeli kultúrára, ha népünk és munkásságunk kultúrája XVII. és XVIII. századbéli. Értelmiségünk megtanulja a XX. századbeli formákat, de csodálatosképpen csak a XVII., legfeljebb a XVIII. századbeli formákat éli. Hiába adjuk a kezébe legmodernebb pszichológiai regényeinket, vagy megtalálja bennök a kalandos szerelmi regényt és azt olvassa ki belőle élvezettel, vagy unottan dobja félre, ha nincs benne ilyen, mint élvezhetetlent, az egészet. Miért? Azért, mert népünk a füzetes vásári ponyvákból is azt olvassa és mert a XVII. században a legmagasabb kulturális forma sem volt egyéb: Trisztán és lzolde-típusu kalandos szerelmi regény. Egyetlenegy példa ez a sok közül, de rendkívül tanulságos példa. Esetünkben a szántás“ tehát annak szimbóluma, hogy félmunkát, sőt semmilyense munkát végzünk kulturális téren, ha csak értelmiségünket akarjuk felemelni XX. századbeli színvonalra. A művelődés egyetemes folyamat, értelmiségünket csak népünk és munkásságunk kultúrájának egyazon színvonalára emelhetjük. XX. századbeli színvonalra emelt parasztság és munkásság az előfeltétele annak, hogy. értelmiségünk színvonala megfelelő fokra emelkedhessen. Uj szántás — szimbolikusan két feladat jegyébe állítja a mi munkánkat. A magyar kultúra kibontakoztatása gyarmati sorából — ez a dolgunk. Ezt a dolgunkat sikeresen csak akkor végezhetjük el, ha 3
