Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
A részletkérdéseket a falu gazdasági vezetésének egységes látókörévé szélesítjük tájegységünk termelési politikájának bemutatásával. Kiváló szaktudósunk: Bíró Gyula egyetemi ny. r. tanár, népfőiskolánk egyik lelkes vezetője ismerteti mezőgazdasági lehetőségeinket, a nélkülözhetetlen közgazdasági és agrárpolitikai tudnivalókkal együtt. Gazdasági nevelésünkhöz tartozik még szövetkezeti tárgyunk is. Előadóul gyakorlati szakembert, Kovács Péter rónafői telepes gazdánkat kértük fel. Kulturális nevelés. A korszerű gazdasági szemlélet mellett egészséges magyar látásra is nevelünk a népfőiskolán. Közművelődési tárgycsoportunknak az egész látóhatár megadása a célja. A tájismeret előbb említett „természetes lálásra“-nevelése mellett helyes történelmi látást is adunk történelem óráinkon. Gimnáziumunk igazgatója, Bozi Ferenc, főkép a magyar parasztság múltját emeli ki. Az egész látóhatárt építjük irodalmi óráinkon is. A fiúk olvasókedve nagy. Szinte minden kis szabadidejükben bújják -a könyveket, különösen a régi és ma élő népi íróinkat. A helyes társadalmi és szociális látásra nevelünk a falu társadalmi és szociális kérdéseiről tartott vitaszerű megbeszéléseinken. A vidék községeiben végzett falukutatásunk eredményeiből kötöttük csokorba a legégetőbb kérdéseket. A falu közösségi életére nevelünk a népfőiskola mintaközségében is. Jelképes községben zajlik a népfőiskola élete, szabályszerűen megválasztott bíróval, esküdtekkel, képviselőtestülettel. A község önkormányzata tartja fenn a rendet is a népfőiskolán. Hetenként tartunk képviselőtestületi ülést, ezen a község életének kérdéseit sorra megvitatják. Ezzel kapcsolatban kapják meg a fiúk a szükséges közigazgatási, közegészségügyi ismereteket is. A néphagyományok tudatosulnak népismereti óráinkon. Táji néprajzot adunk. Végzett népfőiskolásainkkal összegyüjtögettiik községrőlközségre egyre jobban felejtődő néphagyományainkat s most ezeket tanítjuk meg újra a fiatalsággal. Néprajzi előadónk maga is parasztim. Három évvel ezelőtt végzett, legkiválóbb népfőiskolásunk, Fehér Imre, népfőiskolánk internátusi felügyelője. Népdalaink, táncaink nemcsak tantárgyak, hanem mint szórakoztató elem, szerves részei a népfőiskolás közösség életének. Két órát szentelünk hetenként az időszerű kérdések, megvitatására. Egy délutánt pedig kirándulással töltünk. Kijárunk az egyetem tangazdaságába, de kisgazdákhoz is, az összehasonlítás érdekében. Megtekintjük mezőgazdasági kísérleti intézeteinket és ellátogatunk a gyárüzemekbe. Vasárnaponkint bekapcsolódnak népfőiskolás fiaink a szabadművelődési munkába: kölcsönös bemutatókat rendezünk a város ifjúsági önképzőköreivel, népi esteket tartunk a gyárak munkásainak s a közeli falvakban gyakorlati falumunkát végzünk. A tél három hónapjában így él a mi népfőiskolánk. Timaffy László A PARASZTSZÖVETSÉG DEBRECENI NÉPFŐISKOLÁJÁN Éppen akkor nyitunk be a Parasztszövetség debreceni népfőiskolájába, mikor falusi műsoros esték rendezését tanulja a huszonnégy népfőiskolás legény és a négy leány. A sivár dilettantizmus ellen valóban ez a legeredményesebb küzdelem: megtanítani őket a megnyitó komoly szavak összeállítására, a dalokra, balladákra és táncokra s mind e forma mögött tudatosítani a lényeget. Jelenleg például éppen a magyarságot annyira jellemző gazdag keleti fantáziáról beszélgetnek, arról hogy a nép szerint nyáron „olyan meleg van, hogy kisül a kolbászból a zsír“ és-38
