Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
in. Művészet (1 óra). A magyar nép művészete, a magyar dal, népi díszítés stb. Bevezetés az esztétikába (elemzésekkel). 11. Hit- és erkölcstan (1 óra). 12. Angol nyelv (4 óra). A cél nem az, hogy csupán a városi munkások részesüljenek a kultúra áldásaiban, a vidéki munkásrétegek felemelése még sürgősebb feladat. Ezt a feladatot is megoldotta a vállalat vezetősége, a környéken lévő olajtelepeiről ugyanis tizenkét szakmunkást helyezett át nagykanizsai üzemeihez, szállásukról, étkezésükről is gondoskodott, hogy az esti órákban a népfőiskola előadásait látogathassák. AHOGY KÖZELEBBRŐL LÁTSZIK Kedves Barátom! Beszámolót kértél a monori középfokú női szabadiskoláról a lap számára. Biztosan úgy képzelted, hogy majd kapsz tőlem valami hangulatos riport-formát: »Egy nap a monori női szabadiskolán« címmel. Ehelyett küldök egy kesernyés levelet, amelyben hangulat, szín nem igen lesz, de annál több realitás. Ha tetszik, közlöd, ha nem, nem. Jaj, mert könnyű ám megszabni, hogy a szabadiskola »megnyitható abban az esetben, ha...« pl. az ügyvezető igazolni tudja, hogy a hallgatók száma legalább 20. Aztán kötelezni a jövendőbeli igazgatókat, hogy terjesszék fel jóváhagyás végett a tervezett szabadiskolák óratervét, tananyagbeosztását, költségvetését, kérjenek " a megnyitásra engedélyt, jelentsék ennek-annak a megnyitás időpontját stb., mert, könyörgöm, honnan lehet tudni csak annyit is, hogy mennyi hallgatója lesz például egy tervezett szabadiskolának? Egyszerű — mondja rá minden ésszel élő ember, akár a Tanács »szerve«, akár meg a leendő igazgató: tart az ember egy úgynevezett behatást, mint az iskolában, ahányan ott jelentkeznek, annyi a hallgató. így képzeltem magam is, mert ha valamit nagyon jól megszerveznek hivatalosan, én sosem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezek csak tudják, mit hogyan kell csinálni, hisz ez a mesterségük. Ezért ragaszkodtam a hivatalos logika szerint való elgondolásomhoz és útonútfélen hirdettem és hirdettettem, hogy vegye mindenki tudomásul, december első vasárnapján lesz a beiratás a szábadiskolába, délután 4 órakor, mindenki ott legyen. »Mindenki« meg is ígérte, én be is ültem a mondott időben a nagyiskolába, egy lélek sem jött, pedig majd 5 óráig vártam. No, nem kell az embernek mindjárt megijedni minden kicsiségtől! — bíztattam magam és közhírré tettem, hogy a jövő hétfőn megnyitjuk a szabadiskolát este 6 órakor ugyanazon helyen, mindenki láthatja már az utcáról, melyik teremben ég a villany. Hétközben fel-felvillant előttem, nem vertem-e a községet hiábavaló költségbe, mikor a villanyt azokba a termekbe bevezettettem, nem volt-e igaza annak a rezignált ifjúsági vezetőnek, aki azt mondta a beiratás kudarcának hallatára: »Ha tánccal egybekötve tartanánk, ott volna fél Monor, de fcy...« Hétfő délután, fél hat, beülök a terembe, előttem egy kölcsön petróleum-lámpa, mert éppen most van áramkorlátozás, de világít a hitem, hogy ebből pedig úgyis csak lesz valami, mert ez helyes dolog. Aztán jöttek is. Ö, mit tudjátok ti, Tanács-»szervek«, mit jelent az, amikor az ember az első szabadiskola előadásra érkezőket várja! Mit csűrjem-csavarjam, hat órára összejött az előírt 15 hallgató, férfiak-nők vegyesen, úgy döntöttem, meg lehet nyitni most már — ó, nem az »engedélyezésre felterjesztett« felsőfokú férfi és középfokú női szabadiskolát — hanem a monori népfőiskolát. Tavaly is így hittük, nem esik senkinek semmi kára, ha az idén is így fogjuk híni, akármicsoda is hivatalosan. Aztán a hallgatók száma még aznap elérte a 25-öt, később még többen lettek, de anynyian soha, hogy tervem szerint kettéválaszthassam' a két szabadiskolát. így az előadók is mind a kétféle hallgatóságra tekintettel beszélnék kertészkedésről, a magyar ipari munkásság történelméről, szociológiáról, tanítanak 36
