Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
/ úgy összeállítani, hogy abból az Útmutató-előírta gyakorlati tárgykörök szervesen egybetartozó anyaga összeálljon. A régi „tantárgyakat“, illetve szaktudományi ágakat, nem tudják az egyes érdeklődési körökbe szétömlesztve és adott célok szerint újraötvözve feldolgozni. A számtan legtöbbnyire ma is a törtek és a szorzásmódok tantárgya, nem pedig pl. kisgazdasági számvitel, amelybe a törtek és szorzásmodok úgyis beletartoznak. A történelem ma is az Árpádházi királyok vagy a Jagellók kora, nem pedig nemzetünk nagy sorsfordulói vagy az emberi felszabadulás magyarországi története. Az irodalomban ott szerepelnek Móra Ferenc mellett Herczeg Ferenc, Ady mellett Mécs, benne maradna Harsányi Zsolt, de kimaradna belőle József Attila, ha a szabadiskolai nevelő munkatársak nem kapnának megfelelő tájékoztatást az engedélyezéssel együtt. Az Országos Szabad Művelődési Tanács ezrével küldi szét a szabadművelődési felügyelők útján az egyes szabadiskolákba és egyéb tanfolyamok használatára a kitűnő szakemberek által szerkesztett vezérfonalakat. Remélhető tehát, hogy a szabadiskolákban testet öltött kulturális igény nem vall kárt kielégítése folyamán. Meg kell még említenünk a Sárospataki Szabadművelődési Akadémiát, amely most januárban kezdi háromhónapos falunevelési és népfőiskolái vezetőképző tanfolyamát s a nyáron indítja meg a hivatásos pedagógusok szabadművelődési átképzését. így szervezkedik az ország szabadmüvelődésre vágyó népe Mosonmagyaróvártól Mátészalkáig és Sátoraljaújhelytől Szegedig, Zaláig. • Szathmáry Lajos IHRÁZ-PUSZTAN A MENYECSKÉK ISKOLÁBA JÁRNAK Biharvármegye déli részén fekszik Ihráz-puszta, a Sebeskörös partján. Legközelebbi népesebb helység Komádi község, ahová csak heti vásárra szoktak bejárni az ihráziak. Amilyen a táj, olyan itt az élet is: egyhangú, csendes. A pusztaiak napközben tesznek-vesznek a tanyák körül, esténkint néha összejönnek, hol az egyik, hol a másik tanyában — „tanyázni“. Megtárgyalják a világ dolgait, ami ugyan nem tart sokáig, mert hamar kifogy a szó, hiszen híreket csak úgy piacnapkor hallanak, mert nem jár ide újság s nincsen rádió... A legtöbbször aztán korán lefekszenek, már az est beálltával s pihennek virradatig. Mit is csinálhatnának itt egyebet...? Aki nem ismeri a tanyai ember életét, az erre vetődő városi, azt hiheti, hogy megelégedettek, boldogok ezek a pusztaiak: se igényük, se vágyuk... Pedig nem így van, annyira mégse elmaradottak. Ami kitűnik akkor, ha az ember elbeszélget velük. Kíváncsian érdeklődnek, kérdezősködnek a világ eseményei felől és sokat foglalkoznak az iskolai dolgokkal, a „tudománnyal". Szívesen hallgatják az iskolából hazatérő gyermekek beszámolóit az iskolai életről, az ott tanultakról, kérdezik, vallatják őket. Szomjasak a kultúrára ... Így aztán érthető, hogy valósággal lázba hozta őket az iskolás gyermekek által hozott hír, hogy: a felnőttek is járhatnak iskolába, megnyílik a szabadművelődési tanfolyam. Itt még efféle sohasem volt. Eleinte a hírt kételkedve is fogadták, egyenkint keresték fel a pusztai iskola két tanítónőjét, különösen az asszonyok, s egy kicsit szégyenlősen, pironkodva tudakolták, hogy igaz-e a gyerekekkel közölt hír, s vájjon nem értették-e félre...? Nem, nem értették, csak jelentkezzenek minél többen! Jöttek aztán s jelentkeztek: 68-an a nőnevelési tanfolyamra; fiatal lányok, menyecskék s éltesebb asszonyok, anya a leányával, anyós a menyével és járnak az iskolába szorgalmasan, pontosan s komoly figyelemmel hallgatják az előadásokat. 34
